A nemi érés és a nemi értékelés

A nemi érés és a nemi értékelés /Rodová zrelosť  a rodové hodnotenie/ Gender maturity  and appreciation

Társadalmi nemek tudománya

Új tantárgy a Közép-európai Tanulmányok Karán

 

A gyermekek az iskolában körülbelül tízéves korukig nemüktől függetlenül egyformán szabadnak érzik magukat, egyformán viselkednek iskolai sikereikkel kapcsolatban is. Legfőbb feladatuknak a tananyag elsajátítását tekintik, és általában pontosan meg tudják határozni, hogy mi az, ami igazán érdekli őket, milyen foglalkozást szeretnének választani.

Ezután azonban furcsa helyzet áll elő: a fiúk önértékelése továbbra is a tanulásban, esetleg a sportban elért eredményekre összpontosít, a lányoké viszont összezavarodik. 10-12 éves korukban következik be ugyanis az a biológiai változás, amely ezt a rendet összezavarja, ugyanis társaik és tanáraik is másként kezdenek viselkedni velük. Tanulmányi eredményeik értékelése mellett nagy hangsúlyt kap nőiségük, nőiességük pozitív vagy negatív értékelése, ami által minden esetben vesztenek önbizalmukból. „Minél sikeresebb az iskolában egy fiú, annál pozitívabb képet vetít a jövőbe, míg a lányokat a sikereik inkább elbizonytalanítják. Még mindig él az a felfogás, hogy a lány inkább legyen szép, mint okos”.

A tanórán az autonómia, az individualitás és a versenyszellem a meghatározó. A nőktől elvárt társadalmi szerepek és szocializációjuk azonban ellentétben áll a pedagógiai kánon által elfogadott és megkívánt személyiségjegyekkel, az ún. hagyományos iskolai értékekkel, mint az asszertivitás, a versenyszellem és a tekintélyelvűség.

A fiúk és a lányok tanulmányi eredményeiben viszonylag stabil nemi eltéréseket találni annak ellenére, hogy a kognitív képesség terén nem vagy alig jelenik meg ilyen különbség.

Az eltérések okait a téma kutatói több tényezőben látják:

1. Az attribúciós torzításokban – a lányok sikereit, jobb eredményeit a tanárok, szülők, s ebből kifolyólag maguk a lányok is hajlamosak a nagyobb szorgalomnak betudni, nem a tehetségnek vagy a jó képességeknek. A lányok sokkal önkritikusabbak.  Sikertelenség esetén magukba zárkóznak, inkább passzív védekezést alkalmazzák, így aztán passzívabbaknak és kevésbé önérvényesítőnek tűnhetnek.

2. A tudományszorongásban a lányoknál önbizalomhiány és szorongás lép fel az adott tantárggyal szemben, amely független a valós tudástól és képességektől. Ez abból az elvárásból alakul ki, amely a valódi tudományosságot az ún. tipikus férfitulajdonságokhoz köti (érzelemmentesség, objektivitás…)

3. A szexuális érés és az intim kapcsolatok felértékelődése azt eredményezi, hogy a kisiskoláskorú lányok változatosabb és magasabb szintű karrier-elképzelései a felső tagozatra és a középiskolára leszűkülnek. A lányok arra a meggyőződésre jutnak, hogy a karrier és családi élet nem egyeztethető össze, és az előbbit feláldozzák.

4. A sikertől való félelem pedig annak a hiedelemnek a megélése, hogy a túlzott hozzáértés és sikeresség elutasítást vált ki a kortársakban és a lehetséges partnerekben. Ezért a lányok tehetségüket elrejtik, és ambícióikat alábbadják.

Ahhoz, hogy a helyzeten változtassunk olyan tanári hozzáállásra van szükség, amely tisztában van a nemi sztereotípiák működésével, és kezelni tudja azokat, amit továbbda a diákjainak, és egyenrangú partnerként kezeli őket.