• 0 hozzászólás
  • női szerepek . recenzió . színdarab . színház .

Gondolatok a Komáromi Jókai Színház előadása kapcsán   Nasztaszja Filipovna! Ki ő? Fogalmazódik meg bennem a kérdés a Komáromi Jókai Színház előadását nézve. Ki ő? Ő, akinek életéről férfiak döntöttek és szeretnének dönteni. Vagy ő döntött mindig, tudatosan vállalva döntései következményeit? Vagy csak sodródott, játszott? Játszmák sorozatát játszotta végig? Ki ő, aki Tockij kitartottjaként vált ismertté és Tockij (Mokos Attila) számára fölöslegessé, sőt társadalmilag terehessé. Ezt a helyzetet Tockij egyszerűen pénzzel és házassággal szeretné megoldani, de a lány, aki eddig…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • feminista esztétika . feminista irodalomtudomány . könyv . nőirodalom . tudomány .

Műfaj? Írásmód? Témák? – kérdezi Bán Zsófia Nőirodalom, mi az? című írásában. Véleménye szerint, ahogyan nem beszélhetünk férfiirodalomról, hanem egyes, ilyen-olyan írókról, úgy női irodalomról sem, mert a műbe ütközünk. „A nők-írta irodalom kérdése a nyugalomé: hogy izgágaság nélkül, életünk egyensúlyi pontjában állva bírjuk elviselni a nemünket. Alázat és gőg nélkül. Csak lenni. Írni.”[1] Valóban elég lenne ennyi ahhoz, hogy a nőt egyenrangú íróként értékeljék és bekerüljön az irodalmi kánonba? Hogy „elviselje” a nemét, és egyszerűen csak írjon? Miért nem…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • irodalom . nőirodalom . regény . szerelem .

Egy író-alkotó pár élete a viharos huszadik században   „Dalmát kalózok leszármazottai vagyunk, akinek az Adriai tenger egyik szigetén van a temetőhelyük – mesélte büszkén nagyanyám, amikor a családja szóba került. Fiatal lányként már írásai jelentek meg a pécsi lapokban, Dalmata álnév alatt.” Szucsich Mária unokájával, dr. Barta Erzsébettel budai otthonában beszélgettem. „Szucsich Mária neve alig több mint széljegyzet az irodalomtörténet margóján.” – írja Bárczi Zsófia az írónő Tavasztól télig című regénye kapcsán. A regény egy tízéves kislány naplója, aki…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • 19. századi történet . doboz . folytatás . írás öröme . könyvek .

Van olyan, amikor valaki nem tud örülni a munkája gyümölcsének? Saját tapasztalatból tudom, hogy van. Az okokról talán csak annyit, hogy néha a sok, testet-lelket szétaprózó kötelesség közt az ember már nem tudja, mire figyeljen, mi épp a fontos, s mit lehet margóra küldeni. Hetek óta kérdezgették ismerőseim, mikor jelenik meg a regény. Melyik hétvégét tölthetik a kanapé sarkába bújva Emilia történetének folytatásával? És ugye Marco nem hal meg? Remélik, hogy Matildét sem tüntettem el végleg! S ugye lesz még…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • 19. századi történet . barátság . regény . szerelem . történelem .

„A kastély fogadószobáiban csak úgy zsongott a cselédség, mindenkinek volt valami fontos dolga: ki a kilincset fényesítette, ki a nehéz bordó kárpitokat portalanította, néhány fiatal inas fonott ládákban a drága családi étkészletet hordta be az ebédlőbe. A cselédlányok a kert rózsáit rendezték a vázákba, az istállók személyzete pedig a kastély udvarán és kertjében szorgoskodott. Emilia a szobája ablakából nézte a sürgölődést, karjában aludt néhány napos kislánya. Mindez az ő tiszteletére készül, holnap lesz Isabella keresztelője. Nem hívtak nagy vendégsereget, csak…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • élet . elmélkedés . gesztenye . Janković Nóra . ősz . szeptember .

Azt hiszem, először akkor kezdtem el idegennek érezni magam szülővárosomban, amikor kedvenc kis utcáim borostyánnal befuttatott házait sorra lebontották, bezárták a sült csirke illatú sarki fűszerest és a fényképészműhelyt, amelynek az idő múlásával egyre jobban foszladozó, sárguló csipketerítővel letakart asztala mellett szinte minden „hatvanas-hetvenes” gyerekről, ugyanúgy-ugyanabban a beállításban készült egy-egy fekete-fehér születésnapi fénykép. Pár utca, nem túl sok, boldog, különleges, fájdalmas vagy éppen szomorú emlékekhez köthető azonban az „enyém” maradt. Ezekben ugyanúgy otthon érzem magam, mint az ott gyökeret eresztett…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • Bolgár Kati . kalandregény . kedvenc . nőirodalom . párkapcsolat . regény . szerelem . szereplők .

Alig egy hónap, és a Titkokba zárva szereplőinek rejtélyeiről lehull a lepel. A magamfajta lámpalázas szerzőnek már kavarognak a gondolatok a fejében: hányan lesznek kíváncsiak Emilia történetének folytatására, elégedettek lesznek-e az olvasók a cselekmény előrehaladásával, a hősök sorsának alakulásával. Vajon mit fognak kérdezni? Ennél persze jobban foglalkoztat az, hogy mit fogok válaszolni. Hát már csak meg tudom felelni a regényre vonatkozó kérdéseket, hiszen én vagyok a szerző! Ki más ismerné jobban a szereplőket, mint én?! Na igen, a szereplők. Mit…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • nővé válás . önbizalom . önismeret . szerepvállalás . testi változások .

Már percek óta az Instagram vizuális világában, egy másik, párhuzamos, békés univerzumban kalandozom, ahol nem ér utol az emberek fröcsögése, ítélkezése, trollkodása, csak a családtagként élő kis házi kedvencek Buddha-mosolya. Van mindenféle, kicsi, nagy, közepes, fehér, fekete, barna, zsemlyeszínű, meg rengeteg okos kis korcs, pajkos „örökgyerek” tekintettel. Már görgetnék tovább, amikor tekintetem a Gazdira esik. Még meg sem nyitom személyes fiókját, már tudom, valamikor, valamelyik írásomba biztosan bele fogom Őt csempészni. Színes tetkó, bohókás felsők, jópofa táskák, sikkes ruhák, jól…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • Bolgár Kati . kalandregény . nőirodalom . párkapcsolat . regény . szerelem .

Lassan vége a nyárnak, s bár idén a nyaralás újra kimaradt a programpontok közül, nem maradtam olaszországi élmények nélkül. Nem, nem útikönyveket lapozgattam, régi fotókat sem nézegettem nosztalgiázva. Korrektúráztam. Méghozzá a saját regényemet (a Krinolinba zárva folytatását), s ez  egy elég hálátlan feladat. Miért is? Az ember szembesül a saját tökéletlenségével. Nem, a negyedik regény megírása után sem vagyok tévedhetetlen. Sőt, azt vettem észre, hova tovább, annál több kivetnivalót találok a saját írásaimban. Persze, a lónak négy lába van... Csak…

Tovább
  • 0 hozzászólás
  • férfi . irodalom . Janković Nóra . könyv . párkapcsolat . regény . szerelem .

  Asztalom mellett papírlapok kusza összevisszaságban. Nem tegnap, nem a múlt héten, de nem is a múlt hónapban kerültek oda. Néha kezembe veszem őket, tanácstalanul, elbátortalanodva, töprengve, miközben érzem papírlapokat szorító ujjaim csontjainak, ízületeinek, porcainak feszülését, ahogy próbálnak ellenállni az ellenállhatatlannak, az elfolyó idő feszítő erejének. Döntenem kellene, de döntésképtelenné váltam. Merre tovább? Nem tudom. Amikor az Árnyékok illatát írtam, még megingathatatlanul hittem, igenis, nekünk, Nőknek, akiknek bizonyítottan génjeikben a gondoskodás, életfeladatunk a szeretett férfi „megmentése”. Az önsorsrontástól, a káros…

Tovább
19. századi történet anyai szerep barátság bolemant lilla Bolgár Kati elvárások előítélet eredményesség erőszak férfi gender studies gombaszög irodalom iskola Janković Nóra kalandregény kapcsolat karierr konferencia kutatás könyv magatartás nevelés nőirodalom OSF Phoenix Equality politika projekt párkapcsolat regény szerelem szerepvállalás sztereotípia szülő gyerek kapcsolat tanácsadás testi változások tudomány tudás történelem viselkedés workshop zaklatás értékelés önbizalom önismeret