Egy rejtélyes napló a múltból…

A tizenévesek számára nem túl sok igazán olvasmányos és izgalmas könyv van a piacon. A tavalyi Könyvhét újdonsága volt Bolgár Katalin Kincsesnapló című ifjúsági regénye, amely azóta is nagy népszerűségnek örvend. E heti ajánlónkban ebből olvashattok egy rövid részletet, és ha felkeltete érdeklődéseteket, meg is rendelhetitek itt.

 

A tartalomból:

A gimnazista ikerpár, Emma és Kristóf éppen egymás cukkolásával van elfoglalva, amikor titokzatos idegenek zörgetnek be a kapun, és azt állítják, nagyapjuk az ő kertjükben ásta el a kincsét, mielőtt külföldre menekült a háború elől. A szülők tiltása ellenére a két fiatal titokban azonnal nyomozni kezd barátaikat is bevonva. A múltból felbukkanó árnyalakok és egy váratlan szerelem is próbára teszi őket, de nem minden az, aminek látszik! Megtörténhet-e a csoda egy hozzánk közeli kisvárosban, vagy éppen a mi falunkban? A történetből kiderül ez is.

 

 

„Tomi hitetlenkedve nézett a gödörbe.

– Azta, itt tényleg van valami!

Erre már a lányok is a gödör fölé gyűltek, és valamennyien szinte reszkető orrcimpákkal bámulták a kis fa fedelet. Emma szólalt meg először.

– De hát ez csak egy kis dobozka! Ebben biztosan nincs többmilliós kincs!

Kristóf azonnal lehurrogta őt:

– Hát te azt honnan tudhatod? Sose voltak értékes ékszereid. És ha Schwartz bácsi elrejtett benne két gyémántgyűrűt?

A gondolatra valamennyien egyszerre akarták kivenni a dobozkát, de a föld még nem engedett. Tomi odébb tolta őket, a dobozkát óvatosan kiszabadította a föld alól, majd alányúlt, és mindkét kezével megfogva kiemelte, majd a gödör mellé a földre eresztette. Valóban nem volt nagyobb, mint egy gyerekcipő doboza. Ahogy letette, a korhadt fa két oldala levált, így a doboz tulajdonképpen szétesett. Emma a szája elé kapta a kezét. Egy vastag bársony tasak feküdt előttük a földön, valami négyzetes tárgyat rejtve.

– Meg kell, hogy mondjam, Schwartz bácsi nem bízta a véletlenre, ha a doboz el is korhadt, a vastag textil még jó ideig védte a titkát.

Panna érdeklődve szemlélte a tárgyat, majd megkérdezte.

– Na de mi lehet benne? Annyira szabályos, hogy ez tuti nem ékszer.

Dani teljesen magától értetődően bökte ki.

– Mi, mi, hát egy aranyrúd. Vagy esetleg kettő.

Megállt a levegő a gödör körül. Hát persze! Hisz maga Etuska néni mondta, hogy a városban azt híresztelték, Schwartzéknak aranyrudaik is voltak egy széfben. Egymásra néztek, de egy darabig egyikük sem mert hozzányúlni az anyaghoz. Végül is Kristóf emberelte meg magát, remegő kézzel megfogta azt a valamit, és elkezdte forgatni, hogyan tudná lefejteni róla a textilburkot. Aki a tárgyat becsomagolta, nagyon alapos munkát végzett, mert hosszú percekig nem sikerült megfejtenie, van-e rajta valami nyílás. Aztán egyszer csak beleakadt a kisujja valamibe. Egy zsinór volt. Meghúzta, és a bordó bársony magától lepottyant titkáról. Dohos szag csapta meg az orrukat. Valami nyúlós és megfejthetetlen alakú barnás-zöldes tárgy tapadt a kezéhez, alatta pedig egy barna táblájú füzetke volt.

– Mi a csuda lehet az az izééé a kezeden? – kérdezte fintorogva Tomi, a lányok meg grimaszokat vágtak. Kristófnak is igen erőt kellett vennie magán, hogy ne emelkedjen meg a gyomra. A noteszt áttette a másik kezébe, a tapadós valamit pedig igyekezett lerázni a kezéről. Nagy ívben repült a kerítés felé. Aztán újra ránézett a noteszre… és a húga kezébe nyomta.

– Hát nekünk nincs szerencsénk. Ez a tied. Olvasgathatod. A fenébe is! Miért beszélt az öreg Schwartz kincsekről, ha csak egy nyamvadt füzetet és valami egér vagy patkány tetemét ásta el a kertben? – dühösen belerúgott a farönkbe, de csak azt érte el, hogy jól megütötte a lábát. Sántikálva vette útját a fürdőszoba felé, hogy megmossa a kezét.

Emma utálattal az arcán fogta a kezében a kis füzetet, legszívesebben visszatemette volna a gödörbe. Mihez kezdjenek egy büdös, penészes notesszel?

– Legalább nyisd ki, hogy mi az! – biztatta őt Dani, és a válla fölött szemlélte a borítót. Legalább Daninak kellemes az illata, gondolta magában Emma, aztán lassan, hogy a nedves papírlapok ki ne essenek a noteszből, kinyitotta az első oldalon. Meglepetten látta, hogy ugyanazok a gyöngy betűk ékeskednek az első oldalon, mint a Trisztán és Izolda első lapján. Schwartz Judit naplója.

– Muti már, mi az a füzet! Remélem, nem matek vagy fizika – nyerített Réka, és ki akarta venni a kezéből a noteszt.

Emma ingerülten húzta el a kezét.

– Réka, ne szeleskedj! Ez a füzet több mint hatvan évig a föld alatt penészedett, nem lehet vele így bánni! Ez az öreg Schwartz lányának a naplója, ha annyira tudni akarjátok. Amint látod, sem egy gyűrű, sem egy aranyrög nincs benne elrejtve.

Magában azonban hozzátette: Lehet, hogy ebben van a megoldás kulcsa. Talán Jutka leírta benne, mit tervez az apja. Ha valóban olyan közeli kapcsolata volt az édesapjával, tudhatott a dologról. Lehet, ezért nevezte ezt a noteszt az öreg Schwartz kincsnek. Kulcs, ami elvezet a kincshez. Fura érzése volt, ahogy óvatosan forgatta a lapokat, teljes bizonyossággal érezte, hogy most közömbösnek kell tettetnie magát, nem szabad elárulnia a barátainak a sejtését.

– Hát azt hiszem, ideje lenne a földet visszahányni a helyére és elegyengetni a talajt, mert ha apáék hazajönnek, nem kapunk dicséretet.

Közben Kristóf is visszatért a fürdőszobából, még mindig a kezét szagolgatta, aztán nekiláttak eltüntetni a nyomokat. Mindannyian szótlanul, csalódottan dolgoztak, csak Emma fejében kavarogtak a gondolatok. Látta, hogy a bátyja teljesen le van törve, így elhatározta, vele megosztja majd a gondolatait.

Szerencséjük volt, éppen befejezték a terep helyrehozását, amikor megérkeztek anyáék. Emma felszaladt a naplóval a szobájába, és elrejtette az ágy alá. Anya fáradtan ült a kanapén, Kristóf épp vizet hozott neki a konyhából.

– Nos, hogy van a nagyi?

Anya felsóhajtott.

– Sajnos benntartották, a szíve rendetlenkedik. Nagyon magas a vérnyomása, a végtagjai is megdagadtak… – elcsuklott a hangja.

Apa átölelte:

– Ne aggódj, rendbe fog jönni a mi Zsófi mamánk. Az orvosok is megmondták, hogy csak a biztonság kedvéért marad a kórházban, amíg ez a nagy hőség tart. Mivel otthon nem tudjuk állandóan felügyelni, így lesz neki a legjobb. A nagypapát meg majd addig felváltva látogatjuk, vagy ha akar, arra az időre ide is költözhet. Na és, ti jól szórakoztatok?

Kristóf legszívesebben hangot adott volna kiábrándultságának, de tudta, nem árulhatja el magukat. Panna, a megmentő, most is kivágta magát.

– Nagyszerűen, köszönjük szépen. Csúcs ez a ki ház ezen a csendes környéken. De mi most el is búcsúzunk, az apukám már úton van értünk.

A srácok elköszöntek, Emma és Kristóf a kapuig kísérték őket. A fiúk lekezeltek, a lányok puszizkodtak. Dani hátba veregette Kristófot.

– Ugyan, haver, ne lógasd az orrod! Kalandnak nem volt rossz ez az egész, de szerintem kincskeresés csak az amerikai filmekben végződik egy láda arannyal.

A fiú csak legyintett, Emma szinte megsajnálta. Ahogy befelé ballagtak a keskeny járdán, megállította.

– Figyu, nem akartam a többiek előtt mondani, de szerintem az a napló elvezethet bennünket a kincshez.

Bátyja fura, értetlenkedő arckifejezéssel nézett rá.

– Mégis hogyan? Miközben Judit az udvarlójáról és a báli ruháiról áradozik, elrejt egy-két titkos jelet?

Emma elgondolkodva bólintott.

– Akár ez is lehetséges. De az is lehet, egyszerűen csak mindent leír a naplójába, ami történt vele. S ha szerencsénk van, és valóban különleges kapcsolat volt közte és az apja között, akkor tudhatott arról is, hogy hova rejti a kincset. Talán szándékosan nem mondta el a bácsi, hogy hol van a láda. Az utalások ebben a naplóban vannak benne, és az utódai ennek megfejtése után valóban megtalálhatják a családi ékszereket.

Kristófnak felcsillant a szeme.

– Örülök, hogy te vagy a húgom, nem a cserfes barátnőid közül valamelyik. Hol az a napló, azonnal nekikezdek az olvasásnak.

– Csak álmodozz, Kristóf! Szó se lehet róla! A kezembe nyomtad, hogy neked nem kell, így az enyém. Én olvasom, de ne aggódj, amint találok benne valami érdekeset, szólok.

– És szerinted ezt te lányként meg tudod fejteni?

Emma gúnyosan karba tette a kezét.

– Ki volt az, aki eddig minden kérdésre megtalálta a választ? Én. S ha elfelejtenéd, Judit is épp korombeli lány volt abban az időben. Ki tudná jobban megfejteni a gondolatmenetét, mint én?

Bátyja békítően megbökte a könyökével.

– Jól van na, bocsi. Egész logikus csaj vagy, meg kell hagyni. Ha kevesebbet hisztiznél…

Látta, jobb lesz menekülőre fogni, mert Emma lekapta a strandpapucsát, és azzal akarta fejbe kólintani. Mivel azonban gyorsabb volt nála, az lett a vége, hogy Emma a papucsot lengetve kergette őt egészen a szobája ajtajáig, aztán kénytelen volt megállni, mert Kristóf egy gyors mozdulattal bezárta az ajtót, és így megmenekült a húga haragjától.”

Ha tetszett  részlet, kattints ide az egész megszerzéséért és tölts sok izgalmas percet és órát a rejtély kibogozásával!