Krinolin-gondolatok. Catalina Bianchi írása

  • Bolemant Lilla
  • 0 Views
  • 0 hozzászólás
  • Catalina Bianchi . irodalom . kalandos . könyv . nőirodalom . párkapcsolat . regény . romantikus . szerelem . szülő gyerek kapcsolat .

 

Annak idején, a Krinolinba zárva című regényem írásának címadási szakaszában bizony megküzdöttem a feladattal. Az írói munka legnehezebbjének tartom a címadást. Mindenképpen szerettem volna, ha egy tipikusan a korra jellemző női ruhadarab belekerül a címbe: kalap, fátyol, fűző… s végül jött a krinolin, mint a korszak valóban leglátványosabb divatcikke, amely a szó szoros értelmében és képletesen is bezárva tartotta a női testet és lelket. Ötletesnek, kifejezőnek találtam a véglegesített címet.

A regény megjelenése után azonban, mikor az egyik gimnazista osztályban eldicsekedtem a nagy hírrel, s elárultam a címet is, értetlen tekintetekkel találtam magam szemben. Tanárnő, az egy város? A találékonyabbak I-padjük keresőjének segítségével próbáltak okosabbak lenni, s elkerekedett szemekkel néztek rám, hogy vajon egy húsipari termékről milyen regényt lehet írni, s ki lehet bezárva egy kolbászba. Ekkor jöttem rá, ez a számomra, és a történelmi regények szerelmesei számára is ismert kifejezés sok ember számára talány.

Mi is tehát a krinolin? Egy olyan merevítős alsószoknya vagy abroncsszoknya, amely a felső szoknya széles formáját biztosította. Krinolinban bizony minden nő dereka vékonynak tűnt, de ha belegondolunk, a legegyszerűbb mozgás is bonyolult manőver lehetett benne.

Ebben a szoknyában és korban él bezárva Emilia, a regény hősnője, tele múltbeli sérelmekkel, a mélyben lappangó érzelmekkel. Meg kell vívnia a környezetével, a férjével, de elsősorban saját magával. Krinolin-harcot vív, miközben az élet váratlan fordulatai folytán megtalálja az útját. Egy olyan utat, amely végig a szeme előtt volt, de sebzett nőisége miatt eszébe sem jutott rálépni. A regény végén felszabadultan fellélegzünk, de marad bennünk egy kérdés. Legalábbis az olvasók többsége megfogalmazta felém, hogy kíváncsiak lennének, hogyan alakul Marco és Emilia sorsa. Leginkább az, hogyan tudja elfogadni a férfi, hogy felesége más gyermekét hordja.

Hát feladtátok a leckét! Eleve a „folytatások” sokszor gyengébben sikerülnek, erőltetettek, a bonyodalmat mondva csináltak. Nagyon nem szerettem volna ebbe a hibába beleesni. Sokáig halogattam, odáztam, hogy nincs már ebben a történetben több, mindenki fejezze be úgy, ahogy neki tetszik… Aztán beugrott egy intrikus férfi figura. Majd egy törékeny fiatal lány alakja. Betoppant Damiano atya. És összeállt az új szereplőgárda. Kialakult a cselekmény vázlata. Azt vettem észre, újra krinolinok, napernyők, suhogó ruhák közt szövöm a történetet, szurkolok Emiliának, sajnálom Maria Piát, gyanakodva nézem Matilde új kedvesét. A vége felé megint nagyon úgy állt a dolog, hogy kedvem lett volna egy kérdést nyitva hagyni, de aztán megembereltem magam. Bár újra nagyon élveztem krinolinban írni, Emilia di Crescenzi története ezzel véget ért.

A krinolin lassan kimegy a divatból…

 

0 Hozzászólás
Szólj hozzá!

anyai szerep bolemant lilla elvárások előítélet eredményesség erőszak férfi gender studies gombaszög interjú irodalom kalandregény kapcsolat karierr konferencia kutatás könyv magatartás nevelés nőirodalom OSF partner Phoenix Equality politika projekt párkapcsolat regény szerelem szerepvállalás szex szexuális zaklatás sztereotípia szülő gyerek kapcsolat tanácsadás testi változások tudomány tudás tévhit viselkedés workshop zaklatás értékelés önbizalom önismeret új szó