Krinolinból és dobozból szabadulva — Bolgár Kati írása

  • Szűcs Viki
  • 0 Views
  • 0 hozzászólás
  • 19. századi történet . doboz . folytatás . írás öröme . könyvek .

Van olyan, amikor valaki nem tud örülni a munkája gyümölcsének? Saját tapasztalatból tudom, hogy van. Az okokról talán csak annyit, hogy néha a sok, testet-lelket szétaprózó kötelesség közt az ember már nem tudja, mire figyeljen, mi épp a fontos, s mit lehet margóra küldeni.

Hetek óta kérdezgették ismerőseim, mikor jelenik meg a regény. Melyik hétvégét tölthetik a kanapé sarkába bújva Emilia történetének folytatásával? És ugye Marco nem hal meg? Remélik, hogy Matildét sem tüntettem el végleg! S ugye lesz még jó pasi benne? A fent említett felaprózódás miatt egy-egy nem tudom, persze, hogyne, nemsoká volt a válasz.

Aztán megérkezett a két doboz. S ahelyett, hogy rávetettem volna magam, szépen beraktam az ágy alá. Szegény Emilia, sokat szenvedett, most pihenjen. Aztán csak megszólalt bennem a kíváncsi szerző, aki legyőzte a fáradtságot, az egyik dobozt mégiscsak előhúztam, és kezembe vettem a Titkokba zárva első példányát. A színe szép, az illata finom, a fogása kellemes. Hűű, de felszínes lettem. Ezt a díszpéldányt beraktam a polcra a Krinolinba zárva mellé, s messziről nézegettem. Majd hirtelen felmarkoltam néhány darabot, s az ágy szélén kuporogva a nekem legkedvesebbeknek dedikálni kezdtem. S milyen a véletlen, ezeknek az embereknek a többsége 2-3 napon belül megjelent nálam, s kezükbe nyomhattam az ajándékot.

Aztán vártam a hatást. Kicsi félmosollyal olvastam a fülszövegben a megjegyzést, miszerint a szerző, azaz én, megpróbálja megdönteni azt a feltevést, hogy a folytatások sosem sikerülnek jobban az első résznél. Pont nekem sikerülne?

Egy nap múlva lelkes telefonáló „zavar meg“, miközben belépő felmérőket javítok. Azt javasolja, azonnal hagyjak fel a pedagógusi pályával, s havonta adjak ki egy regényt, mert ez a folytatás annyira fordulatos, hogy nem törődve azzal, másnap fáradt lesz a munkahelyén, hajnalig olvasott, mert mindenképp meg akarta tudni, mi történik hőseinkkel. És ne gyerekkönyveket írjak, se ifjúsági regényt, hanem nőknek szólót. Lehetőleg minél többet.

Mit tesz erre a szerző, szerényen mosolyog, megköszöni a véleményt, hát majd meglátja, mit tehet az ügy érdekében… aztán kiszabadítja Emiliát a doboz fogságából, és bátortalanul reklámozni kezdi többi ismerősének is. Ha Emiliának sikerült, talán ő sem marad benne a közömbösség hálójában. S meglehet, valami apró ötlet is megcsillan szerzői agyában. Mert aki egyszer megtapasztalta az írás adta felszabadult érzést, az bizony, ha egy időre cserben is hagyja a múzsa és a szerencse, biztosan visszatér az íróasztalhoz, s egyszer csak lázas jegyzetelésbe kezd… Felszabadultan-megszabadulva mindentől.

0 Hozzászólás
Szólj hozzá!

19. századi történet anyai szerep barátság bolemant lilla Bolgár Kati elvárások előítélet eredményesség erőszak férfi gender studies gombaszög irodalom Janković Nóra kalandregény karierr konferencia kutatás könyv magatartás nevelés nőirodalom OSF Phoenix Equality politika projekt párkapcsolat regény szerelem szerepvállalás szex sztereotípia szülő gyerek kapcsolat tanácsadás testi változások tudomány tudás tévhit történelem viselkedés workshop zaklatás értékelés önbizalom önismeret