Második Anyák napja!

  • Bolemant Lilla
  • 0 Views
  • 0 hozzászólás
  • anya . anyák napja . bolemant lilla . könyvbarátnő . plath .

Na nem csak a második anyáknak a napja, bár olyan is lehet, ha mondjuk valakinek van egy második anyja, bármilyen minőségben is legyen az!

Most például pont lelkiismeret-furdalásom lett hirtelen, mert az unokahúgom viccesen anyának szokott szólítani, és már nagyon régen nem találkoztam vele, pedig nem is vagyunk messze egymástól.

Viszont ha most véletlenül olvassa ezt, akkor üzenem neki, hogy nagyon örülök, hogy új életet kezdett, és szorítok, hogy minden sikerüljön, és nagyon boldog legyen, mert megérdemli.

De persze az édesfiam miatt is szokott (méghozzá gyakran) lelkifurdalásom lenni, hogy mindent megadtam-e neki, amit tudtam, de ha ezt említem, ő mindig megnyugtat, hogy minden rendben. És úgy látom, mégis jól csináltam valamit, mert egy csodálatos ember lett belőle, aki határozott, de megértő, és minden helyzetben megállja a helyét. Életem legboldogabb pillanata volt, amikor megszületett, és ez az érzés sosem változott az évek során, annak ellenére, hogy rengeteg sok egyéb dologgal foglalkoztam az anyaságon kívül.

Azt hiszem, többen is vagyunk így az anyai érzelmekkel, hogy nagyon gyakran vegyülnek lelkifurdalással, bizonytalanság-érzéssel, hogy vajon mindent jól csinálunk-e, és a külvilágtól várjuk a bizonyosságot, ami mint tudjuk, nincs.

Szeretném azt mondani, minden anyának (a szlovákiai magyar anyáknak kétszer, mert duplán ünnepelhetik az anyák napját!), hogy mindent jól csinálnak, nyugodjanak meg, higgyenek saját magukban és az érzéseiknek és megérzéseiknek, mert ők ismerik a legjobban a saját gyereküket, ezért ők tudják a legjobban, hogy mi a baja, vagy van-e baja egyáltalán, mikor boldog, mikor boldogtalan, csak oda kell figyelni rá.

Emellett viszont ne felejtsenek el odafigyelni saját magukra is, mert az anyaság csodáján kívül bizonyára mást is szeretnének megélni, és ez lehet hivatás, hobbi, érdeklődési kör, bármi, ami ugyanúgy hozzátartozik az életükhöz, mint a család és a gyerek.

Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut Sylvia Plath Üvegbura című regényének részlete, amely a választás kényszeréről és lehetetlenségről szól.

„Olyan ágasbogasnak láttam hirtelen az életemet, mint azt a novellabeli zöld fügefát. Minden ág végén ott ragyogott-integetett egy-egy csodás Jövő, mint kövér, bíborszín füge. Az egyik füge: férj, boldog otthon, gyermekáldás, a másik füge: híres költőnő, a következő: ragyogó egyetemi tanárnő, megint egy másik füge: E. G., a páratlan szerkesztőnő, további fügék: Európa, Afrika, Dél-Amerika, azután: Konstantin, Szókratész és Attila, meg még egy sor más furcsa nevű szerető, mind a legkülönlegesebb foglalkozási körökből, és volt egy aranyérmes olimpikon füge is, és ezeken kívül sok más, amiket nem tudtam pontosan meghatározni.

Láttam magam, ahogy ott ülök a fügeág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant a földre, a lábam elé.”

Sylvia Plath az 1950-es években így élte meg női sorsát. Mi, jónéhány évtizeddel később gyakran ugyanilyen dilemmáktól szenvedünk. Vajon megengedhetjük-e magunknak, hogy „több színtéren is szerepeljünk”? Hiszen nőktől még mindig megkérdezik minden egyes alkalommal, amint a családi életen kívül megjelennek valamilyen kiemelkedőbb pozícióban, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a családi életét és a munkáját! Ez egy végtelenül alattomos kérdés, ami azonnali lelkifurdalást ébreszt a nőkben, és gyakran elkezdik „magyarázni a bizonyítványukat”, hogy: természetesen a család a legfontosabb stb.

Hát persze, hogy a család a legfontosabb az ember életében, legyen az férfi vagy nő. A család az a hely, ahol az ember jó esetben biztonságban érezheti magát, ahová visszavonulhat, ahol megértik minden baját, örömét, és támogatják, de ahol őszintén elmondják azt is, ha úgy érzik, rossz irányba tart az élete. Ez ugye, egy ideális család leírása volt, és sokan közülünk korántsem ilyen családdal vannak megáldva.

Mindkét Anyák napja alkalmából azt kívánom minden anyának, hogy sikerüljön megtartania és megvalósítania saját elképzeléseit, és olyan életet élhessen, amelyben teljes embernek érezheti magát!

Boldog Anyák napjákat egész évre!


19. századi történet anyai szerep barátság bolemant lilla Bolgár Kati elvárások előítélet eredményesség erőszak férfi gender studies gombaszög irodalom iskola Janković Nóra kalandregény kapcsolat karierr konferencia kutatás könyv magatartás nevelés nőirodalom OSF Phoenix Equality politika projekt párkapcsolat regény szerelem szerepvállalás sztereotípia szülő gyerek kapcsolat tanácsadás testi változások tudomány tudás történelem viselkedés workshop zaklatás értékelés önbizalom önismeret