Bolemant Éva, Molnár Miriam – Vannak nők (E-book)

  • Szűcs Viki
  • 0 Views
  • 0 hozzászólás
  • Nincsenek címkék

6.90

Kategória:

Leírás

Az összeszokott szerzőpáros (korábban megjelent könyvük a Vannak helyek címet viselte) újabb közös projektje olyan nőket szólít meg, akik tevékenységük, habitusuk, szenvedélyeik vagy egyéb más kiemelkedő jellemzőik révén példaképei lehetnek sok más nőnek (és persze nem csak nőknek). A könyvben szereplő tizenegy személyiséget nem egyszerűen megszólítja, hanem irányított kérdésekkel megszólaltatja, mindig a legfontosabbat, a legérdekesebbet, a legegyénibbet tartva szem előtt. Tanulhatunk tőlük: azt, amilyen természetesen viszonyulnak munkájukhoz vagy családjukhoz, vagy a környezetükhöz, vagy a kultúrához. Ahány nő, annyi élmény. Ahány jól irányzott kérdés, annyi meglepő válasz. Vannak nők, akikre érdemes odafigyelnünk, s ez a szerzőpáros Bolemant Évára és Molnár Miriamra is vonatkozik.

„Nem akarom azt mondani, hogy csak mi, olvasó emberek érünk valamit, de az egészségmegőrzéstől kezdve a viselkedéskultúráig, más nációk elfogadásáig, tényleg, annyi minden van a könyvekben, hogy nagyon fontosak” – mondja Endrei Judit. „A sok olvasásnak köszönhetően tanultam meg igazán szlovákul” – mondja Garajszki Margit. „Aztán megírtam, és tetszett, elvállaltam, addig is, míg nem találnak alkalmasabbat” – meséli Cs. Liszka Györgyi. „Mindig voltak jó barátaim, barátnőim, sosem voltam magányos, olyan természetes volt, hogy odajönnek hozzám” – válaszolja Petra Nagyová Džerengová. „Mivel én semmiképp sem akartam ott tevékenykedni, kifogásként azt találtam ki, hogy magyarként nem tudok semmit leírni hiba nélkül, utánam mindent el kellene még olvasni, és az senkinek nem lenne jó. Persze, így sem úsztam meg” – meséli Slezákné Kovács Edit. „Egyfolytában azt kérdezgettem, hogy miért nem csinálják meg, ha az a dolguk?” – kérdez vissza Suzanne Kiss. „Én ezt a matriarchátust hoztam magammal, nem erőszakos módon, de nekem ez a természetes. Hogy a nő igenis legyen meghatározó személy a családban” – vallja meg Száz Ildikó. „Az ember egy nagyobb városban nyitottabb lesz, és ez fontos. Erre persze csak úgy jöhet rá, ha megadja magának a lehetőséget” – magyarázza Bartus Helga. „Végig úgy gondoltam, hogy festő leszek, de a férjem mondogatta, hogy a rajzaimból látszik, hogy szobrász vagyok” – meséli Gabriel Koren. „A gyerekkori alapélményem az volt, hogy a csillagot is lehozhattam az égről, akkor sem dicsértek meg soha” – mondja Tóth Vali. „Engem mindig irritált, amikor az emberek csak ilyen lapos, egydimenziós, papírkartonos figurának látják a nőket. És saját tapasztalatom alapján mondom, hogy borzasztóan fontos minden fiatal lánynak azt látnia, hogy mennyiféle asszonysors létezik, mennyiféle szerepet töltenek be, munkát végeznek a nők” – vallja Viera Klementová Böttcher.

És ezt konkrétan ez a mű is tükrözi.

A szerkesztő

0 Hozzászólás
Szólj hozzá!

19. századi történet anyai szerep barátság bolemant lilla Bolgár Kati elvárások előítélet eredményesség erőszak férfi gender studies gombaszög irodalom iskola Janković Nóra kalandregény karierr konferencia kutatás könyv magatartás nevelés nőirodalom OSF Phoenix Equality politika projekt párkapcsolat regény szerelem szerepvállalás sztereotípia szülő gyerek kapcsolat tanácsadás testi változások tudomány tudás tévhit történelem viselkedés workshop zaklatás értékelés önbizalom önismeret