• Situácia žien

    Mária Szucsich – spisovateľka s pirátskymi koreňmi

    Osudy spisovateľského páru v búrlivom 20. storočí   „Sme potomkami dalmátskych pirátov, ktorí sú pochovaní na jednom z ostrovov v Jadranskom mori,“ rozprávala mi s hrdosťou v hlase stará mama, keď prišla reč na jej rodinu. Prvé texty v pécskych novinách publikovala Mária Szucsich ešte ako mladé dievča pod pseudonymom Dalmata. So spisovateľkinou vnučkou Dr. Erzsébet Barta som sa zhovárala v jej budínskom byte. „Meno Márie Szucsich je len o čosi viac ako poznámka na okraji literárnej histórie,“ píše Zsófia Bárczi v súvislosti s autorkiným románom Od jari do zimy (Tavasztól télig). Kniha je denníkom desaťročného dievčatka, v ktorom opisuje istý úsek svojho života i života svojej schudobnenej rodiny, a to od apríla 1897 do februára 1898. „Len jednému nerozumiem: oplatí sa…

  • KönyvBarátnők

    Szucsich Mária, a kalóz író

    Egy író-alkotó pár élete a viharos huszadik században   „Dalmát kalózok leszármazottai vagyunk, akinek az Adriai tenger egyik szigetén van a temetőhelyük – mesélte büszkén nagyanyám, amikor a családja szóba került. Fiatal lányként már írásai jelentek meg a pécsi lapokban, Dalmata álnév alatt.” Szucsich Mária unokájával, dr. Barta Erzsébettel budai otthonában beszélgettem. „Szucsich Mária neve alig több mint széljegyzet az irodalomtörténet margóján.” – írja Bárczi Zsófia az írónő Tavasztól télig című regénye kapcsán. A regény egy tízéves kislány naplója, aki kishivatalnoki sorba süllyedt, elszegényedő családja történetének és saját életének egy szeletét írja le áprilistól a következő év februárjáig. „Csak egyet nem értek, hogy érdemes-e ezért a sok kellemetlenségért élni?” –…

  • KönyvBarátnők

    Krinolinból és dobozból szabadulva — Bolgár Kati írása

    Van olyan, amikor valaki nem tud örülni a munkája gyümölcsének? Saját tapasztalatból tudom, hogy van. Az okokról talán csak annyit, hogy néha a sok, testet-lelket szétaprózó kötelesség közt az ember már nem tudja, mire figyeljen, mi épp a fontos, s mit lehet margóra küldeni. Hetek óta kérdezgették ismerőseim, mikor jelenik meg a regény. Melyik hétvégét tölthetik a kanapé sarkába bújva Emilia történetének folytatásával? És ugye Marco nem hal meg? Remélik, hogy Matildét sem tüntettem el végleg! S ugye lesz még jó pasi benne? A fent említett felaprózódás miatt egy-egy nem tudom, persze, hogyne, nemsoká volt a válasz. Aztán megérkezett a két doboz. S ahelyett, hogy rávetettem volna magam, szépen beraktam az ágy alá.…

  • KönyvBarátnők

    Titkokba zárva-részlet: Bolgár Kati

    „A kastély fogadószobáiban csak úgy zsongott a cselédség, mindenkinek volt valami fontos dolga: ki a kilincset fényesítette, ki a nehéz bordó kárpitokat portalanította, néhány fiatal inas fonott ládákban a drága családi étkészletet hordta be az ebédlőbe. A cselédlányok a kert rózsáit rendezték a vázákba, az istállók személyzete pedig a kastély udvarán és kertjében szorgoskodott. Emilia a szobája ablakából nézte a sürgölődést, karjában aludt néhány napos kislánya. Mindez az ő tiszteletére készül, holnap lesz Isabella keresztelője. Nem hívtak nagy vendégsereget, csak a gyermek keresztszülei, Matilde és Francesco, a picit keresztelő Damiano atya és édesanyja, aki elfogadta meghívásukat, illetve akinek Emilia a legjobban örül, Enrico és két titokzatos vendége ülik majd körül…

  • KönyvBarátnők

    Hogy születik egy történet?! — Janković Nóra írása

    Azt hiszem, először akkor kezdtem el idegennek érezni magam szülővárosomban, amikor kedvenc kis utcáim borostyánnal befuttatott házait sorra lebontották, bezárták a sült csirke illatú sarki fűszerest és a fényképészműhelyt, amelynek az idő múlásával egyre jobban foszladozó, sárguló csipketerítővel letakart asztala mellett szinte minden „hatvanas-hetvenes” gyerekről, ugyanúgy-ugyanabban a beállításban készült egy-egy fekete-fehér születésnapi fénykép. Pár utca, nem túl sok, boldog, különleges, fájdalmas vagy éppen szomorú emlékekhez köthető azonban az „enyém” maradt. Ezekben ugyanúgy otthon érzem magam, mint az ott gyökeret eresztett múlt százados fák, századfordulós épületek és a szúette, gondosan kulcsra zárt fakapu. Várnom kell, míg majd kinyitják, mindig pontosan, előbb nem lehet bejutni, hiába is szeretnék már a hangulatos udvarban,…

  • KönyvBarátnők

    A főszereplő a szerző kedvence? — Bolgár Kati írása

    Alig egy hónap, és a Titkokba zárva szereplőinek rejtélyeiről lehull a lepel. A magamfajta lámpalázas szerzőnek már kavarognak a gondolatok a fejében: hányan lesznek kíváncsiak Emilia történetének folytatására, elégedettek lesznek-e az olvasók a cselekmény előrehaladásával, a hősök sorsának alakulásával. Vajon mit fognak kérdezni? Ennél persze jobban foglalkoztat az, hogy mit fogok válaszolni. Hát már csak meg tudom felelni a regényre vonatkozó kérdéseket, hiszen én vagyok a szerző! Ki más ismerné jobban a szereplőket, mint én?! Na igen, a szereplők. Mit is tudnék elmondani róluk? Ki a kedvencem? A szerzőnőnek nyilván a főszereplőnő. Emilia di Crescenzi. Az olvasó meg fog lepődni, de nem vagyok a hölgy rajongója. Sőt, épp az ő…

  • KönyvBarátnők

    Az ember nem nőnek születik, hanem Nővé válik   —   Janković Nóra írása

    Már percek óta az Instagram vizuális világában, egy másik, párhuzamos, békés univerzumban kalandozom, ahol nem ér utol az emberek fröcsögése, ítélkezése, trollkodása, csak a családtagként élő kis házi kedvencek Buddha-mosolya. Van mindenféle, kicsi, nagy, közepes, fehér, fekete, barna, zsemlyeszínű, meg rengeteg okos kis korcs, pajkos „örökgyerek” tekintettel. Már görgetnék tovább, amikor tekintetem a Gazdira esik. Még meg sem nyitom személyes fiókját, már tudom, valamikor, valamelyik írásomba biztosan bele fogom Őt csempészni. Színes tetkó, bohókás felsők, jópofa táskák, sikkes ruhák, jól szabott farmer nadrágok, ősz haj, apró ráncok, és mindehhez megdöbbentő magabiztosság és vagány nőiesség párosul. Nincs benne semmi nevetséges foggal-körömmel ragaszkodás a fiatalsághoz, nem a huszonévesek fast fashion stílusának állott…

  • KönyvBarátnők

    Titkos korrektúra… Bolgár Kati írása

    Lassan vége a nyárnak, s bár idén a nyaralás újra kimaradt a programpontok közül, nem maradtam olaszországi élmények nélkül. Nem, nem útikönyveket lapozgattam, régi fotókat sem nézegettem nosztalgiázva. Korrektúráztam. Méghozzá a saját regényemet (a Krinolinba zárva folytatását), s ez  egy elég hálátlan feladat. Miért is? Az ember szembesül a saját tökéletlenségével. Nem, a negyedik regény megírása után sem vagyok tévedhetetlen. Sőt, azt vettem észre, hova tovább, annál több kivetnivalót találok a saját írásaimban. Persze, a lónak négy lába van… Csak ő nem ír regényt-szerencsére. Az elütéseken, szóismétléseken, apróbb stilisztikai hibákon természetesen nem akadok fenn, ezek az alkotómunka velejárói, s én azok közé a szerzők közé tartozom, akik az utolsó pont…

  • KönyvBarátnők

    Kusza papírlapok… Janković Nóra írása

      Asztalom mellett papírlapok kusza összevisszaságban. Nem tegnap, nem a múlt héten, de nem is a múlt hónapban kerültek oda. Néha kezembe veszem őket, tanácstalanul, elbátortalanodva, töprengve, miközben érzem papírlapokat szorító ujjaim csontjainak, ízületeinek, porcainak feszülését, ahogy próbálnak ellenállni az ellenállhatatlannak, az elfolyó idő feszítő erejének. Döntenem kellene, de döntésképtelenné váltam. Merre tovább? Nem tudom. Amikor az Árnyékok illatát írtam, még megingathatatlanul hittem, igenis, nekünk, Nőknek, akiknek bizonyítottan génjeikben a gondoskodás, életfeladatunk a szeretett férfi „megmentése”. Az önsorsrontástól, a káros szenvedélyektől, a saját tehetetlenségétől, vagy éppen a mama hoteltól. Csakhogy megéri feladni önmagunkat, életünket, mindennapjainkat, feláldozni személyes életidőnket és boldogságunkat egy férfiért?! Talán egy Férfiért igen! Csak éppen Férfiembert találni…

  • KönyvBarátnők

    Nyár, ikrek, rejtélyek… Bolgár Kati írása

    Tavaly, amikor a Havas ikrek történetét befejeztem, úgy gondoltam, ez csak egy kis kitérő volt az ifjúsági regény műfajába, az én világom a női regény. Ezt akartam hinni, hisz biztosan jobban értek a női lélek rejtelmeihez, mint a kiskamaszos családok mindennapjaihoz. Aztán kiderült, ebben is tévedtem. Na, nem én magam jöttem erre rá, hanem az olvasók visszajelzései döbbentettek rá. Persze, a saját diákjaim biztosan elfogultak, a kollégáim gyerekei is elfogultak… de teljesen ismeretlenek is gratuláltak, s szinte követelték, írjak még ifjúsági regényt. (Részlet a Kincsesnaplóból, aminek a folytatása hamarosan következik) Több nagyszünetes folyosói ügyelet telt el azzal, hogy a hetedikesek szó szerint kedvesen „nyaggattak”, mindenképpen legyen folytatás. Néhány nappal ezelőtt…