-
Situovanosť písania žien v maďarskej literatúre
Obraz ženy a spisovateľky v maďarskej literatúre Spisovateľky maďarskej literatúry prvej polovice 20. storočia čelili zo strany literárnej kritiky požiadavke, ktorá spájala v sebe dve, súčasne nesplniteľné úlohy. Prvou bolo vytvorenie textu, ktorý úprimne vyjadruje ich ženskosť, zároveň je jemný, nerušivý, cudný a zdržanlivý. Autorka mala nájsť pozíciu subjektu, ktorá jej umožňuje úprimné vyjadrovanie svojej (tradičnej, stereotypnej) ženskosti. K splneniu tejto požiadavky sa však musela dostať do pozície predmetu túžby pre muža, čiže byť pasívnou, cudnou a emocionálnou, ale súčasne aj úprimnou a samostatnou umelkyňou. Tento paradox dostával do problémov aj samotných kritikov, ktorí aj pri najúprimnejšej snahe sa vo svojich vyjadreniach neraz ocitli v konfliktoch so svojimi stereotypnými názormi.…
-
Feminista esztétika és kultúrakutatás
Műfaj? Írásmód? Témák? – kérdezi Bán Zsófia Nőirodalom, mi az? című írásában. Véleménye szerint, ahogyan nem beszélhetünk férfiirodalomról, hanem egyes, ilyen-olyan írókról, úgy női irodalomról sem, mert a műbe ütközünk. „A nők-írta irodalom kérdése a nyugalomé: hogy izgágaság nélkül, életünk egyensúlyi pontjában állva bírjuk elviselni a nemünket. Alázat és gőg nélkül. Csak lenni. Írni.”[1] Valóban elég lenne ennyi ahhoz, hogy a nőt egyenrangú íróként értékeljék és bekerüljön az irodalmi kánonba? Hogy „elviselje” a nemét, és egyszerűen csak írjon? Miért nem természetes, hogy a nők ott vannak a művészetben, az irodalomban? Szükség van-e arra, hogy külön tárgyaljuk a nőirodalmat és a nőírókat, hiszen ezzel marginalizáljuk a témát. A feminista irodalomszemlélettel kapcsolatban…
Ezeket is érdemes megnézni
„Kezdetben volt a kert” [2. rész]
A nők, a művészet és a tudomány…
Egy érzés…
-
Mária Szucsich – spisovateľka s pirátskymi koreňmi
Osudy spisovateľského páru v búrlivom 20. storočí „Sme potomkami dalmátskych pirátov, ktorí sú pochovaní na jednom z ostrovov v Jadranskom mori,“ rozprávala mi s hrdosťou v hlase stará mama, keď prišla reč na jej rodinu. Prvé texty v pécskych novinách publikovala Mária Szucsich ešte ako mladé dievča pod pseudonymom Dalmata. So spisovateľkinou vnučkou Dr. Erzsébet Barta som sa zhovárala v jej budínskom byte. „Meno Márie Szucsich je len o čosi viac ako poznámka na okraji literárnej histórie,“ píše Zsófia Bárczi v súvislosti s autorkiným románom Od jari do zimy (Tavasztól télig). Kniha je denníkom desaťročného dievčatka, v ktorom opisuje istý úsek svojho života i života svojej schudobnenej rodiny, a to od apríla 1897 do februára 1898. „Len jednému nerozumiem: oplatí sa…
-
Szucsich Mária, a kalóz író
Egy író-alkotó pár élete a viharos huszadik században „Dalmát kalózok leszármazottai vagyunk, akinek az Adriai tenger egyik szigetén van a temetőhelyük – mesélte büszkén nagyanyám, amikor a családja szóba került. Fiatal lányként már írásai jelentek meg a pécsi lapokban, Dalmata álnév alatt.” Szucsich Mária unokájával, dr. Barta Erzsébettel budai otthonában beszélgettem. „Szucsich Mária neve alig több mint széljegyzet az irodalomtörténet margóján.” – írja Bárczi Zsófia az írónő Tavasztól télig című regénye kapcsán. A regény egy tízéves kislány naplója, aki kishivatalnoki sorba süllyedt, elszegényedő családja történetének és saját életének egy szeletét írja le áprilistól a következő év februárjáig. „Csak egyet nem értek, hogy érdemes-e ezért a sok kellemetlenségért élni?” –…
-
Krinolinból és dobozból szabadulva — Bolgár Kati írása
Van olyan, amikor valaki nem tud örülni a munkája gyümölcsének? Saját tapasztalatból tudom, hogy van. Az okokról talán csak annyit, hogy néha a sok, testet-lelket szétaprózó kötelesség közt az ember már nem tudja, mire figyeljen, mi épp a fontos, s mit lehet margóra küldeni. Hetek óta kérdezgették ismerőseim, mikor jelenik meg a regény. Melyik hétvégét tölthetik a kanapé sarkába bújva Emilia történetének folytatásával? És ugye Marco nem hal meg? Remélik, hogy Matildét sem tüntettem el végleg! S ugye lesz még jó pasi benne? A fent említett felaprózódás miatt egy-egy nem tudom, persze, hogyne, nemsoká volt a válasz. Aztán megérkezett a két doboz. S ahelyett, hogy rávetettem volna magam, szépen beraktam az ágy alá.…
Ezeket is érdemes megnézni
Egy rejtélyes napló a múltból…
Újra krinolinban… Catalina Bianchi írása
Várakozás…. Krinolinba zárva
-
Titkokba zárva-részlet: Bolgár Kati
„A kastély fogadószobáiban csak úgy zsongott a cselédség, mindenkinek volt valami fontos dolga: ki a kilincset fényesítette, ki a nehéz bordó kárpitokat portalanította, néhány fiatal inas fonott ládákban a drága családi étkészletet hordta be az ebédlőbe. A cselédlányok a kert rózsáit rendezték a vázákba, az istállók személyzete pedig a kastély udvarán és kertjében szorgoskodott. Emilia a szobája ablakából nézte a sürgölődést, karjában aludt néhány napos kislánya. Mindez az ő tiszteletére készül, holnap lesz Isabella keresztelője. Nem hívtak nagy vendégsereget, csak a gyermek keresztszülei, Matilde és Francesco, a picit keresztelő Damiano atya és édesanyja, aki elfogadta meghívásukat, illetve akinek Emilia a legjobban örül, Enrico és két titokzatos vendége ülik majd körül…
Ezeket is érdemes megnézni
„Kezdetben volt a kert” [1.rész]
Várakozás…. Krinolinba zárva
Ajándékkönyv lányoknak!
-
Hogy születik egy történet?! — Janković Nóra írása
Azt hiszem, először akkor kezdtem el idegennek érezni magam szülővárosomban, amikor kedvenc kis utcáim borostyánnal befuttatott házait sorra lebontották, bezárták a sült csirke illatú sarki fűszerest és a fényképészműhelyt, amelynek az idő múlásával egyre jobban foszladozó, sárguló csipketerítővel letakart asztala mellett szinte minden „hatvanas-hetvenes” gyerekről, ugyanúgy-ugyanabban a beállításban készült egy-egy fekete-fehér születésnapi fénykép. Pár utca, nem túl sok, boldog, különleges, fájdalmas vagy éppen szomorú emlékekhez köthető azonban az „enyém” maradt. Ezekben ugyanúgy otthon érzem magam, mint az ott gyökeret eresztett múlt százados fák, századfordulós épületek és a szúette, gondosan kulcsra zárt fakapu. Várnom kell, míg majd kinyitják, mindig pontosan, előbb nem lehet bejutni, hiába is szeretnék már a hangulatos udvarban,…
-
A főszereplő a szerző kedvence? — Bolgár Kati írása
Alig egy hónap, és a Titkokba zárva szereplőinek rejtélyeiről lehull a lepel. A magamfajta lámpalázas szerzőnek már kavarognak a gondolatok a fejében: hányan lesznek kíváncsiak Emilia történetének folytatására, elégedettek lesznek-e az olvasók a cselekmény előrehaladásával, a hősök sorsának alakulásával. Vajon mit fognak kérdezni? Ennél persze jobban foglalkoztat az, hogy mit fogok válaszolni. Hát már csak meg tudom felelni a regényre vonatkozó kérdéseket, hiszen én vagyok a szerző! Ki más ismerné jobban a szereplőket, mint én?! Na igen, a szereplők. Mit is tudnék elmondani róluk? Ki a kedvencem? A szerzőnőnek nyilván a főszereplőnő. Emilia di Crescenzi. Az olvasó meg fog lepődni, de nem vagyok a hölgy rajongója. Sőt, épp az ő…
Ezeket is érdemes megnézni
Titkokba zárva-részlet: Bolgár Kati
Feminista esztétika és kultúrakutatás
Nőirodalom és nemzeti identitás
-
Az ember nem nőnek születik, hanem Nővé válik — Janković Nóra írása
Már percek óta az Instagram vizuális világában, egy másik, párhuzamos, békés univerzumban kalandozom, ahol nem ér utol az emberek fröcsögése, ítélkezése, trollkodása, csak a családtagként élő kis házi kedvencek Buddha-mosolya. Van mindenféle, kicsi, nagy, közepes, fehér, fekete, barna, zsemlyeszínű, meg rengeteg okos kis korcs, pajkos „örökgyerek” tekintettel. Már görgetnék tovább, amikor tekintetem a Gazdira esik. Még meg sem nyitom személyes fiókját, már tudom, valamikor, valamelyik írásomba biztosan bele fogom Őt csempészni. Színes tetkó, bohókás felsők, jópofa táskák, sikkes ruhák, jól szabott farmer nadrágok, ősz haj, apró ráncok, és mindehhez megdöbbentő magabiztosság és vagány nőiesség párosul. Nincs benne semmi nevetséges foggal-körömmel ragaszkodás a fiatalsághoz, nem a huszonévesek fast fashion stílusának állott…
-
Titkos korrektúra… Bolgár Kati írása
Lassan vége a nyárnak, s bár idén a nyaralás újra kimaradt a programpontok közül, nem maradtam olaszországi élmények nélkül. Nem, nem útikönyveket lapozgattam, régi fotókat sem nézegettem nosztalgiázva. Korrektúráztam. Méghozzá a saját regényemet (a Krinolinba zárva folytatását), s ez egy elég hálátlan feladat. Miért is? Az ember szembesül a saját tökéletlenségével. Nem, a negyedik regény megírása után sem vagyok tévedhetetlen. Sőt, azt vettem észre, hova tovább, annál több kivetnivalót találok a saját írásaimban. Persze, a lónak négy lába van… Csak ő nem ír regényt-szerencsére. Az elütéseken, szóismétléseken, apróbb stilisztikai hibákon természetesen nem akadok fenn, ezek az alkotómunka velejárói, s én azok közé a szerzők közé tartozom, akik az utolsó pont…
Ezeket is érdemes megnézni
„Az élet királynője”
A nők, a művészet és a tudomány… [1. rész]
Nőirodalom és nemzeti identitás
