LOADING...

Vissza a tetejére

2024. március 26.

Ideálok és testképzavarok

Annak ellenére, hogy minden embernek megvannak az egyéni preferenciái egy potenciális partner esetében, úgy minden korszaknak megvan a kollektív ideálja. Volt, amikor a nőnek muszáj volt karcsúnak lennie, hogy a közösség „szépnek találja”, máskor pedig éppenhogy az ellenkezője volt az, ami lázba hozta a társadalom tagjait. A férfiak esetében az ideálok éppúgy jelen voltak (és vannak), mint a nők esetében, mindez pedig korszakonként, országonként és kultúránként változó, ami azonban szinte mindenhol egyezik, az az, hogy a társadalmi ideálok a külső megjelenésen túl nem igazán terjednek tovább.

A reklámok nagy szerepet játszanak abban, hogy társadalmunk hogyan határozza meg a szépségideálokat. Míg például az 1950-es években a súlygyarapító termékek hódítottak a nők körében, mivel a soványság gondolata egészségtelennek számított, addig az utóbbi évtizedekben főként a karcsúság körül forog a világ, ez pedig nagyrészt a híres (divat)magazinoknak köszönhető.

1959 és 1978 között figyelemre méltó változás következett be a divatiparban, amikor is elkezdtek a karcsúság felé hajlani. A legnépszerűbb magazinok, mint amilyen a Vogue, a Glamour vagy a Woman’s Day, nekikezdtek az eddiginél vékonyabb modellek felfuttatásának. Az ’80-as és ’90-es években a divatméretek még jobban lecsökkentek, így lassan az arcról és a termékről a testre helyezték a hangsúlyt, emellett pedig egyre népszerűbbé vált az is, hogy a modelleket minél kevesebb ruhában mutogassák. Ennek köszönhetően a modellek egyre jobban testközpontúvá váltak, mint arcközpontúvá. Lényegében így az évtizedek alatt a modellek ábrázolása a „ruhák eladásáról” az „álmok eladására” változott: a modelleket a szépség idealizált formájában, vékonyan és fiatalon ábrázolják. Ez azért fontos, mivel nagy hatással van a termékek iránti vágy és kereslet növelésére, és mivel a nők így hajlamosabbak megvenni ezeket a termékeket abban a reményben, hogy ők is hasonlóak lesznek. Amit azonban nem szabad elfelejteni, az az, hogy amit a magazinokban, a közösségi felületeken és a reklámokban látunk, az nem a teljes valóságot tükrözi, hanem inkább egy eltorzított valóságot tár elénk, amely olyan, mint a tökéletes fénykép – a videószerkesztés eredménye.

Az utóbbi években egyre gyakrabban találjuk szembe magunkat olyan nézetekkel, amelyek az általános elfogadást, valamint az önelfogadást állítják a középpontba. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Szeresd magad. Így vagy tökéletes. Mindennek ellenére azonban ma is sokan igyekeznek beleilleni a karcsú szépségideálba, amely esetenként valódi veszélyekkel jár.

 

 

A különböző kemény diéták, gyógyszerek, műtétek nemcsak az ember testi egészségét veszélyeztethetik, hanem a mentális jólétet is. Egy következő gyakori probléma, amelyről egyre többet hallani, az étkezési zavar. Az étkezési zavar olyan mentális betegséget jelöl, amelyet a kóros vagy zavart étkezési szokások határoznak meg – ezek magukban foglalhatják a hiányos vagy éppen a túlzott táplálékbevitelt, ennek pedig a testképzavar a leggyakoribb oka. Egy ilyen probléma pedig csak még több egészségügyi gondhoz vezethet, ha nincs kellőképpen kezelve.

Bár az étkezési zavarok, valamint a társadalomnak való megfelelés nehézségei nagyobb számban érintik a nőket, a férfiak ugyanúgy szenvedhetnek miattuk, hiszen a férfiideál fogalma is éppúgy része a társadalom elképzeléseinek, mint ahogy annak következményei is, ha esetleg valaki „nem illik bele” ebbe az ideálba.

Ma egy olyan korszaknak vagyunk a részesei, ahol az elvárások teljesítése és az elfogadás olyannyira keveredik, hogy egyre nehezebben döntjük el, melyik lenne a „jobb” választás: elfogadni önmagunkat, vagy mások elvárásainak megfelelni, hogy mások is elfogadhassanak bennünket?

Így vagy úgy, továbbra sem szabad elfelejteni, hogy mindaz, amit a képernyőkön látunk, nem a valóság. A látszatot meg tudjuk közelíteni, de 100%-osan sosem fogjuk tudni elérni, ugyanis lehetetlen. Tudatosítanunk kell, hogy ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, az csak saját önbizalmunktól és elégedettségünktől fog megfosztani bennünket.

 

 

Források: ITT, ITT és ITT

 

Előző bejegyzés

Az idősödő nők és a „bölcsesség” fogalma

Következő bejegyzés

A választások margórája

post-rács