LOADING...

Vissza a tetejére

2024. március 28.

A választások margórája

Szerző:

Sík Józsefné, született Eperjesi Rozália kétszeresen elvált, háromszoros özvegy és egy gyermek édesanyja. Erényeit tekintve kedves, értelmes, a jóisten jó génekkel megáldott, középkorú nője. Elveihez hűen ragaszkodik, és volt idő, amikor nyilvánosan fel-felszólalt, aztán elérkezett az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy véleményét megtartja magának. Öltözködési stílusa van, de nem használja. Mert minek. Őt a mosolya öltözteti. Feltett szándéka jobbá tenni a Földet, ezért szelektíven gyűjti a hulladékot, amikor csak lehet, tömegközlekedéssel utazik, és már jó pár éve nem vásárolt magának ruhát, mert van elég jó állapotú, a maga idejében méregdrága felvennivalója. Néha megcsináltat magán ezt-azt. A fogai például egy egész vagyonba kerültek, de hallgatva orvosára, meg kellett előzni a nagyobb bajt. Szűrésekre jár, komoly szavazópolgár, gyermekét pedig nyitott szellemben nevelte.

Néha elutazik, barátai szerint túl gyakran, és szabadidejében műveli zsebkendőnyi kertjét. Sokat olvas, de nem eleget. Ötvenesként még vannak álmai, amikért aktívan dolgozik. Nem dől be akárminek, inkább óvatosan körbejárja a kérdéskört, és amikor női szimata kiélesedik, bízik a megérzéseiben.

Propost Lóránt fiatal politikus, két kiskorú gyermek édesapja, boldog családban élő harmincas. A boldog család feltételezés a sajtóból és a közösségi médiából következtethető. Ideje nagy részét a köz javára fordítja – a parlamentben szóban és a közösségi médiában írásban. Fiatal, tehát még nincs életútja. Neves iskolái vannak, ahol lexikális tudást szerzett, több nyelven beszél (kettő), mindig vasalt az inge, tiszta a cipője, titokban dohányzik. Az alkoholfogyasztásáról nincs információnk, de a büféasztalokat örömmel látogatja különböző fogadásokon.

Történt egyszer, hogy ez a két ember találkozott. Statisztikailag benne volt a pakliban, de a történet végén kiderül, hogy a találkozás a történelem folyamán nem volt valószínűsíthető. Csak valahogy mindkét ember úgy ment szembe az élet kihívásaival, hogy tudat alatt ők akarták a találkozást. De egyikük sem gondolt bele, hogy ez a találkozás mivel jár.

Sík Józsefné, született Eperjesi Rozália kétszeresen elvált, háromszoros özvegy és egy gyermek édesanyja ugyanis olyannyira meg akarta változtatni a világot, saját univerzumán kívül, hogy egyszer egy barátja kérésére részt vett egy politikai eseményen, ahol feladata volt. A feladata egyszerű volt, vagy legalábbis egyszerűnek tűnt, míg a megvalósítás akadályokba nem ütközött. Történetünk kifejlődéséhez nem kellett volna semmilyen gátnak kereszteznie útjukat, és ezt a Sors is nagyon jól tudta, így megengedte két főszereplőnknek, hogy az egyik leleményessége és a másik kényelme összehozza őket egy ruhatár kellemetlen akasztójánál, a nap késő esti szakaszában, egy politikai eseményen.

Propost Lóránt fiatal politikus, két kiskorú gyermek édesapja, boldog családban élő harmincas, miután felakasztotta kabátját a bejáratnál található fogasra, és feleségét elküldte a büfébe feltérképezni a kínálatot, matatott még egy keveset felöltője zsebében, és épp fordult volna ki a helyzetéből, amikor másik főszereplőnk megszólította. Kedvesen, nyitottan, kerek, összetett mondatokkal, tapintatosan, ahogyan azt megtanulta szüleitől, az iskolában, a „Hogyan kommunikáljunk elöljáróinkkal, pártelnökökkel, országvezetőinkkel” kézikönyvben. Habár a valóságban nem volt ilyen kézikönyv, de lehetett volna.

Másik főszereplőnk, akiről később kiderült, hogy a dohányárut rakta át éppen zakója zsebébe, hogy stikában kiszaladjon még egy szippantásra, mielőtt a sajtó megneszeli jelenlétét, mérgesen fordult a nő felé, és idegességében rosszul válaszolt, mert abban a pillanatban el kellett utasítania Rozália kérését, akármi legyen is az. Mert még ki akart menni dohányozni.

 

 

Rozália a konkrétumok felvázolásának hiányában belenyugodott, és elindult az autója felé, hogy jogkövető állampolgárként megetesse a parkolási automatát, de abba nem gondolt bele, hogy a bejárati, ami jelen esetben a kijárati ajtó is, mögött megpillantja a fiatal politikust. Határozottan odament hozzá, azzal a tudattal, hogy tisztázza magát, hiszen most egyedül vannak, legfeljebb elszívnak közösen egy cigit, közben beszélgetnek… Rozi humora kifinomult, és a politikusról naivan azt képzelte, hogy a pozícióval járó feltételezetten magas IQ megértéssel társul, elnézést kér, és cinkosan összekacsintva a segítségére siet ebben az intim helyzetben.

Propost Lóránt ezt nem így érezte. Hónapok óta nincs egy szabad pillanata sem, szorítják jobbról és balról is, a mai napnak nagy tétje van, kicsit fontoskodó is saját pozícióját tekintve, az egész ország társadalmi struktúráját nézve, összességében pedig rajta van egy ország felének a terhe. Erre föl itt ez a középkorú nő, aki belepréselte magát egy koktélruhába, ami inkább kényelmes, mint alkalomhoz illő, az édeskés parfümillatától is émelyeg, a közvetlenségétől meg kimondottan hányingere van. Pontosabban a félszeg bátorságától. Azzal nem tud mit kezdeni. Az ő közegében mindenki oroszlán. A hangos, határozott szónak van visszhangja, az erőteljes fellépésnek látszata, a magabiztosságnak pedig félelmet keltő hatása. És hát bizony ő a vézna kis testével többszörös erőt kell kifejtsen, amit pedig gyűjtenie kell. Ilyen kisurrant cigizésekkel. Mire végiggondolta, már fordult is vissza az ajtón át, gyorsaságában még az elektromos cigit is elnyomta a rendezvényhelyszín bejáratánál elhelyezett hamutálba.

A mondatok automatikusan hagyták el a férfi száját, Rozi elképzelése meghiúsulni látszott, de nem olyan fából faragták, aki feladja, inkább illedelmesen követte a hangot, aki még mindig beszélt, ezért Rozi rátapadt, majd a rendezvényterem állófogadásra berendezett asztalához lépve várta a személyt, akit számára Propost Lóránt kijelöl.

Csak azt nem gondolta, hogy a politikus szemét forgatva, undorral passzolja le az erre kijelölt munkatársának, aki bűbájos mosollyal tudta kezelni főszereplőnk kérését.

Este lefekvés előtt a politikus megvakarta tarkóját, fogmosás nélkül bebújt az ágyába, és el is felejtette Sík Józsefné, született Eperjesi Rozáliát, csak arra tudott gondolni, hogy nyertek.

Sík Józsefné, született Eperjesi Rozália nem bírta kiverni a fejéből ezt a méltatlan fogadtatást, a szemforgatós undort, sunyi pillantást, és elhatározta, többé nem támogatja a politikust. És semmilyen politikát. Inkább megtermeli a zöldséget a kertben, esténként olvas a teraszon, reggel az udvaron, és aktívan dolgozik, amíg megteheti. Megtakarított pénzét utazásra költi, ruhákat továbbra sem fog venni, mert annyi van belőle, hogy nem bírja elhordani őket, csak kihízni, de ez sem számít, mert ő már nem mutogatja a hasát eredményváró eseményeken, zakó mögé bújtatott köldökpírszinggel és falvastagságú méjkappal, ami elrejti a hibákat.

 

Előző bejegyzés

Ideálok és testképzavarok

Következő bejegyzés

A féreg odabent van

post-rács