Mik\u00f6zben figyeltem, amint a h\u00f3pelyhek f\u00f6ldet \u00e9rnek, visszap\u00f6rgettem magamban az el\u0151z\u0151 kar\u00e1csonyaimat. Mivel folyamatosan nevel\u0151sz\u00fcl\u0151i gondoz\u00e1sban \u00e9lek, ez\u00e9rt legt\u00f6bbsz\u00f6r olyan emberekkel t\u00f6lt\u00f6ttem a kar\u00e1csonyt, akiket alig ismertem. Ez h\u00e1rom\u00e9ves koromt\u00f3l \u00edgy megy. A sz\u00fcleim meghaltak egy aut\u00f3balesetben, rajtuk k\u00edv\u00fcl pedig nem voltak m\u00e1s csal\u00e1dtagjaim. Az eg\u00e9sz \u00e9letem abb\u00f3l \u00e1ll, hogy egyik csal\u00e1dt\u00f3l a m\u00e1sikhoz ker\u00fcl\u00f6k. \u00c9n azonban nem b\u00e1nom; nincs sz\u00fcks\u00e9gem csal\u00e1dra. T\u00f6k\u00e9letesen megvagyok magam is, \u00e9pp\u00fagy, mint ahogy az elm\u00falt tizenh\u00e1rom \u00e9vben. A tavalyi kar\u00e1csony katasztr\u00f3fa volt. A nevel\u0151ap\u00e1m pofon v\u00e1gott, ami\u00e9rt elk\u00e1romkodtam magam a h\u00e1rom\u00e9ves fiuk el\u0151tt. K\u00e9t kar\u00e1csonnyal ezel\u0151tt v\u00e9gig kellett n\u00e9znem, ahogy a gyerekek aj\u00e1nd\u00e9kokat bontogatnak, majd s\u00edrva fakadnak, ami\u00e9rt nem a leg\u00fajabb iPhone-t kapt\u00e1k. A pokolba is, \u00e9n \u00f6r\u00fcln\u00e9k, ha egy\u00e1ltal\u00e1n lenne telefonom. Ja, a kar\u00e1csonyoz\u00e1s nem az er\u0151ss\u00e9gem. K\u00e9ts\u00e9gem sem volt afel\u0151l, hogy az idei sem lesz k\u00fcl\u00f6nb. Csak egy \u00fajabb kar\u00e1csony egy csom\u00f3 idegennel, akikhez semmi k\u00f6z\u00f6m. T\u00f6preng\u00e9sem k\u00f6zepette kopog\u00e1st hallottam ideiglenes h\u00e1l\u00f3szob\u00e1m ajtaj\u00e1n. Biztosan Beth az, a nevel\u0151any\u00e1m. Mindig igyekszik, hogy jobban megismerjen engem, \u00e9s b\u00e1r kedves t\u0151le, \u00e9n nem vagyok az a fajta.<\/p>\n
\u2013 J\u00f3 reggelt, Marcy. Szeretn\u00e9l lej\u00f6nni aj\u00e1nd\u00e9kokat bontani vel\u00fcnk? \u2013 k\u00e9rdezte.
\nA szemem forgattam.<\/p>\n
\u2013 Nem, j\u00f3 nekem itt \u2013 mondtam a lehet\u0151 legbossz\u00fasabb hangon, amit csak produk\u00e1lni tudtam, hogy \u00e9reztessem vele nemtetsz\u00e9semet. Nem ut\u00e1ltam a nevel\u0151any\u00e1mat. Kedvesebb volt, mint az eddigiek. Csak sim\u00e1n egyed\u00fcl akartam lenni.<\/p>\n
\u2013 \u00d3, k\u00e9rlek, Marcy. Csak egy \u00f3r\u00e1ra, azt\u00e1n visszaj\u00f6hetsz, az \u00fcnnepi vacsor\u00e1ra sem kell lej\u00f6nn\u00f6d, ha nem szeretn\u00e9l \u2013 mondta, szinte m\u00e1r k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve.
\nKicsit rosszul is \u00e9reztem magam miatta, sz\u00f3val ha val\u00f3ban csak egy \u00f3r\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, h\u00e1t legyen.<\/p>\n
\u2013 J\u00f3, de csak egy \u00f3ra \u2013 mondtam \u00e9rzelmekt\u0151l mentes hangon.<\/p>\n
\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m sz\u00e9pen, Marcy! Ez sokat jelent nekem. Lent lesz\u00fcnk Jonah-val. Gyere, ha k\u00e9szen \u00e1llsz.<\/p>\n
\u00c1h, Jonah, a nevel\u0151any\u00e1m f\u00e9rje. Csendes ember volt. Nem besz\u00e9lt velem sokat, de nem is b\u00e1ntam. Ha valamit igaz\u00e1n \u00e9rt\u00e9keltem benne, az a csend volt, amit ny\u00fajtani tudott. Sokszor \u00fclt\u00fcnk egy\u00fctt csendes k\u00e9nyelemben. Nem volt sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk a k\u00ednos cseveg\u00e9sekre ahhoz, hogy \u00e9lvezz\u00fck az egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151t. Sosem k\u00e9rte t\u0151lem, hogy ny\u00edljak meg el\u0151tte, vagy hogy besz\u00e9ljek a dolgokr\u00f3l, amelyeken kereszt\u00fclmentem. M\u00e9lyet s\u00f3hajtottam, \u00e9s vonakodva elindultam lefel\u00e9 az eb\u00e9dl\u0151be, ahol megpillantottam a kar\u00e1csonyf\u00e1t \u00e9s az alatta l\u00e9v\u0151 aj\u00e1nd\u00e9khalmot. Egy puha pokr\u00f3cba csavarva elfoglaltam a helyemet a kanap\u00e9n. A nevel\u0151any\u00e1m odaj\u00f6tt, \u00e9s \u00e1tny\u00fajtott egy aj\u00e1nd\u00e9kot. Meglep\u0151dtem, mivel nevel\u0151sz\u00fcl\u0151kt\u0151l ritk\u00e1n szoktam aj\u00e1nd\u00e9kot kapni. \u00c1ltal\u00e1ban csak az extra havi j\u00f6vedelmet l\u00e1tt\u00e1k bennem. Arra sz\u00e1m\u00edtottam, hogy majd v\u00e9gign\u00e9zetik velem, ahogy az aj\u00e1nd\u00e9kokat bontj\u00e1k.<\/p>\n
\u2013 Tess\u00e9k, Marcy… ez a ti\u00e9d \u2013 mondta l\u00e1gy hangon.<\/p>\n
\u00d3vatosan kicsomagoltam az aj\u00e1nd\u00e9kot. Amikor kinyitottam a dobozt, egy k\u00f6t\u00f6tt pul\u00f3vert emeltem ki bel\u0151le. Egy \u00e1tlagos embernek ez egy unalmas aj\u00e1nd\u00e9knak sz\u00e1m\u00edthat, de sz\u00e1momra csod\u00e1latos volt. Sosem volt m\u00e9g \u00faj ruhadarabom. Mindig m\u00e1sok haszn\u00e1lt ruh\u00e1it hordtam, sz\u00f3val ez a darab a vil\u00e1got jelentette nekem. \u00c9reztem, ahogy a k\u00f6nnyek v\u00e9gigfolynak az arcomon, megpr\u00f3b\u00e1ltam gyorsan let\u00f6r\u00f6lni \u0151ket.<\/p>\n
\u2013 \u00c9n magam k\u00f6t\u00f6ttem. Rem\u00e9lem, tetszik \u2013 a nevel\u0151any\u00e1m hangja r\u00e1ntott vissza a gondolataim k\u00f6z\u00fcl.<\/p>\n
\u2013 Ja… \u00e9n csak, \u00f6hm… k\u00f6szi az aj\u00e1nd\u00e9kot \u2013 mondtam halkan.<\/p>\n
\u2013 Ez term\u00e9szetes, m\u00e9g sz\u00e1mos aj\u00e1nd\u00e9k v\u00e1r r\u00e1d a fa alatt.<\/p>\n
A nevel\u0151ap\u00e1m felki\u00e1ltott. Egyszer\u0171en nem tudtam elhinni. Sosem volt senkim, aki ennyire t\u00f6r\u0151d\u00f6tt volna velem. N\u00e9ha kaptam aj\u00e1nd\u00e9kot az el\u0151z\u0151 nevel\u0151sz\u00fcleimt\u0151l is, de soha nem ilyen sokat. A t\u00e9nyt\u0151l, hogy ez a csal\u00e1d ennyi aj\u00e1nd\u00e9kot vett nekem, elkapott a s\u00edrhatn\u00e9k. M\u00e9g sosem \u00e9reztem egyik otthonomban sem, hogy sokat jelentek, de ezek az emberek nagyon is \u00fagy gondolj\u00e1k, nem? M\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben mi\u00e9rt tenn\u00e9k meg mindezt az\u00e9rt, hogy megaj\u00e1nd\u00e9kozzanak? \u00c9letemben el\u0151sz\u00f6r \u00e9reztem azt, hogy valaminek a r\u00e9szese vagyok. A t\u00e9nyt\u0151l, hogy ennyi aj\u00e1nd\u00e9kot vettek nekem, csak m\u00e9g jobban s\u00edrnom kellett, de pr\u00f3b\u00e1ltam elrejteni az \u00e9rz\u00e9seimet, amennyire csak tudtam. A nevel\u0151any\u00e1m megsz\u00f3lalt.<\/p>\n
\u2013 Nem tudhatom, hogy mi mindenen ment\u00e9l kereszt\u00fcl, \u00e9s m\u00e9g csak el sem tudom k\u00e9pzelni, de azt akarom, hogy tudd, hogy itt szeretve vagy. Itt mindig biztons\u00e1gban leszel.<\/p>\n
Ahogy telt a nap, egyre t\u00f6bbet besz\u00e9lgettem vel\u00fck. Megtudtam, hogy a nevel\u0151ap\u00e1m \u00fcgyv\u00e9d egy kis c\u00e9gn\u00e9l, a nevel\u0151any\u00e1m pedig egy bankban dolgozik n\u00e9h\u00e1ny kilom\u00e9terre innen.<\/p>\n
Elmondt\u00e1k, mennyire szerettek volna egy gyereket, azonban Beth nem tudott teherbe esni. Ez\u00e9rt d\u00f6nt\u00f6ttek e mellett a megold\u00e1s mellett. Mes\u00e9ltem nekik a kor\u00e1bbi csal\u00e1djaimr\u00f3l, \u00e9s hogy hogyan haltak meg a sz\u00fcleim. A kanap\u00e9n \u00fclve besz\u00e9lgett\u00fcnk, ami hossz\u00fa \u00f3r\u00e1knak \u00e9rz\u0151d\u00f6tt. Abban a pillanatban minden b\u00e9k\u00e9snek t\u0171nt. Semmi veszeked\u00e9s vagy kiab\u00e1l\u00e1s, mint a m\u00falt kar\u00e1csonyok alkalm\u00e1val, csak \u0151k \u00e9s \u00e9n. Egy r\u00f6vid pillanatig majdnem meg tudtam gy\u0151zni magam arr\u00f3l, hogy ez val\u00f3ban az \u00e9n csal\u00e1dom, \u00e9s ez nagyon j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt. J\u00f3l esett, hogy valakik t\u00f6r\u0151dnek velem. V\u00e9g\u00fcl a nevel\u0151any\u00e1m megk\u00e9rdezte, csatlakozom-e hozz\u00e1juk vacsor\u00e1ra. \u00c9s ekkor eszembe jutott, hogy ma reggel m\u00e9g csak egy kis id\u0151t sem akartam vel\u00fck t\u00f6lteni. Vicces, hogy mennyire meg tudnak v\u00e1ltozni a dolgok csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra alatt.<\/p>\n
\u2013 Persze \u2013 mondtam. \u2013 \u00d6r\u00f6mmel.<\/p>\n
Az este v\u00e9g\u00e9n ism\u00e9t a h\u00f3es\u00e9st figyeltem. A k\u00e9zzel k\u00f6t\u00f6tt pul\u00f3verem volt rajtam, \u00e9s egy p\u00e1r csizma, amit szint\u00e9n aj\u00e1nd\u00e9kba kaptam. Am\u00edg ott \u00e1lltam a h\u00f3ban, arra a k\u00f6vetkeztet\u00e9sre jutottam, hogy a kar\u00e1csony m\u00e9gsem annyira rossz, ha olyan emberekkel t\u00f6lt\u00f6d, akik t\u00f6r\u0151dnek veled.<\/p>\n
<\/p>\n