Tű és toll 

Regényében, költészetében, hímzésein, textiltervein, képein – irodalmi és képzőművészeti alkotásaiban jelenik meg a „kert”, az őt körülvevő természet, a körtvélyesi táj. 

A kert ugyanakkor az elveszett Édenkertet, a gyermekkor utáni vágyódást, annak újrateremtését is jelenti. A szerelem, a női szexualitás, a termékenység metaforája, amely egész életművét áthatja. 

Művészetének kutatói, a már fentebb említett Menyhért Anna és Zsadányi Edit feminista angolszász elméletek alapján a női írás és a kézimunka, a női hímzés, textilművészet összefüggéseit vizsgálták. 

A nők írásmódjára jellemző fragmentáltságot, töredezettséget az irodalomkritika laza, nem megfelelő szerkezetként, a megszerkesztettség hiányaként értelmezi, és ezt a női szerzőknek hiányosságként rója fel. Ez a kritika felmerül Lesznai nagyregényével szemben is. Ha azonban a női kézimunka technikáit nézzük, Menyhért Anna szerint éppen hogy a szerző „…újításai közé tartozik az a hímzési technikát idéző szerkesztési mód, amelynek köszönhetően a sorsok és életutak egymást érintkezési pontokon keresztül befolyásolva rajzolnak ki egy történelmi vetületben is értelmezhető nagyobb narratívát, mintha a már létező szálak mellé mindig odakerülne egy újabb színű öltés is, amely az elsőt kissé eltéríti, vagy egy ideig együtt haladnak. A szöveg minden sorsot gonddal végigkísér, a szálakat nem ejti el, hanem vagy félreteszi, vagy eldolgozza – mint ahogy a szálat elejteni a kézimunkában sem szabad, hiszen ez a hiba az egész lebomlását okozná.” 

Zsadányi Edit a tű és a toll, a hímzés, mint női tevékenység és az írás, mint a férfiak kiváltsága szembeállításáról ír. Véleménye szerint Lesznai versei és hímzései egymással szoros kapcsolatban állnak, megvalósítják a tű és a toll összetartozását, miáltal kialakítanak egy saját nyelvet. A hímzés és az írás együttes tevékenységében jön létre a női írás. 

Lesznai egy új női nyelvet teremt meg alkotásaiban. 

Ulica Kerta 

A körtvélyesi múzeum története azzal kezdődött, hogy a faluban élt egy kisfiú, aki gyermekkorában szüleitől rengeteg érdekes történetet hallott a kastély lakóiról, különösen Lesznai Annáról, akit mindenki szeretett a környéken. 

A kisfiú sok évvel később Prágában művészettörténetet tanult, majd doktorált, végül visszatért szülőfalujába, és amikor ott a helyi alapiskola igazgatója lett, úgy érezte, eljött az ideje, hogy valamit tegyen a kastély és lakói értékeinek megmentéséért. 

Egy felhívást tett közzé a faluban, hogy minden tárgyat felvásárol, amit a falubeliek a kastélyból elvittek. A háború után ugyanis, mint ahogy az másutt is történt, a gazdátlan kastélyból gyorsan eltűnt minden, ami mozdítható volt. 

A felhívást követően azonban szép számban kerültek elő bútorok, dísztárgyak, edények, festmények, személyes dokumentumok, fényképek és egyebek, amelyekből már elkezdhetett építkezni a múzeum. A tulajdonos, Jaroslav Krajňák, aki egyébként Darte Kft. néven aukciós társaságot is alapított, 2016. szeptember 28-án ünnepélyesen megnyitotta a Lesznai Anna magánmúzeumot. 

A következő év februárjában pedig Lesznai Anna emléknapokat rendezett, a hatvani Hatvany Lajos múzeummal közösen, amely Lesznai műveinek nagy részét őrzi. 

Jaroslav Krajňák könyvet is írt Lesznairól Anna Lesznai a jej Nižný Hrušov (Lesznai Anna és az ő Alsókörtvélyese) címen, amit már sajnos szétkapkodtak az érdeklődők, részben azért is, mert ingyenes kiadvány volt, így ezt nem olvashattam el, de a múzeum gyűjteménye önmagáért beszél. 

Megtalálhatók itt Lesznai Anna festményei, néhány rajza, hímzéstervei, az általa fényképezett családi fotók, a család személyes tárgyai, a manufaktúrában készült kerámiák közül néhány, Mednyánszky László festményei. Különleges érték a látogató számára Jozef Teodor Mousson: Anna Lesznai v plenéri (Lesznai Anna a szabadban) című képe is. 

A kastély egy ideig óvodaként működött, de időközben a Lesznai-képeken látható teraszra vezető lépcsőket szinte eltüntették, közvetlenül elé építettek egy „modern” épületet, aki ma a községi hivatal és a kultúrház szerepét is betölti, a mögötte volt óriási kertből alig maradt valami, házakat építettek a telekre. A kastély épülete pár éve leégett, aztán beázott, ott jártunkkor éppen a műemlékvédelmi hivatal mérte fel a károkat, mert a falunak végre sikerült egy projekten belül pénzt szereznie legalább erre, és hogy új tetőt kapjon az épület, és így megvédhessék a további károktól. 

A művészetet értő és védő múzeumtulajdonos tovább folytatja Lesznai örökségének ápolását. A környékre jellemző kerekes kutak közül, amelyek a falu nyilvános terein állnak, néhányat felújíttat, és Lesznai-kutaknak nevezi el őket, szecessziós mintákkal díszíti, és Lesznai-idézetekkel látja el. Egy kút már készen van. 

A faluban két utca is őrzi a művész emlékét, a Lesznai Anna utca és a Kerta utca. Ez utóbbi előbb megmosolyogtatja az embert, majd elgondolkodtatja, hogy valóban milyen és mennyi jelentése volt Lesznai életében és a falu életében is a kertnek, amelyet a környékbeliek Kertának neveztek, a szlovák nyelvhez igazítva a szóvégződést, miközben tudták, hogy záhradának (szlovákul kert) is nevezhetnék. A múzeummal és történetével kapcsolatos anyagokban is szerepel ez a szó, Lesznai kertjének neve, tulajdonnév lett belőle. 

Amikor Menyhért Anna 2013-ban lelkes kutatóként azokat a helyszíneket is végiglátogatta, ahol kedvenc szerzői éltek, szomorúan kellett konstatálnia, hogy semmi sem maradt a faluban Lesznai után. A munka azonban már akkor is folyt, és a falu a múzeum megnyitása óta büszkén vállalja fel a nemzetközi hírű képzőművész és író hagyatékát. 

Magáénak vallja Lesznai Annát, és ez köszönhető a művészettörténész vállalkozónak, és rajta keresztül annak a szellemiségnek és emberi jóságnak és tartásnak, amit a család, és különösen maga Lesznai Anna hagyományozott a falu lakosaira.