Garai Viki két évig irányította a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubot, emellett alelnöki pozíciót is betöltött a Diákhálózatban. Mivel hamarosan befejezi felsőfokú tanulmányait, ezért két év után átadja elnöki posztját a JAIK élén. A vele készült interjúban megosztotta velünk élményeit és a jövőbeli terveit. 

Hogy jött az ötlet, hogy elnök legyél?  

Mélyen legbelül mindig is érdekelt egy ilyen tisztség, már középsuliban is, amikor minden osztálynak kellett jelölni egy személyt diákdiri pozícióra, de akkoriban még nem mertem lépni és jelentkezni. Féltem attól, hogy mit fognak szólni mások, meg hogy biztos van tőlem jobb személy erre a pozícióra, de főleg az esetleges kudarctól és az elutasítástól tarottam. Majd jött a fősuli. Egy új környezet, új emberekkel, és már gólya koromban tudatosult bennem, hogy igenis merni kell lépni és nagyokat álmodni, hiszen csak így tanulunk meg szárnyalni. Belekerültem egy teljesen új szlovák közegbe, nem voltak magyar csoporttársaim. Viszont, ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy nem vagyok egyedüli magyar, és igenis össze kell szedni és tartani valakinek az évfolyam magyar diákjait. Így hát próbáltam embereket toborozni a már meglévő csoportokba, létrehozni újakat, vagy akár közös magyarbulira való utazásokat, esti kiüléseket. Majd ugye jött a covid, az emberek próbálgatták feszegetni a határaikat, és új online dolgokba belevágni. Így léptem én is közelebbi kapcsolatba a JAIK-kal. Elmentem az online nyílt gyűlésükre, majd tag lettem, mivel fontosnak éreztem a szervezet célkitűzéseit, és bennem volt a tenni akarás, hogy így az online térben is kihozzuk a maximumot magunkból, és programokat biztosítsunk a pozsonyi magyar egyetemistáknak. Bár az elején kicsit visszahúzódó voltam, hogy őszinte legyek, kicsit nehézkesnek éreztem a beilleszkedést a már összeszokott társaságba, főleg azért, mert a volt lakótársamon kívül senkit sem ismertem azelőtt. De fokozatosan próbáltam több dologba bekapcsolódni, ötletelni, segédkezni, amiben tudtam, szerettem volna új dolgokban kipróbálni magam. Így vállaltam el a Gímesi Művelődési Táborban, hogy megtartom a gólyáknak az egyetemi városok szerinti foglalkozást, habár én is akkor voltam először táborozó, és a tagszervezetünkről és a többi tagszervezetről elég keveset tudtam. Később az akkori elnök felajánlotta nekem az elnöki pozíciót, bár akkor már volt egy potenciális alelnöki pozícióm a Diákhálózatban, de úgy voltam vele, hogy miért is ne, eddig is fontosnak éreztem a pozsonyi magyar fiatalság összetartását. Vágjunk bele! 

Mi volt a legnagyobb kihívás a pozícióban?  

Amikor elnök lettem 2021 szeptemberében, az első legnagyobb kihívás az volt, hogy hogyan is kommunikáljak a tagokkal. Egyik percről a másikra lettem tagból elnök, és vezetnem kellett egy összeszokott közösség tagjait, és feladatokat kiosztani nekik. Emlékszem, amikor először kellett beírnom a csoportba, hogy posztoljuk az elnökváltásról a képeket és az infókat, nagyon rettegtem írni nekik, mi van, ha nem fognak szót fogadni, azért a tagok nagy része idősebb és tapasztaltabb is volt nálam. De a végén minden jól alakult. Az első hónapokban próbáltam felfedezni ennek a pozíciónak a rejtelmeit, próbáltam tanácsokat kérni a volt elnököktől, ismerkedtem a partnerekkel. Persze a pozícióm betöltése nem volt mindig zökkenőmentes, voltak különböző konfliktusok is a szervezeten belül, de közös erővel ezeket is megoldottuk. 

Milyen tapasztalatokat szereztél a közösségvezetés terén?  

Még a középiskolás éveim alatt, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia falai között elsajátíthattam a menedzsment alapjait. Megtanultuk, hogy igenis különbség van egy vezető és egy úgymond diktátor között, aki csak kiosztja a feladatokat, és irányít. És hogy meg kell találni a tökéletes egyensúlyt, hogy hogyan vezess akár egy céget, akár egy közösséget. Hiszen egy jó vezető az, aki maga is részt vesz a folyamatokban és a szervezésben, s jó példát mutat a közösségnek, átadja a tapasztalatait, kompromisszumokat köt, meghallgatja a tagok véleményét, ötleteit, és velük együtt megy tovább a cél felé. Felemelő érzés volt ezt az elsajátított teória után a gyakorlatban is kitapasztalni. Persze meg kellett tanulnom az egészséges egyensúlyt, hogy a középiskolás közgazdaságtan tanárnőm szavaival éljek: „nem mindegy, hogy a kutya csóválja a farkát, vagy a farok csóválja a kutyát”. A másik dolog, amit megtanultam a közösségszervezés terén, az a sikeres esemény fogalma. Hiszen valljuk be, minden polgári társulás, aki eseményeket is szervez, a maximumra törekszik, szeretné, ha mindig teltházasak lennének a programok. De vajon tényleg az a sikeres esemény, ahol nincs hová leülni? Emlékszem, az elején mindig nagyon csalódott voltam, és letaglózott, amikor csak pár külsős tag vett részt az eseményen, és a tagok sem igazán mutatkoztak a helyszínen. Sőt a két évem alatt volt pár olyan eseményem is, ahol csak a tagokkal voltunk ott. És rájöttem arra, hogy egy eseményt sokkal jobban el lehet könyvelni sikeresnek, ha a résztvevők aktív részesei lesznek a programnak, figyelnek, és visznek is haza belőle valami újat és jó tapasztalatot. Inkább legyenek kevesebben, és legyen családias a hangulat, hiszen nem csak azért vagyunk, hogy teret biztosítsunk az egyetemistáknak az órák utáni kikapcsolódásra, bulizásra, de egy közösséget is nyújtunk nekik, egy kapcsolati tőkét, amire bármikor támaszkodhatnak, valamint új barátságok létrejöttének lehetőségét. 

Minden eltervezett projektet vagy kezdeményezést sikerült megvalósítanotok?  

Sajnos voltak események, amik az ötletelés résznél fenomenálisan hangzottak, viszont a kivitelezésnél problémákba ütköztünk. Volt, hogy a pénz miatt, de hanyagság miatt is, valamint a tagok közti minőségi kommunikáció hiánya miatt is félrecsúsztak dolgok. 

Milyen eredményeitekre vagy a legbüszkébb?  

Elsősorban arra, hogy a covid alatt és után is sikerült új tagokat bevonzanom a tagszervezetbe, és egy stabil tagokból álló közösséget létrehozni, valamint újra beindítani a programjainkkal a főiskolás életet. Már 25 taggal büszkélkedhetünk. Az alelnökeimmel és a tagjainkkal több sikeres esemény és kezdeményezés áll mögöttünk. Kétszer is megszerveztük a Pozsonyi Ifjúsági Napokat, ami a legnagyobb programunk, hiszen 3 napon keresztül biztosítunk különböző kulturális, ismeretterjesztő és egyben szórakoztató programokat a fiatalságnak a partnereinkkel együttműködve. Megszerveztünk egy bált is, úgy, hogy a tagok közül szinte senkinek nem volt még tapasztalata JAIK-bállal. És a visszajelzések alapján nagyon jól sikerült. Persze voltak hibák és bukkanók, de ezzel is tanultunk valamit, és a jövőben már tudjuk tökéletesíteni az eseményt. 2023. március 8-án, nőnap alkalmával pedig tartottunk egy előadást a szakkolival együttműködve Pozsonyi nők a világ körül címmel. Az est folyamán Finta Viktória, a JAIK alelnöke, valamint Németh Mónika a PMSZ lakója beszéltek nekünk erasmusos élményeikről, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenézniük fiatal nőként idegen országokban.  

Milyen készségeket és tapasztalatokat szereztél, amiket a jövőbeni terveid során kamatoztatni fogsz?  

Igazából megismertem magamat, megtanultam az embereket kezelni, magabiztosabb lettem. Ez az elnökség kicsit a szimulációja volt annak, hogy milyen egy céget vezetni, milyen problémák jöhetnek közbe, ami miatt át kell szervezni az egészet. Megtanultam milyen az igazi csapatmunka, és hogy hogyan osztjuk el egymás között a feladatokat. Megtanultam, hogy ki kell állni magunkért, főleg így nőként. A jövőben mindenképp szeretném folytatni a közösségszervezést és a magyar tudat erősítését, magyar események létrejöttét akár Pozsonyban, akár bárhol az országban. Az iskola után szeretnék ebben a szférában maradni, és kamatoztatni az elsajátított ismereteimet. 

Nemrég láttam egy képet, amin rajtad kívül 4 vezető nővel voltál, mesélnél erről kicsit? 

Természetesen. Pozsonyban a JAIK mellett szerencsére még jó pár magyar szervezet működik. Az egyik közülük a SEJK, ami a pozsonyi magyar orvostanhallgatókat tömöríti össze. Az elnökségem alatt mindig igyekeztem jó kapcsolatot ápolni velük, közös eseményeket szervezni. A SEJK-nek pár hete új elnöknője lett, Virág személyében. Már az első személyes találkozó alkalmával felhoztuk az új közös együttműködés ötletét, szóval úgy éreztem a két szervezet közti kapcsolat, így a női energiákkal megspékelve csak erősödni fog. A Pozsonyi Magyar Szakkollégiummal szintén igyekszünk a kapcsolatainkat még jobbra, szorosabbra kovácsolni, hiszen ők nem csak a partnereink, de a szomszédaink is. Illetve tagjaink közül jó páran e kollégium lakói is egyben. A Szakkollégium élére nyáron Voda Zsófi került, aki előtte a koli tanulmányi vezetője volt, így már volt lehetőségem együttműködni vele az elnökségem alatt. A Diákhálózat elnöknőjével, Rékával nem csak a Diákhálózatban, de a JAIK-ban, valamit rengeteg más projekten is együtt dolgozunk. A közös munka során pedig szoros barátság alakult ki köztünk, amit majd a funkciónk végeztével is ápolni fogunk. Így a DH-val, a SEJK-kel, valamint a szakkolival van is egy közös csoportosulásunk (P.O.N.T. – Pozsonyi Nagyok Találkozója), így, hogy mind a 4 szervezet élén női vezető van, csak erősíteni fogjuk ezt a projektet. Hajrá pozsonyi nők! A másik szomszédunk a Pozsonyi Casino, akikkel szintén igyekeztem erősíteni a kapcsolatunkat, ami kissé elhidegült a covid miatt. Amikor csak tudok, eljárok hozzájuk, mind gyűlésre, mind az eseményekre. Így Ildikóval, aki a Pozsonyi Casinot vezeti, sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanom. Bármikor, ha szükségünk van tanácsra vagy bármiféle segítségre, habozás nélkül rendelkezésünkre áll a többi Casino taggal együtt. 

Mik a tervek a jövőre nézve?  

A jövőben mindenképp tervezünk még előadást nőnap alkalmára. Ezen kívül tervben van még egy szexuálpszichológus előadása, illetve egy önvédelmi tanfolyam is, ezzel segítve a fiatal nők helyzetét. Az elnökségem leadása után még ugyanúgy segíteni fogom a JAIK munkáját, még ha kívülről is. Az első pár hónapban az ellenőr pozíciót tervezem betölteni, így kicsit visszavonulva a spotlightból, de ott leszek mindig és mindenkor. Ha minden jól alakul, szeretnék Pozsonyban maradni és dolgozni. 

Tanácsolsz valamit az utódodnak? 

Hogy tartsa fent a szervezetet, legyen bátor, vakmerő, és soha ne féljen az asztalra csapni, ha arra kerülne sor. Támogassa a többi pozsonyi magyar társulás tevékenységét, és a DH többi tagszervezetének munkáját is. Kitartást és minden jót kívánok neki!