Magyarországon volt hír az elmúlt hetekben, ahogy egy nőt három évig kezelt félre a magyar egészségügy. Borzalmas alhasi fájdalmaktól szenvedett, járt orvostól orvosig, de a „krónikus fájdalom szindrómán” túl semmilyen értelmezhető diagnózist nem kapott. Végül ismerőseinek köszönhetően kijutott Ausztriába, ahol néhány rutinvizsgálat után előrehaladott endometriózist állapítottak meg nála, és szinte azonnal meg is műtötték.

A magyar egészségügy állapotát ismerve talán nem is kaptam volna fel a fejem a hírre, ha nem állt volna ott mellette, hogy az áldozat nő. Már megint egy nő, akinek a fájdalmát pszichés okokra hivatkozással söpörték félre.
Vajon hányan vagyunk, akik éltek már át hasonlót legalább egyszer életük során? Orvosi gázlángozás, így mondjuk azt a jelenséget, amikor nem veszik komolyan a tüneteinket, nem kapunk megfelelő ellátást, vagy azt próbálja velünk a szakember elhitetni, hogy a fájdalmunk mögött nem áll valódi betegség, „csupán” idegi eredetű.

A gázlángozás kifejezés története egészen 1938-ig nyúlik vissza, amikor Patrick Hamilton megírta Gázláng (Gaslight) című színdarabját, majd ebből George Cukor 1944-ben filmet forgatott, mely meghozta a darab ismertségét. A történetben szereplő házaspár női tagja hatalmas örökséghez jut, amit a férje úgy akar megszerezni, hogy a nőt őrültté nyilváníttatja. Annak érdekében, hogy a nő valóságérzetét és önmaga épelméjűségébe vetett hitét elvegye, különféle különös jelenségeket produkál. Tárgyakat tüntet el, majd amikor a nő megesküszik rá, hogy a tárgy még kis idővel azelőtt ott volt, ezt letagadja. Furcsa zajok keltenek zavart, melyekről azt állítja, hogy csak a nő hallja. A gázlámpák fénye pedig a legváratlanabb pillanatokban elhalványul. Valahányszor a nő beszélni próbál ezekről a történésekről a férjnek, az gátlástalanul letagadja még az éppen abban a pillanatban megtörténőket is, aminek következtében a feleség lassan saját épelméjűségét kérdőjelezi meg.
A film az elmúlt nyolcvan évben beköltözött a bántalmazásokról szóló diskurzusba, és gaslighting, magyarul gázlángozás vagy gázláng-effektus lett a neve annak a viselkedésnek, amit bármilyen emberi kapcsolatban alkalmazhatnak és alkalmaznak is a manipulátorok, és ami, még ha nem is szándékosan manipulációs céllal, de gyakran megjelenhet az orvos beteg kapcsolatokban is. Ez esetben a viselkedés alapja az a zsigeri fölény, amivel a döntően férfiak által uralt orvostudomány a nőkhöz, illetve egyéb kisebbségekhez viszonyul.

Ahogy az egész világ, úgy az orvostudomány is mindig a férfiakhoz igazította a kutatásait, a diagnózisait és a gyógyítási módszereit. Ha a nők nem azt produkálták tünetileg, amit egy férfi, akkor egyszerűen nem ismerték fel a betegségüket. Szintén a történelem kezdetéhez kapcsolódik az a hiedelem, miszerint a nők hajlamosak túl komolyan venni a fájdalmaikat, a problémáikat, hisztériáznak, nyafognak. Egy kísérletben azt vizsgálták, hogy a felnőttek, akik fájdalmasan síró kisfiút vagy kislányt látnak, melyikükhöz fordulnak nagyobb empátiával. Gondolom, nem kell túl sokat gondolkodni senkinek a válaszon. A komolytalanság stigmája egész életükön át elkíséri a nőket, és nem csupán akkor teszi őket hiteltelenné, amikor a fájdalmaikról és a betegségükről beszélnek, hanem általában minden problémájuk felemlítésénél. A nők silányabb egészségügyi ellátáshoz jutásának másik oka maga a patriarchátus. Az orvostudományt még ma is férfiak uralják, akik így nem csupán nemük miatt, de a gyógyító előjogaival is a nők fölébe kerülnek. Majd ők tudják, mi fáj és mi nem, a nő csak ne nyivákoljon.

Orvosi gázlángozásról akkor beszélünk, amikor egy egészségügyi szakember alábecsüli vagy megkérdőjelezi betegének aggodalmait vagy tüneteit, és tévesen különböző pszichológiai tényezőkre fogja azokat. Ez javarészt nem szándékos, hiszen egyetlen orvos sem akar rosszat a páciensnek, inkább a jogosultságérzetből, az egyenlőtlen hatalmi helyzetből adódó kommunikációs problémáról van szó, amely súlyos következményekkel is járhat. Késlelteti, hogy valaki megkapja a helyes diagnózist, gyakran szükségtelen, hatástalan, esetenként ártalmas kezelésekre kényszeríti az embereket, és bizalmatlanságot szül az orvosi ellátással kapcsolatban. A statisztikák szerint az orvosok nagyjából minden hetedik nőbetegüket tévesen diagnosztizálják. Minden hetediket! Mivel pedig a nők mindennapjainak része, hogy nem veszik őket komolyan, ezért könnyen elbizonytalanodnak saját megéléseikkel kapcsolatban, és maguk is azt gondolják, a tüneteik nem komolyak. Bár az a társadalom hiedelme, hogy a nők minden apróság miatt képesek nyafogni, a valóság az, hogy rengeteg nő él elhúzódó, nagy fájdalmakkal, melyekkel jobb híján megtanul együtt élni. (Lásd menstruációs fájdalmak, endometriózis, ízületi betegségek, gerinc- és hátfájás, migrén stb.)

A férfiak bizonyítottan kevesebbet törődnek az egészségükkel, mint a nők, mert az nem férfias, éppen ezért, amikor beteget jelentenek, mindenki azt gondolja, ennek csakis nagyon komoly oka lehet. A társadalmi képzelet szerint a férfi sokkal erősebb és tűrőképesebb, mint a nő, ergo az ő fájdalma biztosan nem nyafogás, ellentétben a nőével. Az orvosi gázlángozás, a tünetek nem felismerése, félrekezelése nem csupán az érintett nők megélése. Ma már kutatások is igazolják, hogy a nőknél 50%-kal nagyobb valószínűséggel születik téves diagnózis például szívroham és 33%-kal stroke esetén. Gyakran kapnak téves vagy késleltetett diagnózist az autizmus-spektrumzavarral küzdő és ADHD-s nők is (és kb. kétszer annyi esetben írnak fel nekik nagyon erős szorongásoldó gyógyszereket, mint férfiaknak). Egy tanulmány szerint a sürgősségi osztályra jelentkező férfiak és nők közül a nők 33%-kal nagyobb valószínűséggel várnak tovább az ellátásra, mint a férfiak, és kevesebb fájdalomcsillapító gyógyszert is kapnak, annak ellenére, hogy hasonló tünetekkel jelentkeznek.
A legtöbb gázlángozás a reproduktív egészséggel kapcsolatos. Mivel a nők reproduktív egészségéhez sok tabu és szégyen kapcsolódik, ez gyakran kényszeríti a nőket arra, hogy a fájdalmaikat leplezzék a környezetük előtt. Ha egy nő fájdalmas menstruációról beszél, könnyen megkaphatja még a családjától is, hogy csak nyafog, hiszen nők milliói menstruálnak, szülnek gyereket anélkül, hogy ebből ekkora ügyet csinálnának. Ilyen szövegkörnyezetben ki beszél szívesen a menstruációs fájdalmáról, a terhességgel, a szüléssel kapcsolatos félelmeiről vagy éppen arról, hogy a szülés és az azt követő orvosi „ellátás” milyen katasztrofális következményekkel járt a fizikai és mentális egészségére? Elképzelésem sincs arról, az elmúlt kétezer évben hány millió nő szenvedhetett például az endometriózis nevű betegségtől, amely a fentebb említett nő panaszait is okozta.

Dr. Christine Metz endometriózis-kutató jelenleg egy klinikai kutatást vezet, amelyben a reproduktív egészségügyi rendellenességek, például az endometriózis diagnosztizálásának és kezelésének lehetséges módjait kutatja. Vizsgálatai során azt találta, hogy az egészségügyi gázlángozás nem csupán az orvosokhoz köthető. Az általa kérdezett nők több mint 70%-a elmondta, hogy a barátok és a család is figyelmen kívül hagyta a panaszait, a tüneteit. Sok esetben nem is kell a gázlángozás, mert a nők internalizálják és normalizálják a fájdalmaikat és a tüneteiket, különösen, ha olyan panaszokról van szó, amiket korábban más családtagjuk is átélt már. Megtanuljuk, hogy a menstruáció, a szülés fájdalommal jár. Tabu arról beszélni, ami az alsó testünkben történik, így hát sok nő még azt sem tudja, hogy amit ő megél, az egyedi „hiszti”, vagy másokkal is megtörténik. Nekik is annyira fáj? Vagy jobban? Tényleg normális, amin ő keresztülmegy? Talán igen. Ki kell bírni, át kell vészelni, az élet már csak ilyen. A nők azzal, hogy elfogadják és internalizálják, hogy a patriarchátus kétségbe vonja őket, azzal az egészségüket is kockára teszik. Igenis, az egészségügyi gázlángozásról beszélni kell, és szembe kell menni a szokásokkal, kérni másik orvost, további vizsgálatokat, ha úgy érezzük, nem kapunk megfelelő ellátást. Ez, mondjuk, elég nehéz, amikor éppen egy infarktust vagy egy stroke-ot élünk át, de micsoda szerencse például, hogy a cikkben említett nő valahogy el tudta verekedni magát egy olyan rendszerbe, ahol végre komolyan vették a szenvedéseit. Mármint ANNAK ELLENÉRE komolyan vették, hogy nő.