Fájjon, vérezzen, ne élvezzen
A női szexualitás ellenőrzésének és „kordában tartásának” legkegyetlenebb és legfájdalmasabb módja a női nemi szerv megcsonkítása. Azt gondolnánk, hogy a mai világban csupán a fejletlen, törzsi társadalmakra jellemző ez az embertelen tradíció, de a feltevésünk korántsem igaz, hiszen az Európai Unió határain belül is hatalmas problémát jelent a női nemi szerv részleges vagy teljes megcsonkítása.
A női nemi szervek eltávolításának, illetve megcsonkításának eredete mostanáig nem tisztázott. Néhány kutató állítása szerint az ókori Egyiptomban hajtották végre először, mindezt a Kr. e. 5. században felfedezett, körülmetélt múmiákkal igazolják. Mások a rabszolgakereskedelmet vagy a keleti valláskultúrákat okolják, de mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ennek a kíméletlen eljárásnak megközelítőleg kétezer éves hagyománya van.
Azt kifejezetten fontos leszögeznünk, hogy a női nemi szerv megcsonkításának nincs semmiféle egészségügyi oka, így az egész folyamatot a rendkívül szexista kulturális, társadalmi és vallási konvenciók magyarázzák. A férfiak által meghatározott csonkítást fiatal lányokon – legkésőbb tizenöt éves korukig – hajtják végre a család idősebb nőtagjai, ezért az áldozatoknak sokszor esélyük sincs az ellenállásra, mert kisgyermekként tapasztalják a borzasztó folyamatot. A „műtétet” altatás és érzéstelenítés nélkül végzik el egy hétköznapi pengével.
A beavatkozás után egyértelműek a súlyos fizikai, de a lelki következmények is. A sérülések mértéke elképzelhetetlen. A nemi szervek teljes vagy részleges megcsonkítása belső vérzést, fertőzéseket, meddőséget, vizelési gondokat, szülési komplikációkat, menstruációs fájdalmakat és gyötrelmes közösülést, emellett pszichológiai zavarokat, traumát, depressziót, szorongást és önbizalomhiányt okoz.
De miért is tartják szükségesnek az adott társadalmak a nők körülmetélését? Minden a hatalomról, a megfékezésről és a korlátozásról szól. A beavatkozás a női szexualitás ellenőrzésének jelképe, a férfiak által megalkotott tisztaság szimbóluma. Mivel a művelet után fájdalmas a nemi érintkezés és semmiféle gyönyört nem okoz, ezért a nő nem vágyakozik utána, nem kívánja, tehát a házasságig „érintetlen” marad, az esküvő után pedig hűséges. A csonkítás egyben a felnőtté válás rítusai közé sorolandó bizonyos afrikai és közel-keleti kultúrákban – Gambia, Egyiptom, Szomália, Szudán, Guinea, Dzsibuti, Mali, Sierra Leone, Jemen stb. –, enélkül a nőket egészségtelennek, férfiasnak és tisztátalannak ítélik.
A női nemi szervek megcsonkításának négy alapvető típusa ismert, melyek során a szeméremtestet megsebzik vagy teljesen eltávolítják. Az End FGM European Network (a csonkítás ellen harcoló európai szervezet) a következő négy típust sorolja fel:
• klitoridektómia: a klitorisz teljes vagy részleges eltávolítása;
• kimetszés: a klitorisz és a belső szeméremajkak teljes vagy részleges eltávolítása, olykor a külső szeméremajkak eltávolítását is jelenti;
• infibuláció: lényege a hüvelynyílás leszűkítése, a klitorisz és/vagy a külső/belső szeméremajkak eltávolítása, a seb összevarrása, minimális nyílás meghagyása a vizelésre és a havivérzésre;
• negyedik típus: egyéb olyan csonkítások, melyeket nem egészségügyi okok miatt hajtanak végre (a szeméremtest átszúrása, felsértése, megégetése stb.).
Európában a női körülmetélés illegális, mégis csaknem hatszázezren válhattak az eljárás áldozatává, és több mint százezer lány továbbra is fenyegetett. A beavatkozás leginkább azokra az országokra jellemző, melyekben nagyobb lélekszámban élnek afrikai vagy közel-keleti bevándorlók. Ide tartozik Nagy-Britannia és Franciaország.
Az Európai Parlament képviselői már többszörösen felszólaltak a női nemi szervek megcsonkítása ellen, az intézmény sokkal több forrást szeretne elkülöníteni a megelőző intézkedésekre a menekülttáborokban, az oktatásra és tréningekre. A legnagyobb probléma az, hogy az esetek döntő többségében a hatóságok tudomására sem jutnak a történtek, mert a szóban forgó nőknek, valamint kislányoknak nincs esélyük és alkalmuk arra, hogy bejelentsék az emberi jogi sértést. Az érintettek számára fejlesztette ki 2019-ben öt kenyai aktivista (The Restorers) az i-Cut applikációt, melyen keresztül az áldozatok a hatóságokhoz fordulhatnak, veszély esetén pedig segítséget kérhetnek.
Az ENSZ célkitűzései között szerepel, hogy 2030-ra teljesen megszüntesse ezt a bűncselekményt, de 2022. február 6-án, a nők nemi szervének megcsonkítása elleni világnapon arra is felhívták a figyelmet, hogy a koronavírus hátráltatta az intézkedések és az iskolai felvilágosítás megvalósítását, mert a korlátozások miatt az előadók sem utazhattak el az adott helyszínekre. A felmérések szerint a következő tíz évben további kétmillió nőt csonkíthatnak meg világszerte.
