A túlélés első és legfontosabb szabálya, elhatárolódni mindentől, ami eljuttatott ide. Inkább mindenkitől. A hideglelős hangoktól, az elvárt önös érdekektől, a sznobizmusba bújtatott kirakatvilágtól, a hatalmaskodó kérésektől, a hízelgő energiavámpíroktól, a gyufaskatulyába gyömöszölt kicsinyességtől, az utolsó szavaktól, a haszontalan lexikális tudástól, a fennhéjázó élettapasztalattól, a szürke hétköznapoktól, a karótnyeltségtől, a kiábrándító előírásoktól, a számonkérő képmutatóktól messze találtam rá saját Dómomra, egy pihe-puha moha alatt, ezernyi apró élőlény között, a Sugár láp kellős közepén, a Nagy Fa alatt, ahonnan egyenes út vezet a Forráshoz.

Csak azt akartam, hogy hagyjon mindenki békén. Egyedül akartam maradni a világommal, kizárni a már alig ölelő társadalmat, a papírra izguló irodakukacokat és a hagyományokban szenteskedő szűzkurvákat.

Zűrös alaknak néztek, hajléktalannak mondtak, mert nem volt tévém, sem luxusautóm, de még okostelefonom sem.
Irigyeim leparasztoztak, csak mert imádtam a természetet. A modern kor avatarja vagyok: képes a túlélésre a legszuperebb vitaminok és világmegváltó coachok nélkül is.

Amikor kezdtem kétségbeesni, és az éhség kezdett eluralkodni rajtam, amit sosem engedtem meg neki, mert ötven fölött már nehéz ledobni minden kilót, Aurelia, a narancsszínű párducgomba jött a segítségemre. Miközben felajánlotta magát, folyamatosan vizsgálgatta a ruhámat, nézegette a hajamat, megfogta és fel akarta próbálni a cipőmet.

Megszagolt, és még véletlenül sem kért volna bocsánatot, hogy orrával beporozta a blúzomat, és rajta maradtak a sárga spórák.

– Neked itt egy teljes életet kell berendezned. Először is, találnunk kell neked egy helyet, ahol lerakhatod a holmijaidat és a fejedet. És akkor nem fogsz úgy kinézni, mint egy cipekedő sáska. A takarítással ne legyen gondod, majd elvégzik a Sünök. Meg kell őket kérned, hogy guruljanak végig hetente kétszer a gyepszőnyegeden, és mindent összeszednek. Ha mohát találunk neked, az a legjobb, mert az öntisztító. Nem tudom, hogyan csinálják, de ámulatba ejtő. Ebédelni járj a Málnához, ott jól főznek, és mindig friss. Télen kicsit soványabb a kínálat, de első osztályú.

A Vaddisznó nyitott tavaly egy éttermet, ahol szarvasgombát kínál különböző elkészítési módokkal, ha nagyon éhes vagy, kipróbálhatod, de vigyázz, nem túl tiszta. Ivóvízért nem kell elmenned a Forrásig, majd adok egy kalapot, abba gyűjtheted a falevelekről az esőcseppeket. Mi van még, mi van még… Ja, igen. Fodrászhoz elviszlek a jövő héten, igazán rád fér egy kis frissítés, a helyi divat szerint. A Rák a legjobb a környéken, a Vízben él és marha jól csinálja a holdjárást. Szétnevetem magam mindig, ha nála vagyok, majd meglátod. Na pá, most mennem kell, üdvözlöm Málnát, és mondd meg neki, hogy Aurelia majd megkeresi egy kisebb vendégséggel kapcsolatban. Most megyek a varrónőmhöz egy kis igazításért, kicseréltetem a gombokat a kabátomon. Nem is értem, hogyan lehet színváltós kiegészítőt rakni egy napvörös anyagra.

Itt vagyok a kis erdőmben, világháló helyett pók fonta hálóban és tündérek teremtette burokban.

Mert ember ilyet nem tud kitalálni. Ilyen varázslat és vidámság csak a földön túl létezik. Egy másik dimenzióban. Az én világomban.