A Womanpress Kiadó gondozásában a napokban jelent meg magyarul Jana Juráňová A semmirekellő (Naničhodnica) című regénye. A szlovák szerzővel, akinek ez a mű a nyolcadik magyarul is olvasható könyve, Vályi Horváth Erika, a mű fordítója beszélgetett.

 https://www.womanpress.sk/termek/jana-juranova-a-semmirekello/

Jana Juráňová a kortárs szlovák próza egyik legjelentősebb alkotója. A semmirekellő című regénye, amely több rangos irodalmi díjat elnyert, egy láthatatlan öregasszony, a nyolcvanéves Ľudmila köré épül, aki sehová sem tartozik. Mégis, vagy talán éppen ezért, a jelentéktelen Ľudmila sorsán keresztül bepillanthatunk a legkülönbözőbb kulisszák mögé – az egészségügytől kezdve a szeretetszolgálaton, a média világán át a politikáig, valamint az ezeket benépesítők életébe. Milyen szakmai kihívásokkal küzd a kiégett újságíró, a hajnalig rohammentőn dolgozó orvos? Mihez kezd a rendszerváltásban fontos szerepet vállaló, ám azóta megfáradt politikus, aki hatvanévesen köt házasságot egy nála sokkal fiatalabb nővel? Miként manipulálja a tömeget a szépségklinika celeb orvosnője? És ki lesz az, aki Ľudmilát megmenti?

Nagyon gazdag és szerteágazó irodalmi munkássággal rendelkezik, írt már meséket gyerekeknek, kamasztörténeteket, interjúkötetet. Megjelent jó pár novellás- és tanulmánykötete, de még történelmi regénye is. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nem egytémás szerző. Ennek ellenére érdekelne, melyik műfajt részesíti előnyben, melyik áll a legközelebb a szívéhez. Van ilyen egyáltalán?

Soha nem gondolkodom előre azon, milyen műfajt választok. Amikor találok egy új témát, ami felkelti az érdeklődésemet, esetleg valamilyen módon foglalkoztat, akkor csak ezt követően döntök a formai megvalósítás mellett. Az utóbbi időben többször esett a választásom a hosszabb vagy rövidebb prózai megjelenésre, bár éppen A semmirekellő címen megjelent regényem esetében azt is fontolgattam, mi lenne, ha színdarabot írnék az ötletből. De a próza lehetőséget ad arra, hogy árnyaltabban fejezzem ki a gondolataimat, és végül is, lássuk be, nem könnyű könyvet kiadni, de mindenképpen könnyebb, mint meggyőzni valakit, hogy állítsa színpadra a darabomat. Nem a fióknak írok. A próza esetében jobban a magam ura lehetek. És hát mi többet kívánhat ennél egy szerző?

Figyelemreméltó a szakmai tevékenysége és az élete, számos dologgal elképesztő erőbedobással és aktivitással foglalkozik egyszerre. Mikor és hogyan ír?

Nekem nem úgy tűnik, hogy túl aktív az életem, de köszönöm ezt az illúziót. Apránként írok, eszembe jutnak az ötletek, aztán magamban hordozom őket, felírom, és néha némelyiket közülük fel is használom. Amikor felkér valaki, hogy írjak egy novellát, néha fogalmam sincs, mit kellene belőle kihozni, de aztán a körülmények nyomása alatt írok valamit, amivel egészen elégedett vagyok. Ez egy eléggé összehangolt, elemi folyamat, és meglepő, hogy nem én magam irányítom. De amikor sikerül az írásra koncentrálnom, és megszületik valami, akkor nagyon jól érzem magam.

A magyarul most megjelent A semmirekellő című könyve nagy sikert aratott az olvasók és az irodalmi kritikusok körében egyaránt, és bejutott a rangos Anasoft Litera döntőjébe. Mi motiválta szerzőként, amikor belevágott ennek a regénynek a megírásába?

A könyvet a világjárvány előtt írtam, de az egészségügyi ellátórendszer már jóval azelőtt is siralmas helyzetben volt. Az akkor már több mint 80 éves édesanyámat mindenféle vizsgálatoknak vetették alá, és közben egyfajta magánkutatást végeztem, először csak úgy mellékesen, majd céltudatosan, és még fényképekkel is dokumentáltam mindent. Találtam egy nagyon furcsa beszámolót az újságban egy idős hölgyről, aki napokat töltött a sürgősségi osztályon, mert nem volt hová mennie a kórházi kezelés után. (Sajnos nemrég egy hasonló eset egy kórházban tragikusan végződött.) Az idős asszony esete felkeltette az érdeklődésemet, és ennek tükrében kezdtem el vizsgálni nem is annyira magát az egészségügyi rendszert, amelyet a könyvben részletesen felvázolok, hanem inkább azt a társaságot, amely kapcsolatba került ezzel az elhagyatott emberrel.

Most épp min dolgozik?

Befejeztem a Családi lép (Rodinná slezina) című novellát, amely idén jelenik meg a Mladé topole Kiadónál. Jana Beňová úgy gondolta, hogy készít velem egy könyves interjút, nemrég fejeztük be, körülbelül egy éve dolgozunk rajta, nyáron jelenik meg a BRAK Kiadó gondozásában. Közben lefordítottam angolból Margaret Atwood Lady Oracle című regényét, Joan Didion A mágikus gondolkodás éve című művét és A. R. Gurney Szerelmes levelek című színdarabját. A közeljövőben szeretnék írni néhány novellát, van néhány ötletem, de nem tudom, hogy lesz-e belőlük valami, és ha igen, pontosan mi kerekedik ki a szövegből. Én magam is kíváncsian várom.

Jana Juráňová: „Amikor felkér valaki, hogy írjak egy novellát, néha fogalmam sincs,
mit kellene belőle kihozni, de aztán a körülmények nyomása alatt írok valamit, amivel egészen elégedett vagyok.”

Jana Juráňová

(1957)

…prózaíró, drámaíró, műfordító. 1993-as indulása óta (Zverinec, Archa Kiadó) hét prózakötete és regénye jelent meg. Mesét és ifjúsági műveket is ír. Műveit több nyelvre is lefordították, magyarul eddig A vén kandúr szenvedelmei(AB-ART, 2005, Vályi Horváth Erika fordítása, Utrpenie starého kocúra, 2000, 2012), Égi szerelmek (AB-ART, 2014, Vályi Horváth Erika fordítása, Lásky nebeské, 2010), Rendezetlen ügy (AB-ART, 2016, Vályi Horváth Erika fordítása, Nevybavená záležitosť, 2013), Hét életem (Magvető Könyvkiadó, 2018, Mészáros Tünde fordítása, Mojich 7 životov, 2016), illetve Életem a nagy költővel (Womanpress, 2022, Bolemant Lilla fordítása, Žila som s Hviezdoslavom, 2010)című könyvei jelentek meg.

Gyerekkönyvei közül a Boszimesék Újbanyavárról című kötete jelent meg magyarul Bolgár Katalin fordításában, kiadónk gondozásában. Színdarabjait a Szlovák Nemzeti Színház, a Besztercebányai Divadlo na rázcestí bábszínház és a pozsonyi Štúdio S rendszeresen műsorára tűzi.

2019-ben az államelnöktől átvehette a demokrácia fejlődéséért, az emberi jogok és szabadásjogok védelméért és irodalmi tevékenységéért a Ľudovít Štúr érdemrend I. fokozatát.

Vályi Horváth Erika

(1978)

…a kortárs szlovák és német próza fordítója, irodalomterapeuta, újságíró, 28 önálló fordításkötete jelent meg, 2020-ban Svetlana Žuchová Yesim c. regényéért megkapta a Madách Imre Műfordítói Díjat.

Legutóbb megjelent kötetei:

Ódor Lajos: Mindentudók kézikönyve (Open Books, 2023)
Pavol Rankov: A kis dunai háború (Kalligram, 2023)
Etela Farkasová: Repülőleckék (Womanpress, 2023)
Irena Brežná: Minden világok legjobbika (Womanpress, 2022)
Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk (Womanpress, 2022)