A Radio X számára készült bejegyzés a rasszizmus elleni nemzetközi világnap alkalmából 2022. március 21-én.

Irena Brežná egy komoly szatírája

Az idegenek iránti ellenszenv és elutasítás teljesen normális dolog, állította egy közismert svájci szerző a bázeli Literaturhausban tartott vitán, utalva az állatvilágban elterjedt idegengyűlöletre, amely túlélési előnyt biztosít az adott idegengyűlölő egyedek számára. Ezt a leegyszerűsítő világképet a csótánykutatás új eredményeivel igyekeztem megcáfolni. A hatlábú férgek, amelyek hierarchia nélküli közösségekben éltek, társaságkedvelőek voltak, és szívesen beengedték az idegen csótányokat a sötét üregeikbe, ahol szórakoztatták a látogatóikat. A bázeli közönség hangos nevetésben tört ki. A pódiumon mellettem ülő írószövetségi kolléga azonban komoly maradt, és nem hatotta meg e sci-fi filmekben népszerű robusztus rovarok vendégszerető kultúrájának a bemutatása.

Végül is az, hogy képtelenek különbséget tenni az én klánom és a tiéd között, alacsony fejlettségi szintre utal. És milyen túlélési előnyük származik abból, hogy idegen bogarakkal táplálkoznak? Miután kötelességtudóan teljesítették a vendégszeretet követelményét, a kifosztott élelmiszer-tartalékaikban fetrengenek. De aztán felteszem magamnak a kérdést: a szocializáció nem egyben táplálék is, nevezetesen kalóriadús táplálék az elme számára, ha a svábbogaraknak egyáltalán van ilyenük? És talán a barátságos kis lények megtanulnak egy idegen csótánytól egy hasznos képességet a barátok elfogyasztásakor, és így túlélési előnyre tesznek szert… Két különböző színű és héjformájú csótány, amint finom csápjaikkal megérintik egymást: vajon nem lenne ez megfelelő logója egy fajgyűlölet-ellenességet hirdető civil szervezetnek?

Nem rovarokról beszélek, hanem főemlősökről – kontrázott kissé bosszúsan a fajsúlyos szerző, és valószínűleg a legközelebbi rokonainkra, a magas fejlettségi szinten lévő agyafúrt csimpánzokra gondolt, akik elkergetik a területükhöz közeledő ostoba majmokat. Ha a betolakodó nem távozik a lehető leggyorsabban, nem haboznak végezni vele. Az író hangsúlyozta, hogy mi is főemlősök vagyunk, intelligensek és kegyetlenek egyszerre, és nem valami agyatlan, szabad szellemű, gusztustalan férgek. Én viszont a felvilágosodás szellemében beszéltem arról, hogy az ember képes legyőzni a reflexeit, bármikor képes szabadon dönteni egy ellenség mellett vagy ellen, és felelősséget vállalni a döntéséért.

Ezután rákerestem az állatvilágban egy olyan főemlősfajra, amelyik csótányszerű barátságosságot tanúsít az idegenekkel szemben, és meg is találtam: a törpecsimpánzoknál, amelyek családi hagyományaikhoz híven nagyobb valószínűséggel osztják meg az ételt ismeretlen fajtársaikkal, mint a saját csoportjuk tagjaival. Ez egy új tanulmány eredménye.
Az állatvilág jobban behálóz bennünket, mint ahogyan azt szeretnénk. Azok az emberek, akik sok parazitát hordoznak magukban, legyengült immunrendszerrel rendelkeznek, és félnek minden újdonságtól. Nem szabad tehát alábecsülni a paraziták hatását a nyitott társadalmakra. Egy tanulmány közvetlen összefüggést talált az idegengyűlölet és a vékonybélben vagy a májban lévő férgek között. Egy kukacok vagy giliszták által stresszelt népesség nem valószínű, hogy megosztja a liszttel sűrített levesét a másképp kinéző emberekkel.

Van egy egyszerű orvosi megoldás erre a sajnálatos helyzetre, amely messzemenő politikai következményekkel jár: féregtelenítsük a beteg polgárokat, és virágozzék az idegengyűlölet. Azonban nem minden féreg egyforma. A bélférgeket, amelyek naponta harmincezer petét raknak a beleinkbe, nem szabad eltávolítani, erősítik az immunrendszert, és így garantálják a lelki nyitottságunkat.

Az állatvilág hemzseg a legkülönbözőbb viselkedési mintáktól. A kutyák genetikája befolyásolhatja a bevándorlási vitát. A legújabb kutatások szerint bizonyos kutyafajtáknál idegenek láttán aktiválódik a harapásra késztető reflex, és ezért tizenöt százalékban a genetikai variációk felelősek. Nem kellene-e a vádlottakat, akik állítólag idegengyűlölő túlkapásokat követtek el, szintén genetikai vizsgálatnak alávetni? De pont itt kezdenek a dolgok kockázatossá válni. Ha kiderül, hogy a neonácik genetikai keveréke robbanásveszélyes, akkor – az örökletes károsodásukra hivatkozva – tizenöt százalékos büntetéscsökkentésre tarthatnak igényt. Kemény dió ez a bűnügyi igazságszolgáltatási rendszer számára.

Az állat- és emberi világba tett kitérőm tanulsága: vajon mennyi az értékítéletünkben a tiszta tudás, és mennyi a szabad akarat a cselekedeteinkben, amikor minden sarkon mindenféle elmét megtévesztő csalások leselkednek ránk? – Mint az ostorállatkák vagy más gonosztevők.

De függetlenül attól, hogy zavarja-e Önt vagy sem, egyszerűen döntsön úgy, hogy barátságos lesz az idegenekkel.

Vályi Horváth Erika fordítása