A kulturális fejlődés és sokszínűség napja alkalmából Tóth Rékát kerestem fel, aki utazásszervezéssel, közvetítéssel és idegenvezetéssel foglalkozik. A huszonhat éves, ambiciózus és inspiráló kalandorral a vállalkozásalapítás kihívásairól, az utazás adta pótolhatatlan élmény- és tapasztalatszerzésről, valamint a kultúrák közti kapcsolatokról beszélgettünk.

Mikor döntötted el, hogy az utazás szerves része lesz az életednek? Minek hatására szerettél bele ebbe a tevékenységbe?

Igazából már nagyon régen világossá vált számomra, hogy valamilyen módon a turizmussal szeretnék foglalkozni. Ehhez valószínű hozzájárult az is, hogy a családom nagy része ebben az ágazatban tevékenykedett és tevékenykedik a mai napig. Ezenfelül mindig is vonzott és érdekelt más országok és kultúrák megismerése. Ebből kifolyólag középiskolai és főiskolai tanulmányaimat is az idegenforgalmi ágazatban végeztem, tehát szerintem kijelenthetjük, hogy az én esetemben ez elég korán eldőlt. Nagyon szeretem, amikor egyes kirándulások alkalmával új ismeretségekkel, tudással és élményekkel térünk haza. Ezekre a későbbiekben is nagyon jó visszaemlékezni. Eddig összesen 14 országban jártam, nagy részük Európában található.

Milyen céllal alapítottál saját vállalkozást? Alapvetően is utazási irodát szerettél volna, vagy voltak más ötleteid is?

Fő célom az utazási iroda megalapításánál az volt, hogy szerettem volna valamit, ami az enyém, ahol én irányítom a dolgokat. Ez talán a személyiségemből kifolyólag is adódott. Biztos volt, hogy a vállalkozásom majd egyszer egy utazási iroda lesz azon a környéken, ahol én is élek. A sok belefektetett munka és az élet szerencsére úgy hozta, hogy az álmom elég hamar valósággá is válhatott, s ennek köszönhetően 2023 januárjában nyílt ki az irodám ajtaja. Ötleteim azóta is vannak, miként tudnék még jobban fejlődni, hogy a legjobbat tudjam nyújtani azoknak az embereknek, akik megtisztelnek, bíznak bennem, engem választanak az utazásuk megszervezéséhez. Ezenfelül szerettem volna bővíteni és színesíteni a szolgáltatásaimat, így a sikeres idegenvezetői vizsga letétele óta idegenvezetőként is működök Magyarországon és Szlovákiában is.

Melyek a legnagyobb próbatételek egy utazási iroda megalapításánál? Főleg úgy, hogy ezt kezdőként, közvetlen az egyetemi tanulmányaid befejeztével lépted meg.

A legnagyobb hátrány egyértelműen a tapasztalathiány volt. Úgy gondolom, az elméleti ismereteim megfelelőek voltak, hiszen erre az oktatási intézmények felkészítettek, viszont a gyakorlatban nem minden pontosan úgy működik, mint az elméletben. Az előkészületek során több kihívással is szembe kellett néznem, mint például az engedélyek megszerzése, a jogi forma kialakítása, az irodahelyiség kiválasztása és berendezése, vagy az egyes utazási irodák felkeresése, amelyekkel együtt szeretnék dolgozni. Viszont a sok próbatétel ellenére is, szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy olyan családi és szakmai hátteret, támogatást kaptam, amellyel mindig egyszerűbben boldogultam a mindennapi feladatok ellátásánál.

Hogyan tudod az iroda kínálatát újabb és újabb desztinációkkal tarkítani, milyen folyamatok előzik meg a kibővítést?

A kínálatkialakításhoz hozzátartozik az is, hogy olyan utazási irodákkal dolgozzak együtt, amelyek munkásságával tudok azonosulni, tehát lényegében a piackutatás az egyik legmeghatározóbb része a szervezésnek. Úgy gondolom, hogy az utazás alapvetően egy individuális szükséglet, melyet mindenki szeretne a saját ízlésére és igényeire formálni. Igyekszem mindig bővíteni és színesíteni a palettát, hogy bárkinek tudjak segíteni abban, hogy valóban álmai utazását készítsük elő. Ezenfelül, ami még hozzátartozik a kínálat bővítéséhez, az az egyes desztinációk meglátogatása és feltérképezése különböző tanulmányi utak keretein belül. Ezek tapasztalatgyűjtés szempontjából is lényegesek. Számomra mérvadó, hogy mindig olyat tudjak kínálni, amivel a klienseim elégedettek lesznek, ezért arra törekszem, hogy minél jobban megismerjem az adott desztinációkat. Ebben a szakmában nélkülözhetetlen a kapcsolatok kialakítása mind az irodákkal, amelyek utazási csomagjait közvetítem, mind a kliensekkel. Viszont ez nem elég, hiszen ezeket a kapcsolatokat meg is kell tartani. Erre nagyon odafigyelek, akárcsak valami aprósággal is, hogy az utasaim fontosnak érezzék magukat.

Melyik volt az a hely, ahol igazán megtapasztaltad a kulturális sokszínűség pozitív példáját? Ahol ténylegesen képesek az emberek tisztelni egymás szokásait és örökségét anélkül, hogy elveszítsék sajátjukat.

Úgy hiszem, bárhová is utazunk a világban, mindig nekünk, utasoknak, akik egy új helyre érkezünk, kell alkalmazkodni az új környezethez. Részesévé válni az ottani életnek, megélni a lehetőségeket és elfogadni azt, hogy más helyeken lehet máshogy élnek, más szokásokat tartanak. Számomra Románia, azon belül Erdély volt az, ahol leginkább ezt tapasztalhattam. Több alkalommal is bejárhattam ezt a gyönyörű vidéket, és itt teljes mértékben érezhető volt a kulturális sokszínűség, az elfogadás, a vendégszeretet, a saját szokások bemutatása és egymás szokásainak tisztelete.

Hogyan és minek segítségével tudnak egyes országok ebben a tekintetben fejlődni? Mi szükséges ahhoz, hogy a kultúrák egyediségére és különlegességére ne összeférhetetlenségként tekintsünk?

Véleményem szerint nagyon fontos az elfogadás. A turizmus alapvetően egy nagyon színes ágazat, amely folyamatosan fejlődik, valamint újabb és újabb ágazatok alakulnak ki belőle. Számomra nagyon fontos az, ha valahova elutazok, akár egy napra, akár egy hétre, hogy onnan élményekkel, tudással térjek haza. Ez az utazás egyik fő célja, a megismerés, ebből értetődően számomra egyértelmű, hogy elfogadjuk és tiszteljük mások kultúráját.

A turizmus mennyire járul hozzá az átjárhatóság, a megismerés és a tapasztalás utáni vágy megvalósításához, melyből később érdeklődés és szeretet is kialakulhat?

Úgy gondolom, hogy a turizmus nagy mértékben hozzájárul ehhez. Volt szerencsém találkozni egy idősebb bácsival, aki nagyon sokat utazott élete során, s utazik a mai napig is. Ő mindig hatalmas boldogsággal meséli a legutóbbi élményeit. Tehát igen, ebből a vágyból idővel egyértelműen kialakulhat az utazás iránti csillapíthatatlan szomjúság.

Mi hat a legnegatívabban az utazásra és az emberek kíváncsiságára? Milyen aggályokkal, illetve előítéletekkel találkoztál már a munkád során? Félénk a tipikus szlovákiai utazó?

Az árak, s azok folyamatos emelkedése az, ami a leginkább negatívan hat az utazókra. Az előítéletek, illetve az emberek hozzáállása nagyon személyfüggő. Egyeseknek nagyon gyorsan megy az utazás kiválasztása, viszont volt már részem olyanban is, amikor ez akár hónapokig is eltartott. Részemről ez teljesen érthető. Ha valaki úgy érkezik, hogy konkrét elképzelései vannak, akkor a választás egyszerűbben és gyorsabban megy, viszont, ha valaki több desztináció között vacillál, vagy még nem rajzolódott ki előtte a tökéletes utazás, akkor ez kicsit több időt vesz igénybe. A legnagyobb előítéletek általában az afrikai országokba vagy a balkáni országokba való utazáskor merülnek fel.

Az utazási irodával kapcsolatban mire vagy kire vagy a legbüszkébb?

Szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, amelyek folyamatosan megerősítenek abban, hogy jól csinálom azt, amit csinálok, és a befektetett munka meghozza gyümölcsét. Tudom, hogy még hosszú út áll előttem, és ez a szakma egy egész életen át tartó tanulás, de ha szabad ezt így mondanom, akkor talán a kitartásomra vagyok a legbüszkébb, és nagyon hálás vagyok azoknak, akik engem választanak.

Utolsóként pedig egy klasszikus, de mindig izgalmas kérdés. Melyik az az ország, ahová akárhányszor képes lennél visszatérni, amelyet mindig, minden körülmények között ajánlani tudsz?

Most talán a legfrissebb tapasztalataimból adódóan mondanám Törökországot. Nemrég itt tölthettem el egy hetet egy tanulmányi út keretein belül. Úgy gondolom, nagyon sok információt kaptam az országról, az ott élő lakosokról, a kultúráról és a látnivalókról. Az itt eltöltött vakáció számos előnnyel rendelkezik. Elsők között említeném, hogy nagyon könnyen és gyorsan megközelíthető, akár Pozsonyból, Budapestről vagy Bécsből szeretnénk repülni. Ha szlovákiai viszonylatban nézzük, akkor az ország összes repteréről indulnak járatok, akár heti több alkalommal is. Törökország az ár-érték arány tekintetében még mindig nagyon magas helyen szerepel, ugyanis az ellátás, a szállodák és a szolgáltatások minősége rendkívüli. Az itt élők nagyon vendégszeretőek, és náluk mindig, minden körülmények között az utazó az első. Akár családdal, párral, baráti társasággal kirándulunk, biztosan meg tudjuk találni a számunkra tökéletes helyszínt. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer próbálja ki.