A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint: 

„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. 

Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]” 

(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993) 

Amíg az állami intézmények nem garantálják a nők családon belüli fizikai biztonságát, és ez nők százezreinek halálához vezet szerte a világon, addig a nők elleni diszkrimináció széles skáláján a családon belüli erőszakot kiemelt helyen kell kezelnünk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családban, az otthon falai mögött folyó erőszak a privát szféra sérthetetlenségénél fogva gyakran láthatatlan, ami az áldozat számára jelentősen megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást. 

A bántalmazással kapcsolatos tévhitek sok évszázad folyamán alakultak ki, mivel a férfiak korlátlan hatalmat gyakorolhattak a nők fölött. 

Minden embernek, akár férfi, akár nő, tudatosítania kell, hogy NEM IGAZ, hogy 

• a bántalmazott feleség „jelenség” csak a populáció csekély százalékát érinti; 
• a bántalmazott nők mazochisták; 

• a bántalmazott nők őrültek, zavarodottak; 
• a középosztálybeli nőket nem bántalmazzák olyan gyakran, mint a szegényebbeket; 
• a kisebbségi sorban élő nőket gyakrabban verik, mint a fehéreket; 
• a vallási hit védelem az erőszak ellen és megelőzési forma; 
• a bántalmazott nők műveletlenek és alacsony végzettséggel rendelkeznek; 

• a bántalmazók erőszakosan viselkednek minden kapcsolatukban; 
• a bántalmazók sikertelenek és nincsenek kiegyensúlyozott viszonyban életükkel és környezetükkel; 
• az ivás az erőszakos viselkedés oka; 
• a bántalmazók pszichopaták; 
• a rendőrség meg tudja védeni a bántalmazott nőket; 

• a férfi, aki veri a feleségét, veri a gyermekeit is; 
• a bántalmazott nő mindig bántalmazott marad; 
• a bántalmazó mindig bántalmazó marad; 
• a hosszan tartó, erőszakkal teli kapcsolat megjavulhat; 
• a bántalmazott nők megérdemlik a verést; 

• a bántalmazott nő bármikor elhagyhatja az otthonát és elmehet; 
• az esküvő után, a házasságban a férj abbahagyja a bántalmazást; 
• a gyerekeknek szükségük van az apjukra, akkor is, ha veri őket; 
• a családon belüli erőszak csak otthoni nézeteltérés; nem okoz komoly sérülést; 
• az erőszakos kitörésekről a nők tehetnek, mert provokatívan viselkednek; 

• a bántalmazás nem lehet olyan szörnyű, ha a nő nem hagyja el partnerét; 
• a partner általi bántalmazás a partnerek ügye, más emberek vagy az állam nem avatkozhatnak bele; 
• a házasságban vannak olyan helyzetek, amikor a férjnek oka van megütni a feleségét… 

Mit vár el a nő, akit partnere bántalmaz? 

• hogy az emberek, a közvélemény jobban tudatosítsa ezt a problémát és hogy ne kicsinyítsék komolyságát és elterjedtségét, 
• hogy higgyenek az áldozatoknak, 
• hogy meghallgassák őket, ha beszélni akarnak erről rokonaikkal, ismerőseikkel, orvossal, lelki atyával, pszichológussal, szociális dolgozóval, rendőrrel, bíróval, 
• hogy elkezdjünk valamit tenni az erőszak ellen, és a nők elleni erőszakot megállítsuk. 

A NANE szervezet feldolgozása alapján