Ha egy lakatlan szigetre indulnál, és csak egy könyvet vihetnél magaddal, melyik lenne az? Mi a legmaradandóbb olvasmányélményed? Milyen érzéseket vált ki most belőled? Milyen emlékeket ébreszt benned? Volt-e hatása és milyen módon az életedre? Miért éppen ez? Mit gondolsz?

Az irodalomterápiás foglalkozásokon ilyen és hasonló kérdésekkel is találkozhat a résztvevő. Gondoljunk csak vissza olvasmányélményeinkre, amelyek nyomot hagytak bennünk, és még ma is fel tudjuk idézni hatásukat. Milyen élethelyzetben, érzelmi állapotban és életkorban olvastuk őket? Miben segítettek, milyen problémát oldottak fel bennünk? Egy irodalmi alkotáson keresztül megtanuljuk megélni és felvállalni érzelmeinket, oldódhat a szorongásunk, új lehetőségekre lelhetünk saját életünkben.

Az irodalomterápiával néhány évvel ezelőtt találkoztam, és számomra óriási felfedezés volt, amennyiben összekapcsolja azokat a szakterületeket, amelyek szakmai és személyes életemben is nagyon fontosak számomra: az irodalmat és a segítő szakmát. A biblioterápia és irodalomterápia fogalma tulajdonképpen azonos, szinonimaként használatos. Írásomban főként az irodalomterápia fogalmat fogom használni, értve ezalatt az irányított (facilitált) olvasást, legyen szó szinte bármilyen írott szövegről (szépirodalom, publicisztika, saját írás, dalszöveg…), miközben a foglalkozás célja a résztvevők önismereti munkájának segítése.

„Ha valami baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent, a mélyben és felhozta nekünk a szavakat.” (Winterson, 2013)

…az irodalom megfoghatja a kezünket, amikor mélységesen elkeseredettek vagyunk, közelebb vihet a körülöttünk élő emberi lényekhez, jobban megértetheti velünk a világot, és élni segíthet. (Todorow, 2016)

Ez a két idézet is kifejezi azt, milyen fontos az írott szöveg számunkra, milyen sokat segíthet abban, hogy élni tudjunk, hogy megtaláljuk a megoldást mindennapi problémáinkra, átsegítsen életünk krízisein, nehéz helyzetein, hogy közelebb kerüljünk saját magunkhoz és másokhoz, másokkal való kapcsolatainkhoz.

„Egészségesek terápiája”

Az irodalomterápiát az „egészségesek terápiájaként” is szokták emlegetni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint az emberi egészség nemcsak a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota. Ennek a well-being állapotnak az elérése az irodalomterápia célja is.

Az irodalomterápia közege a nyelv: a kliens és a terapeuta közé egy nyelvi produktumot iktat be közvetítő közegként, amely a szöveg vagy a könyv, amelyet közösen olvasunk el és közösen keresünk válaszokat a segítségével. Az olvasó sokféleképpen olvashat: nincs olyan törvény, amely megszabná neki, hogyan olvashat. Mindenkinél működhet a könyv, akkor is, ha nem szeret olvasni. Ez nem függ műveltségtől, olvasottságtól. Sőt, az el nem olvasott könyvek is hatást gyakorolnak az emberre: társadalmi visszhangjuk van, a nyilvánosság információkat közöl velünk róluk. A könyv tehát nem kultikus tárgy. Az irodalmi művek elgondolkodtatnak, érzelmekkel telítenek, szórakoztatnak, feltöltenek. Ezeket az élményeket használjuk fel. Az irodalom segít közelebb kerülni önmagunkhoz. Már maga az olvasás, a könyvvel, szöveggel való együttlét is segít, öngyógyító módszerként működik.

Az irodalomterápiát az idők során sokféleképpen értelmezték. Itt most csupán az irodalomtudományi alapú és a személyközpontú irodalomterápia különbségeire térek ki. Az irodalomtudományi alapú értelmezést magyar nyelvterületen elsősorban Jeney Éva és Gilbert Edit képviseli. Véleményük szerint a műválasztásnak esztétikai alapon kell történnie, mert csak az értékes művek hatnak terápiásan. (Jeney, 2012, 39.). Gilbert Edit szerint az irodalommal való foglalkozás gyakorlati érvényű, az elméleti megközelítések belátásait a perszonális megértés, a műértés személyessé tétele érdekében kamatoztató diszciplínája. (Gilbert, 2011, 2016, 239-248). Hász Erzsébet ehhez hasonlóan a műközpontú elmélet képviselője: ha a befogadó teljes egészében megérti a művet, minden „üzenetét”, akkor beszélhetünk katartikus hatásról. (Hász, 2015, 17-25.). A műalkotásnak ezek szerint önmagában kellene működnie, ez a szemlélet viszont nem veszi figyelembe a pszichoterápiás hatótényezőket, amelyek éppen a legfontosabb elemei, tulajdonképpen az alapjai annak, hogy az ember valódi önismereti munkát végezzen. A műközpontú szemlélet szerint, ha a befogadó a foglalkozás vezetője szerint rosszul reagál, nem jól értelmez, benne van a hiba.

Személyközpontú irodalomterápia

Béres Judit szerint, aki a Pécsi Egyetem irodalomterápiás képzésének megalapítója és vezetője, a szövegközpontúság helyett a személyközpontúságra kell helyeznünk a hangsúlyt. Míg a szövegközpontú szemlélet szerint az irodalmi mű gondosan kiválasztott, magas esztétikai értékű szépirodalmi alkotás kell, hogy legyen, a személyközpontú irodalomterápia képviselői sokkal tágabban értelmezik a terápiás célra felhasználható szöveget.

„A biblioterápia egy alapvetően pszichoterápiás technikákkal dolgozó, interaktív, reflektív, verbalitásra épülő segítő munka, amely során az olvasás és az írás személyes élménye, valamint maga a minőségi segítő kapcsolat és a benne születő interperszonális folyamatok és mély találkozások támogatják az egyént a változásban. (…) a személyközpontú biblioterápiában a személy fejlődése a cél – az ösztönző légkör kialakításának alapja az egyénbe vetett bizalom. A középpontban tehát a személy támogatása és kibontakozásának, kiteljesedésének a segítése áll, minden mást ennek rendelünk alá. (Béres, 2017,172-173). Béres szerint a személyközpontú felfogás lehetővé teszi, hogy létrehozzunk egyfajta integratív biblioterápiás modellt, amely minden hatást, szöveg- és érzelmi folyamatot képes egybefoglalni.

A terápia során a személy képessé válik érzelmei azonosítására és kifejezésére, önmaga és mások elfogadására, felismeri belső erőforrásait, képessé válik arra, hogy segíteni tudjon önmagán.

Milyen a jó szöveg?

A szövegválasztás nagyon fontos, de idomulnia kell a csoporthoz, a résztvevők élethelyzetéhez, érzelmi helyzetéhez. Teljesen más szövegek segíthetnek például egy kamaszokból álló csoportnak, egy anyacsoportnak, másféle olvasmányokra van szükségük az idősek otthonában élőknek, a börtönben fogvatartottaknak vagy egy könyvtári csoportnak. A szépirodalomtól az újságcikkig vagy dalszövegig, a regénytől a saját naplóig sokféle lehetőség áll az irodalomterapeuta rendelkezésére, aki segítő szakemberként kísérő, támogató munkát végez, „segítő kapcsolatot” alakít ki a résztvevőkkel, és akár egy foglalkozáson belül is változtathat a szövegen, ha a csoport mást kíván meg, mint amit ő előkészített.

A csoportos foglalkozásokon kialakuló „élményközösség” többletet képvisel az egyéni foglalkozásokhoz képest, és megfelelő irányítással a tagok egészséges képességei felerősödhetnek és összeadódhatnak a kommunikációban. Az irodalomterápia a művészetterápiákkal és a pszichoterápiával, valamint a szocioterápiával is rokon. A szocioterápia és a biblioterápia fontos közös pontja, hogy magában foglalja a kliens önbizalmának és önértékelésének megerősítését.

folytatjuk…