Katarína Kucbelová versek
nem lélegeznem elég
várok
a térben
a be- és kilégzés közti időben
a halál előtti időben
most
a fizikai erőfeszítés határán
csend
vákuumban várok
lélegzet nélkül
minden határ mögött hallani
a végtelen teret
őrület
Zok-sóhaj
a hallgatás
kiút lehet a magányból
szólok s a levegő elillan
élettér
a történet
nem változhat
növekedhet
az állandóság
más megnevezése
felületesebb belégzések
belém leheli
el nem illanok
válaszolok
Kis nagyváros
nem kellet volna elköltözni Újvároskából
(Leopoldov)
apát felterjesztették egy másik börtönbe
(mondta a lány)
aki nyolcvanhárom évvel ezelőtt
(harmincezer napja)
már egy másik városban született
(a Káptalan utcában)
emlékeim Újvároskában nem hagynának el
mert ott élt a családunk
(beszélgetve kölcsönösen felelevenítitek
emlékeiteket)
mindannyiuk elföldelve már
(gyerekekkel és unokákkal találkozna a családból
kiket már meg sem ismer s ők nem tudnak
létezéséről)
egyedül maradtam itt
(ritkán találkozunk barátaink gyerekeivel)
ez a legrosszabb börtön
(a magányra gondolt én az emlékezetvesztésre)
Noszek Barbara fordítása