LOADING...

Vissza a tetejére

2024. január 16.

Katarína Kucbelová versek

Szerző:

nem lélegeznem elég

várok
a térben

a be- és kilégzés közti időben

a halál előtti időben
most
a fizikai erőfeszítés határán
csend

vákuumban várok
lélegzet nélkül

minden határ mögött hallani
a végtelen teret

őrület

 

Zok-sóhaj

a hallgatás
kiút lehet a magányból
szólok s a levegő elillan

élettér
a történet

nem változhat
növekedhet

az állandóság
más megnevezése

felületesebb belégzések

belém leheli
el nem illanok
válaszolok

 

Kis nagyváros

nem kellet volna elköltözni Újvároskából
(Leopoldov)

apát felterjesztették egy másik börtönbe
(mondta a lány)

aki nyolcvanhárom évvel ezelőtt
(harmincezer napja)

már egy másik városban született
(a Káptalan utcában)

emlékeim Újvároskában nem hagynának el
mert ott élt a családunk
(beszélgetve kölcsönösen felelevenítitek
emlékeiteket)

mindannyiuk elföldelve már
(gyerekekkel és unokákkal találkozna a családból
kiket már meg sem ismer s ők nem tudnak
létezéséről)

egyedül maradtam itt
(ritkán találkozunk barátaink gyerekeivel)

ez a legrosszabb börtön
(a magányra gondolt én az emlékezetvesztésre)

 

Noszek Barbara fordítása

Előző bejegyzés

…szabadíts meg a gonosztól!

Következő bejegyzés

De hát miért nem akarsz gyereket? – Kérdések, válaszok, döntések

post-rács