„Majd fogsz akarni, meglátod! Csak még nem jött meg az eszed.”
„Hogy lehet az, hogy nem akarsz anya lenni? Mit akarsz csinálni egész életedben? Unatkozni fogsz.”
Manapság egyre szélesebb körben megfigyelhető az a fajta hozzáállás, miszerint a gyereknevelés (már?) nem tartozik a nők alapvető kötelességei közé. Na de hogy is van ez igazából?

A téma az utóbbi évtizedekben – és főleg az utóbbi években – egyre gyakrabban kerül elő, és sok esetben nagyon könnyen a gyereknevelés kérdése kapcsán felmerülő álláspontok fő tárgyává is válik. Míg valakiknél természetesnek és egyértelműnek hat a gyermekvállalás, másoknál olyan szituációkat képes eredményezni, amelyek nem kevés konfliktust okoznak az egyén, a pár, a család vagy a közösség életében. Napjainkban ugyanis egyre több nő dönt úgy, hogy gyermektelen marad, s egyre többen osztják azt a véleményt, miszerint anyának lenni egyáltalán nem kötelesség, hanem döntés, és noha az okok ugyan különböznek, egy valamiben mind egyetértenek: nem szeretnének gyereket vállalni.

Az ilyesfajta kijelentésekre sokan ráncolják a homlokukat, hiszen erősen él még az emberekben a múlt „hagyományainak rendje”, amely nagyon is szembemegy a mai felfogással. (Bár azt kevesebben tudják, hogy a gyermekvállalás elutasítása valójában korántsem annyira új keletű dolog, mint azt hinnénk.)

A gyermektelenség mellett döntőket számos negatív hatás éri, mint amilyen például a szemrehányás vagy a megkülönböztetés, ami többek között abban is megnyilvánulhat, hogyan viszonyulnak a munkáltatók a nők munkaidejéhez. Elmondások alapján több gyermektelen nő tapasztalta, hogy a munkahelyén elvárják tőle, hogy ne kérjen szabadságot az ünnepek idejére és hajlandó legyen hosszabb munkaidőben dolgozni, mivel „több az ideje”.

Az orvosi szektorban is akadnak egyet nem értések, ugyanis nem egy példa volt már arra, hogy megtagadták, vagy legalábbis megszólták a méheltávolítás mellett döntő nőket, hiszen ezt még „később meg fogja bánni”. Ami pedig ugyanolyan felháborító, hogy ehhez hasonló esetek akkor is előfordultak, amikor a nő „csupán” egészségügyi problémák miatt vállalkozott (volna) a műtétre.

Sok nőt tehát elítélnek, lenéznek, önzőnek titulálnak személyes döntése miatt, de vajon valóban csak negatív oldala lenne a dolognak? Nézzük meg a leggyakoribb okokat, hogy miért nem hajlandó valaki gyereknevelésre adni a fejét.

Pénz és szociális helyzet

Talán nem meglepő, hogy sok pár azért nem vállal gyereket, mert nincsenek meg hozzá a kellő eszközeik, mint amilyen pl. a pénz, amely jóformán az egész jólétet biztosítja. Egyedülálló nőként sokkal nehezebb egy ilyen döntést meghozni, ha pedig valaki mégis a gyermek mellett dönt, arra is gondolnia kell, hogy kap-e megfelelő támogatást más oldalról – barátoktól, családtagoktól –, ebben az esetben pedig nem csupán a pénzről van szó, hanem az érzelmi támogatásról is, amely éppolyan fontos szerepet tölt be, mint az anyagiak.

Karrier

Bár a nemek közti bérszakadék napjainkban csökkenni látszik, az anyaság a nők béreinek csökkenését okozza, ugyanis a gyermekes nők nagyobb valószínűséggel munkanélküliek, esetleg csupán részmunkaidőben dolgoznak, ez pedig egyesek szemében olyan hátrány, amely miatt nem éri meg kockáztatni. Sokan eleve életvitelükből kifolyólag nem szeretnének gyereket vállalni, mondhatni, életüket inkább karrierjüknek szeretnék szentelni. Itt persze nemcsak arról van szó, hogy a munka a legfontosabb (persze más esetekben ez is lehetséges), hanem arról, hogy tisztában vannak vele, hogy a rengeteg munka miatt a gyerekre akarva sem tudnának annyi időt fordítani, amennyi szükséges lenne.

Egészségügyi gondok

Viszonylag magasra tehető azon nők száma, akik valamilyen egészségügyi okokból kifolyólag döntenek a gyermektelenség mellett. Ezek közé az okok közé tartozhatnak különböző betegségek vagy akár a terméketlenség is – bár az utóbbi esetben nem éppen az játszik szerepet, hogy az illető nem akar gyereket, hanem egyszerűen nem lehet neki. Betegségek esetében azonban fennáll a döntés lehetősége. Sok nő azzal érvel, hogy a terhesség csak rontana jelenlegi egészségügyi állapotán, legyen az fizikai vagy mentális, melyek vagy folyamatosan jelen vannak az életében, vagy vissza-visszatérnek. A betegségek azonban nem minden esetben csak a nők életét keserítenék meg, hanem a gyerekét is – sokan attól is félnek, hogy a gyerek örökölné a betegséget. Röviden tehát: nem akarnak kockáztatni.

Felelősségérzet és a társadalmi helyzet

Sokak nem éreznek magukban elég felelősséget ahhoz, hogy gyereket vállaljanak – ez az előző okok kombinációjából is születhet, továbbá pedig egyre gyakoribb manapság a gazdasági és politikai helyzetre, valamint a túlnépesedésre való hivatkozás, mivel a mostanit nem tartják ideális időszaknak a gyereknevelésre. Napjainkban szinte minden téren egyre több a feszültség a társadalomban, és sokan nem szeretnék kitenni ennek gyermeküket.

Azért, mert

Előfordul a példája annak is, hogy valaki nem hajlandó megindokolni, miért nem akar gyereket vállalni, ugyanis véleménye szerint senkinek semmi köze hozzá. Természetesen az indokolatlanság mögött is valódi okok hosszú vagy rövid sora bújik meg, azonban arra valóban nem lehet kényszeríteni senkit sem, hogy személyes és intim problémáit más orrára kösse.
A „gyerekpártiak” ezt a fajta hozzáállást nem nézik jó szemmel, és gyakran automatikusan arra asszociálnak – főleg, ha az ok nincs kifejtve –, hogy az illető nem szereti a gyerekeket, csak magával törődik és ebből kifolyólag rossz ember.

Hogyan vélekednek erről a különböző generációk egyes tagjai?

Míg az Y és Z generációk sokkal nyíltabban képesek beszélni a témáról, az idősebb generációk képviselői sokszor tabuként kezelik.
A közösségi médiának köszönhetően egyre több olyan tartalmat tekinthetünk meg, amelyek a témával foglalkoznak és amelyekből kiderül, hogy a gyermektelenség napjainkban szociálisan elfogadottabb, azonban, hogy milyen mértékben, azt nehéz lenne megsaccolni, ugyanis a lealacsonyító és negatív visszajelzések rengetege továbbra is várja, hogy lecsaphasson következő áldozatára.

Források: ITT, ITT és ITT