Hodossy Réka jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem kiadványszerkesztő szakos hallgatója, aki emellett folyamatosan építgeti fotós karrierjét. Repertoárjába beletartozik egy olyan fényképezési stílus, mely – meglepő vagy épp nem meglepő módon – manapság is megosztónak számít a mi kis világunkban. Rékával a boudoir fotózásról, annak különlegességéről és önbizalom-fejlesztő hatásáról beszélgettünk.

Mikor kezdett el érdekelni a fotózás, s milyen elhatározással alapítottál saját vállalkozást?

Már kiskoromtól vonzott a fotózás, de úgy igazán 2019-ben kezdtem komolyabban érdeklődni a technikai oldala iránt. Fizetős klienseket 2020 második felétől kezdtem fogadni, a nyáron pedig az első esküvőmet is lefotóztam, akkor még a párom segítségével. Az elején csak azért csináltam, hogy diákként legyen miből elmennem nyaralni, de útközben annyira megtetszett az ágazat, hogy ma már nem igazán tudom elképzelni, mégis mivel tölteném az iskolán kívüli időmet. Beleszerettem a mosolyokba, a kedves szavakba, na meg a kihívásokba, hogy őszinte legyek. Minden felkérés egy új esély valamit tanulni, fejlődni. Ez az egyik legizgalmasabb része a munkámnak. Mint mindent, ezt is meg kellett tanulni. A beállítások, fények, a kommunikáció az ügyfelekkel, a social media marketing, galéria, weboldal… sorolhatnám egész nap. Még mindig tanulok, minden egyes fotózással okosabb leszek, és ez tart igazából mozgásban, hogy fejlődjek.

A szolgáltatásaid közé mindig is beletartozott a boudoir fotózás?

Már a legelejétől érdekelt ez a vonal, de időbe tellett, mire elég bátor lettem, hogy kipróbáljam magam benne. Mondanom sem kell, hogy az első pár fotózás és a végtermékek is amatőrök voltak.

Mit jelent tulajdonképpen ez a típusú fényképezés? Honnan ered, mikor vagy minek hatására terjedt el?

A boudoir fotózás intimebb környezetben, általában hálószobában vagy fürdőszobában készült stílusos és erotikus hangulatú képeket jelent. Úgy az 1920-as és 1930-as években kezdett elterjedni, az elegancia és az erotikus művészet iránti érdeklődés növekedésével. A boudoir fotózás célja általában az egyén szépségének és önbizalmának kiemelése, természetesen nem csak hölgyek számára, habár Közép-Európában ez még enyhén szólva is tabu téma.

Számodra mit képvisel a boudoir?

Egy jól megkomponált időpont alatt a lányok és nők felszabadulnak. Kibújnak a mami-blúzból, vagy az oversized pólóból, és levetkőzik a társadalmi elvárásokat. Elképesztő átélni ezt a folyamatot, saját szemmel látni, mi rejlik a több réteg ruha alatt. Az emberek sokrétűek, és a nőknek sokkal jobban kordában kell tartaniuk a szexualitásukat, mint a férfiaknak, hiszen egy-kettő ribanc lesz a címkéd egy piros rúzs használata miatt. Számomra a boudoir fotózás egy portál, amin keresztül bepillanthatok az ügyfeleim lelkébe, vágyaiba. Ez megtisztelő szerep; megörökíteni a legeldugottabb oldalukat. Utálom a látszatot. Utálom, ha valami hamis. Ezen a fotózáson semmi sem az.

Milyen előkészületekre van szükség a fotós és a modell részéről?

Nem akarok technikai dolgokba belemenni, de természetesen a legfontosabb dolog a hangulat. Ha a fotós kellőképpen kellemes atmoszférát tud létrehozni, a modell is hamarabb elengedi magát.

Hogyan tudod megteremteni ezt a környezetet?

Mindenekelőtt a helyszín a legfontosabb, ezután jöhetnek a további szolgáltatók, mint a sminkes és a fodrász, akik kissé oldják a feszültséget. Fontosak a fényviszonyok, hogy meghitt legyen a hangulat. Azonban mindenki mást igényel. Van, aki idegességében locsog, máskor nekem kell kitöltenem a csendet. Vannak olyan típusok, akik elviccelik a dolgokat, míg mások dadognak, vagy túlzott önbizalommal kompenzálják a komfortzónájukból való kilépést. Igyekszem mihamarabb kiismerni az aktuális kliensem szükségleteit, és egy hullámhosszra kerülni vele, hogy kellemes élmény legyen számára a fotózás.

Mit adhat egy ilyen fotózás? Szüksége van a mai nőknek arra az érzésre, amelyet ez a fotózás nyújtani tud?

Teljes mértékben! A szociális média miatt elkorcsosult a saját magunkról alkotott kép, így az emberek folyamatos visszaigazolást igényelnek, akár a belső, akár a külső értékeikről. Az önbizalomhiány veszélyes dolog, mivel a boldogságunk függhet tőle. Egy ilyen fotózás pozitívan hat egy nő magabiztosságára, és belső gátakat képes ledönteni, hála az égnek, ennek már többször is tanúja lehettem.

Miért olyan előítéletesek az emberek ezekkel a fotókkal kapcsolatban?

Mint említettem, mindenki visszaigazolásra vágyik, ez természetes. Akár a párjuktól, akár saját maguktól. Szerintem az olyan, aki elítéli ezt a fajta fotózást, még soha nem vett részt rajta. Nem a magamutogatásról van szó, hanem az önmagunkkal való szembenézésről. Elfogadásról. Mindenki egy bizonyos elvárásnak akar megfelelni, amit saját magának állít. Ez a fotózás kapaszkodó vagy lépcsőfok lehet az önszeretetben. Mindegy, hogy ajándéknak szánjuk, vagy önmagunk szórakozására veszünk részt, hiszen a végkifejlet egy célt szolgál: bizonyosságot, milyen csodálatosak is vagyunk; ki-ki a maga módján.

Mi a legfontosabb egy boudoir képnél? Akár érzelmi, akár technikai szempontból.

Egyértelműen a könnyedség. Lehet az a póz bármilyen jó, ha a modell feszült vagy ideges, fabatkát sem ér. Van, aki rástresszel, próbál minél jobban csücsöríteni, pucsítani, hogy hozza az általa elképzelt imázst. Ez teljes mértékben rendben van, ha ilyen stílusú az illető, de a legtöbben azt hiszik, ettől lesznek dögösek, pedig nem. Egy csintalan tekintet, egy lehullott hajtincs többet mond ezer kikent vörös ajaknál. El kell lazulni, és magadat adni, ez a legfontosabb. A fotós segít beállítani, tudja a jó pózokat, az előnyös szögeket, az ügyfélnek annyi a dolga, hogy személyiséggel ruházza fel a pillanatot. Ettől lesz különleges. Technikai szempontból a fény a legfontosabb és legmeghatározóbb tényező. Sokat küzdöttem vele, de végre megértettem a lényegét; az árnyékok a barátaink.

Mi fogja vissza azokat a nőket, akik tényleg szeretnének részt venni egy ilyen fotózáson, de valamiért nem tudják elhatározni magukat mellette?

Sokan félnek, mert nem elég vékonyak, vagy szülés után nem a régiek, esetleg lelki háttere van a dolognak, mint például a szégyenlősség, a félelem vagy az elítéléstől való ijedtség. Mondok egy titkot: Sosem lesz elég vékony, elég fitt. Nem lesz elég nagy a melle és kerek a feneke. Mindig lesz egy teltebb ajkú, fiatalabb, hosszabb hajú, formásabb vádlijú lány, illetve nő, akihez hasonlíthatja magát. Nem érdemes várni, mert elszáll az alkalom és a lehetőség. Sajnos a félelem nagy úr ebben a világban, hiszen oly sok csodás dolog megakadályozója!

Te részt vettél már ilyen fotózáson modellként is?

Természetesen! Habár enyhítő körülmény, hogy mivel a párom is fotós, ő készítette rólam a képeket, ami mégiscsak „csalás”, ha őszinte akarok lenni. De nálam is tervben van, hogy kipróbáljak több fotóst, sőt már ki is van nézve, kinél kezdem. Szerintem félretehetjük a szégyenlősködést, hogy megosszam: kültéri boudoir fotózást szeretnék, úgyhogy én egyelőre várom a nyarat és a meleget.

Miért ajánlanád a nőknek a boudoir fotózást?

Az a legjobb az egészben, hogy ha körültekintően választasz fotóst, rosszul nem sülhet el! Én mindig azon dolgozom, hogy a lehető legjobban érezzék magukat nálam a lányok/nők, így, ha mással nem is, egy jó élménnyel mennek haza, ahol a határaikat feszegették. Jó dolog ez egy házasság felpezsdítésére, egy kis kalandra a szürke hétköznapokban, vagy akár lelki „terápiaként” is felfogható. És ha rajtam múlik, lesz mit nézni azokon a képeken! Jött már hozzám közel hatvanéves hölgy vagy 150 kilós is, de büszkén mondhatom, hogy eddig még nem kaptam panaszt; elégedettségi visszajelzést azonban – kopogjam le – rengeteget. Minden azon múlik, hogy az ügyfél hogy áll hozzá. Ha mosolygósan jössz, garantálom, hogy úgy is távozol, a kész képek nézegetése közben pedig jöhet az 1000 wattos vigyor!