nem lélegeznem elég várok a térben a be- és kilégzés közti időben a halál előtti időben most a fizikai erőfeszítés határán csend vákuumban várok lélegzet nélkül minden határ mögött hallani a végtelen teret őrület   Zok-sóhaj a hallgatás kiút lehet

Dorka még bevitte a csupor tejet a spájzba, letörölte gyorsan a kifröccsent cseppeket a kezéről a kézelőjébe, és benyomta az ajtót. Nehezen csukódott a konyha mögötti helyiség bejárata. Teljes testével nekidőlt, csak így záródott a kallantyú a falba. Még le

– Anya! Anyaaaaaaaaaa! Aaaaaaaaaaaaaaanyaaaaaaaaaaa! – a csendes kis gardróbszoba menedéknek gondolt falai türelmetlenségtől toporzékolva árultak el, és pofátlanul visszaröhögtek naiv elképzelésemre, hogy pár percre egyedül maradhatok. – Meditálok! – válaszoltam kicsit ingerültebben a megszokottnál, és magamra húztam belső világomat, amiben

ALTERNATÍV UNIVERZUM, AMELYBEN NEM TÖRŐDÖK AZOKKAL A FÉRFIAKKAL, AKIK NEM SZERETNEK ENGEM amikor az üzletember a reptéren átnéz a válla felett, hogy lecsekkoljon, nem kérek bocsánatot. helyette elégiát írok neki egy nyugta hátuljára és a kezébe nyomom miközben áthaladok az első