“A szeretet nem érzés, hanem viselkedés.” 

(Susan Forward)  

A jól működő párkapcsolatnak nincsen biztos receptje, hiszen minden ember és minden kapcsolat más. Léteznek viszont olyan támpontok, amelyekkel eldönthető, hogy egy kapcsolat egyenrangú és erőszakmentes-e. Amennyiben ezek a feltételek adottak, jó esélye van rá, hogy kapcsolata – legyen az akár munka, akár baráti vagy szerelmi kapcsolat – kiegyenlített, mindkettőjük számára értékes, és a felmerülő konfliktusok közös erővel rendezhetők. 

Minden párkapcsolatot el tudunk helyezni egy olyan képzeletbeli skála valamely pontján, amely az ideális, konfliktusmentes együttműködéstől egészen az egyik fél meggyilkolásáig eljutó bántalmazó kapcsolatig terjed. A szerelmi és házastársi kapcsolatokon belüli gyilkosság jóval gyakoribb, mint hinnénk: évente csak Magyarországon több mint száz nőt öl meg (volt) férje vagy (volt) élettársa. 

Az ideális párkapcsolatban soha nincs feszültség és veszekedés, a közös programok, a szex és az együttélés mindennapi feladatai mindkét félnek örömöt jelentenek és kreatív kiteljesedést biztosítanak. A skála másik végpontján a bántalmazó kapcsolatok állnak, ahol az egyik partner rendszeresen és módszeresen aláássa társa önértékelését és önbizalmát, nem hagy számára teret a fejlődésre, továbbá rendszeresen lelki, testi vagy szexuális erőszaknak teszi ki. 

Az alábbi gondolatok segíthetnek eldönteni, hogy kapcsolata a „Jól működő” határ melyik oldalára esik. 

A kapcsolatom valószínűleg jól működő, ha: 

• A problémákat meg lehet beszélni, és a közös megbeszélés változást hoz. 

• A kapcsolatban van mód az erőszakmentes kommunikáció használatára. 
• Mindketten ugyanannyi energiát fektetünk a problémák megoldásába. 
• Szabadon kifejezhetem az érzéseimet. 
• A sikereimre partnerem boldogan és támogatóan reagál. 
• Mindkettőnknek lehetősége van a változásra és a fejlődésre. 

• A partnerem ösztönzi, hogy egyre több legyek és fejlődjek. Úgy érzem, az életem egyre teljesebb. 
• Egyre erősebbnek érzem magam. 
• A partnerem elenged, ha szakítani akarok. 

A kapcsolatom nem jól működő, ha: 

• A problémákat nem tudjuk megbeszélni. 
• A problémákat meg tudjuk beszélni, de semmi sem változik. 
• A kapcsolatban nincs mód az erőszakmentes kommunikáció használatára. 

A kapcsolatom bántalmazó, ha a fentieken túl a továbbiak valamelyike is igaz: 

• A partnerem a sikereimre vádaskodással, bagatellizálással vagy dühvel reagál. 
• Gorombán vagy durván viselkedik velem, ha kettesben vagy ha társaságban vagyunk. 
• Gyakran levegőnek néz: úgy tesz, mintha ott se lennék, nem szól hozzám, és nem válaszol, ha kérdezem. 
• Csak a partnerem változhat, fejlődhet és növekedhet, én sosem. 
• Az életem egyre jobban beszűkül (eltűnnek a barátaim, rokonaim, képességeim, régi hobbijaim, álmaim és vágyaim). 

• Egyre gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzem magam. 
• A partnerem nem enged el, ha szakítani akarok. Az érzelmeivel, betegségével, a gyerekekkel stb. zsarol vagy azzal fenyeget, hogy öngyilkos lesz, vagy megöl, ha el- hagyom. 
• A kapcsolatban felmerül az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés lehetősége. 
• A partnerem néha megüt, vagy akaratom ellenére gyengédséggel vagy nyers erőszakkal szexre kényszerít. 

(…folytatjuk)