A lányok nem olyan jók a matematikában…? (Az iskolaügy feminizálódása II.rész)

A lányok nem olyan jók a matematikában…? (Az iskolaügy feminizálódása II.rész)

Dievčatá nie sú až tak dobré v matematike… (Feminizácia školstva II.časť)

Girls are not so good in mathematics … (Feminisation of education system II.part)

Ez a társadalmi nemi szerepek sztereotip felfogásának továbbadása, ami elősegíti azt, hogy ezek a sztereotípiák és előítéletek beteljesítsék magukat. Ha azt állítjuk, hogy a fiúk jobbak matematikából, egy idő után elhiszik, és ezt fogják gondolni ők is. A lányok pedig veszítenek önbizalmukból, még akkor is, ha ugyanolyan jók a matematikában.
Elterjedt az a vélekedés, hogy a fiúk jobban vonzódnak a természettudományi tárgyakhoz, míg a lányok a humán tárgyakhoz. A szociobiológiai kutatások viszont nem bizonyították ezt, ami azt jelenti, hogy a tantárgyi eredménybeli különbségeket a kulturális tanulás okozza, tehát a tanár, a szülő, a közvélekedés közvetíti a lányok és a fiúk felé ezt a véleményt, ők pedig a társadalmi elismerésre törekedve elfogadják, magukévá teszik azt.
A tanárok a lányok és a fiúk viselkedését is eltérően értékelik. Míg a fiúknak elnézik, ha zavarják az órát, a lányokat gyakrabban intik arra, hogy csendben maradjanak és illedelmesen viselkedjenek.
A pályaválasztás folyamatában mindezek a sztereotípiák szintén megjelennek. A lányok az alapiskola alsó tagozatán még pontosan tudják, milyen pályát szeretnének választani, 10-12 éves koruk körül elbizonytalanodnak, mert gyakran az, amit szeretnének, nem felel meg a tanárok és a szüleik elvárásának. Később, a középiskolában, és a felsőfokú képzés kiválasztásakor gyakran inkább eltitkolják valódi vágyaikat, nehogy nőként elutasításban részesüljenek, ha nem felelnek meg a nekik szánt szerepnek.
Mindezek hozzájárulnak ahhoz is, hogy a nők pályája gyakran vargabetűket alkot, mert ha későbbi életükben végre veszik a bátorságot, és megpróbálják eredeti terveiket megvalósítani, gyakran kell újra az iskolapadba ülniük, vagy másféle munkát keresniük, mint amit addig végeztek.
A fiúkra sincs azonban feltétlenül pozitív hatással az iskolai szocializáció, a rejtett tanterv, amit az iskola közvetít közegével, szellemével, a pedagógus pedig viselkedésével, véleményével. Míg a lányok esetében negatív viselkedésként ítélik meg az asszertivitást, a versenyszellemet, addig a fiúknál ezt egyenesen elvárják, keménynek, határozottnak kell lenniük, érzelmeiket pedig nem mutathatják ki, mert akkor tanáraik és társaik is elítélik őket.
Több kutatás rámutatott arra, hogy a koedukált oktatás nem minden esetben hoz megfelelő eredményt, vagyis nem megfelelő arra, hogy a fiúk és a lányok egyformán érvényesíthessék képességeiket, és egyforma eséllyel dolgozzanak a jó eredményeiken. Javasolt legalább bizonyos órákat külön-külön megtartani, az egyenlő esélyek biztosítása érdekében.
A lányok és a fiúk közötti egyenlőtlenségek felszámolásának módja a genderpedagógia, amely a képességek és készségek sokféleségére alapoz, tudatosítva az egyenlőtlenségeket, és lehetőséget teremtve arra, hogy minden tanuló egyéni képességeinek és elképzeléseinek megfelelő lehetőséget kapjon azok kibontakoztatására.