„Az élet királynője”

Erdős Renée – az első nő a magyar irodalomban, aki az írásból jól élt

A huszadik század elejének egyik meghatározó írója lehetett volna (s lehetne) Erdős Renée, ha a nőíróknak meghatározó helyük lehetett volna (lehetne) a magyar irodalomban. Erdősre ma már csupán mint ponyvaíróra emlékeznek, de könyvei újrakiadása ellenére szinte alig olvassák, pedig a ponyvairodalom egyik ismérve, hogy tömegolvasmány. Korának nagy sikerű szerzője volt, akinek regényeit fiatal lányok titokban olvasták, mert így reméltek megtudni valamit a szexualitásról, az erotikáról, és arról, mi is várja őket ezen a téren a házasságban.

A század első felében a magyar irodalomban megjelenő nőírótól azt várták, hogy a női lélek titkait, rejtelmeit fedje fel az olvasók előtt, mégpedig őszintén. Amikor azonban ezt megtették, elutasításban részesültek, hiszen nem voltak elég nőiesek, vagyis szemérmesek és titokzatosak. Különösen érvényes ez a szerelmi, erotikus költészetre és prózára, amelyet a férfi kritikusok női író tollából nem tudtak elfogadni.

Új időknek új dalai?

Erdős Renée a magyar irodalom első erotikus verseket író nőírója. Fiatalkori verseit Ady későbbi nagy, újszerű költeményeihez hasonlítják. Erdős azonban jóval Ady előtt írta ezeket, tehát érdekes lenne felkutatni, mennyiben voltak hatással ezek a versek Ady későbbi költészetére. Maga költő nevezte Erdőst „zseniális poétalánynak” egyik írásában.

Én vagyok a tűz, mely föléget,
Zuhogó ár, mely megfojt téged.
Vihar, mely lelkedet fölkavarja,
Megnyitja vágyra, könnyre, dalra,
Aztán kacagva új prédát keres –
Te engem ne szeress!

Erdős Renée Ehrenthal Regina egy szegény, ortodox zsidó család hetedik gyermekeként született a csallóközi Érseklélen (Arcibiskupský Lél, Nagykeszi része, Komáromi járás) május 7-én, éppen 133 évvel ezelőtt. A nagy családban magányosan nőtt fel apja szigora és zárkózottsága miatt. Hétéves korától, miután a család Győrszigetre költözött, egy idős győri bencés pap, aki felfedezte a kislány rendkívüli intelligenciáját franciára, németre, irodalomra tanítgatta. Tőle kapott ajándékba egy Újszövetséget. Ettől kezdve éveken át a két vallás között vívódott, és későbbi kudarcait is zsidóságával kapcsolta össze.

Tizenhat éves korában a pesti Országos Színművészeti Akadémia növendéke lett, s közben újságíróként is dolgozott. Első verseskötete Leányálmok címen jelent meg, amellyel egy csapásra híres lett, hiszen a magyar női költészetben merőben szokatlan hangon szólal meg: erotikus verseket ír. Versek című második kötetét már a kor népszerű írója és újságszerkesztője, Bródy Sándor rendezte sajtó alá.

Ha küldelek százszor:
Százszor visszavárlak.
Amikor gyűlöllek,
Akkor is kívánlak.

Bródy a kor híres férfiszépsége és hősszerelmese is volt, és közte és a fiatal és tehetséges „poétalány” között szenvedélyes, soha véget nem érő szerelem alakult ki. Erdős azonban nem akart feleségül menni az elvált Bródyhoz, ezért az szíven lőtte magát. Öngyilkossági kísérletéből felépült ugyan, de azt elintézte, hogy volt szerelme írásait évekig egyik lap sem közölje. Erdős a szakítás után idegösszeomlást kapott, később Olaszországba utazott, ahol áttért a katolikus hitre, és néhány évig olaszországi, majd budapesti kolostorban élt.

Mindkettőjük életének meghatározó élménye volt e nagy, szenvedélyes szerelem. Szakításuk okaira Erdős Renée az Ősök és ivadékok című önéletrajzi regényciklusában próbált magyarázatot találni. A két szerelmes levelezéséből azonban kiderül az is, hogy kölcsönös féltékenység gyötörte őket, amely nem volt megalapozatlan egyikük részéről sem.

Az élet királynője című regényében a szakítást annak tulajdonítja, hogy Bródy zsidó származású volt, ő pedig már a katolikus megtérés útját járta akkoriban.  Az utólagos magyarázat kissé sántít, hiszen, a házasságot ugyan elutasította, de a szexuális kapcsolatot fenntartotta volna Bródyval.

Nem értem hogy történhetett…
Győzelmem súlya le a porba nyom –
És csókolgatom zúzott szárnyaid
Én büszke, nagy sasom.

A vallás erotikája

Megtérése után írt művészregényeiben a női individuum útkeresését, a modern nő, az „új nő” társadalmi helyzetét ábrázolja. Annak ellenére, hogy a hagyományos társadalmi szerepek konzervatív nőideáljáról akart írni, valamint az új lelkiségről, valahogy végül mindig a tabukat sértő női szexualitás jutott jelentős szerephez szövegeiben.

Szenvedélyes természetét és szerelmi kudarcait a zsidóságával kapcsolta össze, mert az otthoni rideg környezet, s a család róla hangoztatott véleménye, miszerint a zsidó ősanyákra jellemző külseje és határozott természete is erre vezethető vissza. Gyermekkori tanítója, a bencés pap pedig a szeretetteljes, nyugodt, kiegyensúlyozott életet jelentette számára, amire mindig is vágyott, s amit viszont a katolikus vallásnak tulajdonított. Kolostori évei alatt született versei, amelyeket az Aranyveder című kötetben jelentett meg, is erről a lelki harcról szólnak.

(…) De én nem tudok úgy gondolni rá,
Mint bűnre, mely megmérgezte lelkem.
Az élet forró, táncos dalait
Én miként zsoltárt énekeltem.

Kolostori évei alatt levelezést folytatott Finta Sándor művészettörténésszel, akivel egy plátói érzelmeken alapuló kapcsolatot alakított ki, végül azonban 1913-ban feleségül ment Fülep Lajos művészetkritikushoz, mert a lelkében élő szenvedélyt le akarta győzni. Házassága boldogtalan, szerelem nélküli volt. Második lányuk születése előtt férje el is hagyta őt. A szülés után tüdőembóliát kapott, és több mint egy évig súlyos beteg volt. Ekkor tért át a regényírásra, amely olyan jövedelmezőnek bizonyult, hogy nemsokára egy villát vásárolhatott belőle a Rákoshegyen, amely a mai napig Erdős Renée Házként, múzeumként működik. Itt élt második férjével, akivel negyvenhét évesen kötött házasságot, s aki már régóta vezette a háztartását. Korai sikeres és elismert verseit katolicizmusa miatt megtagadta, ez azonban nem mentette meg őt a zsidóüldözések idején. 1938-tól nem publikálhatott, 1944-ben pedig bujkálnia kellett. A második világháború alatt villáját kifosztották és elfoglalták, végül egy szerény lakásba költözött a Kairó kávéházzal szemben, ahol annak idején Bródy Sándorral élték meg halhatatlan szerelmüket.

 

A nagy sikoly

Regényei népszerűségét a női szerepek változásának korában éppen a problémák művészi megformálásának köszönhette.  A nagy sikoly című regényének címe például a női orgazmus kérdését taglalja egy fiatal lány házasságkötése kapcsán. A testi szerelemről semmit sem tudó Dórát csalódás éri a nászéjszakáján, hiszen férje csak a saját „teljesítményével” törődik, és nem érti, az ifjú feleség ajkát miért nem hagyja el a nagy sikoly. Dóra csalódott és kiábrándult, főként, amikor kiderül, hogy férje rögtön a nászúton megcsalta őt. Végül gyóntató papja és nagybátyja meggyőzi őt, hogy a nagy sikolyt a nő csak a szülés fájdalmában hallathatja. A társadalmi kirekesztettségtől félve a fiatal nő nem meri feladni házasságát, és a gyerekszülésben véli megtalálni élete értelmét. A regény hagyományos befejezése ellenére provokatív felvetése a nő és férfi közötti egyenlőtlen viszonynak, amely a társadalmi hatalom egyenlőtlenségéből adódik.

Egy negyvenes férjes asszony szerelemre találását beszéli el a Brüsszeli csipke című regény, amelyben az asszonynak végül leánya kedvéért kell lemondania a férfiről. A nagy sikoly megjelenéséhez hasonló botrányt kavart a Santerra bíboros című regény megjelenése, amely egy pápává választására váró főpap és egy tehetséges szobrásznő szerelmét meséli el, amely nagyon közel kerül a testi beteljesüléshez. Bródy Sándorral folytatott kapcsolatát örökíti meg Az ortodox magyar falusi zsidóság életét dokumentumértékűen mutatja be az Új sarj, amely viszont komoly szakmai elismerést is kapott.

Erdős Renée művészete és munkássága megérdemelné, hogy elfoglalja méltó helyét az irodalomban, mint ahogy azt a kortárs Kaffka Margit még az írónő kortársaként megfogalmazta: „Egyre többen érezzük úgy itthon, mintha tartoznánk neki valamivel, mintha kihagytuk volna valamiből és keressük meg rokonszenvezőn az ő alakját is a nagy lendülések mögött, – hatón és hatásokat befogadón, – de beletartozva a kórusba és teljesebbé téve azt.”

Bolemant Lilla