Egy érzés…

Egy érzés… Jeden pocit…A feeling…

Mi az, ami egy beszélgetés, előadás, találkozás után megmarad az emberben? Ha visszagondolunk életünk egy szakaszára, egy kedves ismerősre, szerelmesünkre? De akár egy munkahelyre, iskolánkra, osztályunkra, egyetemi csoportunkra?

Egy érzés, amit megpróbálunk ugyan megfogalmazni, körülírni, megértetni másokkal, de nem biztos, hogy sikerül. Mert mindnyájan máshogy éljük át a dolgokat, és máshogyan is emlékezünk rájuk.

Bevallhatjuk magunknak, hogy szeretnénk az emlékeinket néha megszépíteni, a kellemetlen helyzeteken finomítani, magunkat jobb színben feltüntetni. Ez természetes. Hiszen senki sem szereti rosszul érezni magát.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor azon gondolkoztam, vajon mi az, amit át tudtunk adni a hallgatóknak a nyitrai egyetemen a társadalmi nemek tanulmányai nevű tantárgy óráin.

Hiszen szinte minden óra más témát vázolt fel, alig volt időnk belemenni a részletekbe, és az előadók is váltották egymást, tehát nehéz volt olyan bizalmasabb légkört kialakítani, mint amikor egy-egy tantárgyat mindig ugyanaz a tanár tanítja, sőt esetleg más órákon is találkoznak vele a hallgatók.

A heti egy találkozás csupán arra volt elég, hogy a gender studies (társadalmi nemek tanulmánya) és a feminizmus alapjaiba vezessük be a diákokat, és megpróbáljunk olyan információkat átadni, és természetesen megbeszélni, amelyek a nők és férfiak eltérő társadalmi  helyzetét, a szocializáció ( a nővé és férfivé válás) folyamatát, a családon belüli és párkapcsolati problémák társadalmi okait és gyökereit, a munkapiaci érvényesülést, a tanítás és a tanulás nemtől függő mivoltát érintik.

A tantárgy célja tulajdonképpen az volt, ami meg is valósult: bemutatni mindezeket a témákat, és megmutatni, hogy a világot és a társadalmi és a személyes élet összefüggéseit több szempontból is szemlélhetjük, és nem biztos, hogy a számunkra természetesnek tűnő, neveltetésünk által rögzült minták a megfelelőek számunkra akár nőként akár férfiként.

A magam nevében elmondhatom, hogy jó érzéssel zártam a szemesztert, mivel olyan érdeklődő és nyitott gondolkodású fiatalokkal találkoztam, akiknek öröm volt átadni a tudást, és meghallgatni a véleményüket. Azt csak remélni tudom, hogy nekik is sok pozitív élményt és tudást adott ez a kurzus, amit fel tudnak majd használni annak érdekében, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, és teljes értékű életet élhessenek.

Folytatjuk nyárom Gombaszögön!

Bolemant Lilla