Lányok és fiúk az iskolában

  • Bolemant Lilla
  • 0 Views
  • 0 hozzászólás
  • elvárások . értékelés . iskola . sztereotípia . testi változások .

Mai iskoláinkba és óvodáinkba a fiúk és a lányok látszólag egyenrangú emberként járnak, a koedukált közoktatás évtizedei alatt legalábbis ez a képzet alakult ki bennünk. Ha azonban közelebbről megnézzük az oktatási folyamat egyes jellemzőit, a tanárok és a diákok attitűdjét és eredményeit, több eltérésre is rámutathatunk. Ezek az eltérések a nők és a férfiak társadalmi nemi szerepének eltéréseiből adódnak, amelyek még mindig sztereotípiákkal terheltek.

Ez az évszázados kulturális hagyományok által létrehozott jelentésrendszer határozza meg a nőiség és a férfiség fogalmát, amelyek sztereotip normákként működnek és meghatározó módon jelen vannak a társadalom minden területén, így az oktatásban is. A nőség és férfiség leegyszerűsített, idealizált normái szerint a férfiak a világ aktív formálói, a nők pedig a passzív elfogadók. A két nem tulajdonságai ellentétekként mutatkoznak meg, a férfi aktív, erős, felelősségteljes, határozott, célratörő, ezzel szemben a nő passzív, alkalmazkodó, gondoskodó, irányításra szoruló, határozatlan, gyenge.

Ez a felfogás mindkét nemet megakadályozza abban, hogy egyéni elképzelései szerint, korlátok nélkül, szabadon, a társadalom elítélő véleményétől nem tartva valósíthassa meg önmagát, választhassa meg életútját.

A nemi szerepek tanulása a családban kezdődik, amikor a felnőttek olyan viselkedési mintákat közvetítenek a gyermekek felé, amelyeket az úgynevezett nőies és férfias viselkedéssel azonosítunk.

Az iskolai szocializáció folyamán ezek a sztereotip minták, az ún. rejtett tanterven keresztül érvényesülnek [1], amely olyan élmények és tapasztalatok sajátos együttese, amelyeket a gyermek az iskolában eltöltött évek során spontán tanulás révén sajátít el. Így tanulja meg annak a dichotomikus rendszernek a működési szabályait, amely szerint a világot két ellentétes pólusként kell szemlélnünk, a férfi és a női princípiumok szerint. Az iskolarendszer, az iskola által közvetített értékek és a társadalmi környezet ellentmondásai jelentősen hozzájárulnak ennek a jelenségnek a működéséhez.

Nem kevésbé járulnak hozzá a nemi szocializáció és a nemi szerepek elsajátításához a tankönyvek, amelyek a nőket és a férfiakat sztereotipizált szerepeikben mutatják be. A férfi az alkotó, az irányító, a külvilág cselekvője, önérvényesítő, agresszív, határozott, a nő passzív, engedelmes, gondoskodó, intuitív, a család összetartója. A tankönyvek mindkét nem számára közvetítik a specifikus elvárásokat, és így hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához. Több kutatás alapján elmondható, hogy a lányok és a nők a tananyagban vagy nem jelennek meg, vagy ha igen, nagyon kis százalékban, és szinte kizárólag a hagyományos, sztereotip szerepekben, a privát szférában. [2] A férfiak általában izgalmasabb, érdekesebb, mozgalmasabb munkát végeznek, és a közszférában vannak jelen. A kötelező olvasmányok és a tankönyvek elsősorban a fiúk és a férfiak élettapasztalatait mutatják be, azok jelentik a normát, a lányok gondolkodásmódja és tapasztalatai ehhez képest az eltérőt jelenti. [3]

 

A feminista pedagógia

A rejtett tanterv fogalmához kapcsolható a feminista pedagógia azon fontos alapkérdése, amely a tudást nem tekinti semlegesnek, és elismeri a személyes tapasztalatokat és érzéseket, mint a létrehozandó tudás lehetséges forrásait. A tudás létrehozása során fontos a hatalom működésének figyelembe vétele és a másság problematizálása. [4]

Az, hogy mi számít legitim tudásnak, különböző identitású csoportok közötti komplex erőviszonyok és hatalmi viszonyok és harcok eredménye. [5]. A legitim tudás nem foglalja magában azoknak a csoportoknak a történelmi és kulturális tapasztalatait, amelyek nem voltak hatalmi pozícióban a történelem folyamán. [6]. A tanítási-tanulási folyamatban a tanár nem a tudás semleges átadója, a diák nem passzív, és a létrehozandó tudás nem állandó, nem semleges, és nem megváltozhatatlan. [7]. A feminista pedagógia egy olyan tudás létrehozására törekszik, amely nem fogadja el a történelem maszkulin szubjektumát, mint minden igazság alapját. A társadalmi nemi szerepek kutatása, a feminista pedagógia sajnos még mindig nem része a mainstream kutatásoknak, esetenként a felsőoktatásban fordulnak elő ilyen témájú kurzusok. [8].

 

A nemi érés és a nemi értékelés

A gyermekek az iskolában körülbelül tízéves korukig nemüktől függetlenül, egyformán viselkednek iskolai sikereikkel kapcsolatban. Legfőbb feladatuknak a tananyag elsajátítását tekintik, és általában pontosan meg tudják határozni, hogy mi az, ami igazán érdekli őket, milyen foglalkozást szeretnének választani.

Ezután azonban furcsa helyzet áll elő: a fiúk önértékelése továbbra is a tanulásban, esetleg a sportban elért eredményekre összpontosít, a lányoké viszont összezavarodik. 10-12 éves korukban következik be ugyanis az a biológiai változás, amely ezt a rendet összezavarja, ugyanis társaik és tanáraik is másként kezdenek viselkedni velük. Tanulmányi eredményeik értékelése mellett nagy hangsúlyt kap nőiségük, nőiességük pozitív vagy negatív értékelése, ami által minden esetben vesztenek önbizalmukból. [9] „Minél sikeresebb az iskolában egy fiú, annál pozitívabb képet vetít a jövőbe, míg a lányokat a sikereik inkább elbizonytalanítják. Még mindig él az a felfogás, hogy a lány inkább legyen szép, mint okos”. [10].

A tanórán az autonómia, az individualitás és a versenyszellem a meghatározó. A nőktől elvárt társadalmi szerepek és szocializációjuk azonban ellentétben áll a pedagógiai kánon által elfogadott és megkívánt személyiségjegyekkel, az ún. hagyományos iskolai értékekkel, mint az asszertivitás, a versenyszellem és a tekintélyelvűség.

A fiúk és a lányok tanulmányi eredményeiben viszonylag stabil nemi eltéréseket találni annak ellenére, hogy a kognitív képesség terén nem vagy alig jelenik meg ilyen különbség.

Az eltérések okait a téma kutatói több tényezőben látják:

  1. Az attribúciós torzításokban – a lányok sikereit, jobb eredményeit a tanárok, szülők, s ebből kifolyólag maguk a lányok is hajlamosak a nagyobb szorgalomnak betudni, nem a tehetségnek vagy a jó képességeknek. A lányok sokkal önkritikusabbak. Sikertelenség esetén magukba zárkóznak, inkább a passzív védekezést alkalmazzák, így aztán passzívabbaknak és kevésbé önérvényesítőnek tűnhetnek.
  2. A tudományszorongásban a lányoknál önbizalomhiány és szorongás lép fel az adott tantárggyal szemben, amely független a valós tudástól és képességektől. Ez abból az elvárásból alakul ki, amely a valódi tudományosságot az ún. tipikus férfitulajdonságokhoz köti (érzelemmentesség, objektivitás…)
  3. A szexuális érés és az intim kapcsolatok felértékelődése azt eredményezi, hogy a kisiskoláskorú lányok változatosabb és magasabb szintű karrier-elképzelései a felső tagozatra és a középiskolára leszűkülnek. A lányok arra a meggyőződésre jutnak, hogy a karrier és a családi élet nem egyeztethető össze, és az előbbit feláldozzák.
  4. A sikertől való félelem pedig annak a hiedelemnek a megélése, hogy a túlzott hozzáértés és sikeresség elutasítást vált ki a kortársakban és a lehetséges partnerekben. Ezért a lányok tehetségüket elrejtik, és ambícióikat alábbadják.

 

A tanári attitűd hatása a tanulókra

A tanítók a lányok sikertelenségét a felkészületlenségnek, de képességeik korlátozottságának is tekintik. A rosszabb eredményt elérő lányt nagy valószínűséggel kisebb képességűnek tekintik, kevésbé intelligensnek, a rosszabb eredményt elért fiút pedig hanyagnak. Az alapiskola felső tagozatában a lányok eredménye leromlik, a lányok a munkaeredményességet a közösségben való eredményességgel váltják fel. Fontosabb lesz számukra a külső és a népszerűség, mint a jó jegyek.

A fiúkat a tanítóik nem tartják szorgalmasnak, de feltételezik, hogy a valóságban jobb képességűek, mint amit teljesítenek. A fiúk eredményeit képességeiknek tulajdonítják, ami erősíti az önbizalmukat. A fiúk sikertelenségét a motiváció hiányának vagy a szorgalom hiányának tudják be. Ezért ők maguk is hajlamosak a rossz eredményeikért a körülményeket, a feladat nehézségét vagy az igazságtalan értékelést okolni. Rossz eredményeiket ezen felül a férfi magasabb társadalmi státuszával is kompenzálhatják. [11]

Az Aspekt Feminista Kulturális Egyesület 2003-as kérdőíves felméréséből, amelyet 20 pozsonyi iskola tanáraival és tanárnőivel tölttettek ki, az derült ki, hogy a nemi sztereotípiák erősítésében és fenntartásában a tanárok és a tanárnők aktívan részt vesznek, szinte „ellenőrzésük alatt tartják a tanárnők a lányokat, a férfi tanárok a fiúkat”, hogy betartassák velük az íratlan szabályokat. [12]

A férfi szerepek kényszerítő hatása is negatív lehet azonban a fiúkra nézve, akiknek a sztereotípiák szerinti férfiideálnak kell megfelelniük, ami olyan felszólításokat tartalmaz, mint: Légy férfi! Légy kemény, határozott, erős, kérlelhetetlen! A sikertelenségtől való félelemérzet szorongást vált ki belőlük, mivel a férfiasság fogalmát a teljesítmény, a siker fogalmával azonosítják. Azzal az érzéssel nőnek fel, hogy személyes szükségleteik bevallása egyúttal gyengeségük bevallása is. A sztereotip elvárások tehát a fiúknak sem felelnek meg, a lányokra és a fiúkra egyaránt kényszerítő erővel hatnak. Ezért a lányok helyzetének megváltoztatása nem történhet meg a fiúk társadalmi szerepének változásai nélkül. A koedukált iskolarendszer nem járult hozzá ahhoz, hogy a lányokat önbizalomra, nagyobb önértékelésre nevelje, hiszen a fiúiskolák hagyományát folytatta, ahol a tudás megszerzése a hagyományosan a férfiaknak tulajdonított személyiségjegyekkel lehetséges. A lányok, ha ezeket a személyiségjegyeket nyíltan vállalják, elutasításban lesz részük, mint nőknek, ha viszont nem vállalják, nem tudnak érvényesülni, sem az iskolában, sem további karrierterveikkel.

Megoldási lehetőségek

A tanulmányban bemutatott tudásszint-mérések tapasztalatai azt mutatják, hogy a fiúk és a lányok eredményei és teljesítményei közötti eltérések ismétlődő jelleggel bírnak, és egyértelműen megmutatkozik bennük a kétpólusú nevelés eredménye.  A nemzetközi mérések kérdőíves vizsgálatából az is kiderül, hogy a nemek közötti attitűdbéli egyenlőtlenségek nagyobbak a teljesítményben mért különbségeknél.

Az egyenrangúságon alapuló, nem diszkriminatív pedagógia, a feminista vagy genderpedagógia javaslatai alapján a következőképpen érhetjük el, hogy megváltozzon a helyzet:

  1. A nemi szerepek és sztereotípiák ismeretével rendelkező tanítási kompetencia segítségével elérhető, hogy a lányok és a fiúk megtarthassák és erősíthessék individuális képességeiket. Egyszerűbben szólva: a tanár megtanulja felismerni a nemi sztereotípiákat, és erre megtanítja a tanulót is, és így felszámolhatják az iskolában ezek káros következményeit.
  2. Nagyon fontos az interakció és a pedagógus viselkedése, vagyis mivel a lányok a tanítási órák folyamán gyakran háttérbe szorulnak, a pedagógus fordítson figyelmet ennek elkerülésére, és arra, hogy a fiúk és a lányok az iskolai munka során kölcsönösen támogassák egymást.
  3. A tanítás megszervezésén belüli változások is nagymértékben befolyásolhatják az eredményt. Fontos lenne például az, hogy bizonyos témák és egyes tantárgyak tanítása időközönként történjen azonos nemű csoportokban. Ilyen módon a fiúk és a lányok elkülönítve, a nemi szerepek sztereotip hatása alól felszabadultan, nyíltabban, és közlékenyebben fordulhatnak olyan tantárgyak felé, amelyekben a másik nemmel szemben hátrányban érezhetik magukat. A lányok például a vita, a konkurenciaharc, a hatalomérvényesítés terén, a fiúk pedig eltitkolt érzelmeiket élhetik meg.
  4. Szükség van a tananyag tartalmi változására, hogy a lányok és a fiúk azonosulni tudjanak a tananyagban előforduló férfi- és nőképekkel, amelyek saját igényeiknek és elképzeléseiknek megfelelnek.

A helyes önkép kialakítása elhanyagolt terület, pedig okkal feltételezhetjük, hogy fejlesztése hozzájárulhat az iskolai eredmények javulásához, elsősorban a lányok, de mindkét nem esetében is. Az eddig felsorolt megoldási javaslatokat és lehetőségeket figyelembe véve valósulhat meg egy olyan tanulási – képzési – nevelési folyamat, amely az egyenlő esély és az egyenlő eredmény irányelveit követve jelenthet továbblépést. Mint ahogy ezt Thun Éva megfogalmazta: A tudás a sokszínűségen, a sokféleség hangjain alapul: a tanulási-tanítási folyamat interaktív, kooperatív, demokratikus, integrálja a kognitív és affektív tanulás lehetőségeit, és egyéni alkotó erővel ruházza fel a tanulót saját helyzete értékeléséhez, megértéséhez, és aktív részvételre serkenti az egyéni és társadalmi fejlődés előmozdítására.[25]

 

IRODALOMJEGYZÉK

[1] SZABÓ László Tamás, A rejtett tanterv, MELEG Csilla: Iskola és társadalom. II. Pécs, 1999.

[2] HÁBER Judit – H. SAS Judit, Tankönyvszagú világ. Akadémiai, Bp., 1980. DÁLNOKYNÉ PÉCSI Klára, Családkép a kisiskolások tankönyveiben. Új Pedagógiai Szemle, Bp., 2001. CVIKOVÁ, Jana, JURÁŇOVÁ, Jana (szerk.), Ružový a modrý svet, Aspekt, Bratislava, 2005. SCHNEIDER, Claudia, Die Schule ist männlich? Zur geschlechtssensiblen Schulentwichlung, SWS-Rundschsau, Wien, 4/2002, 468-488.

[3] KERESZTY Orsolya, A társadalmi nemek reprezentációjának vizsgálata tankönyvekben. Könyv és nevelés. 2005/3. 56-67.o., CS. CZACHESZ Erzsébet, LESZNYÁK Márta, MOLNÁR Katalin Edit, Lányok és nők a kötelező olvasmányokban és a tankönyvekben. Educatio 1996/3, 417-430.o.

[4] WEINER, G., Learning from Feminism: Education, Pedagogy and Praktice, idézi: KERESZTY Orsolya, Társadalmi nem az oktatásban – Kezdeményezések Magyarországon. In szerk. Kende Anna: Pszichológia és feminizmus: Hogyan alakította át a pszichológia elméleteit, kutatási kérdéseit és módszereit a társadalmi nem kutatás. Budapest: L’Harmattan, 2006. 297-313, 300.

[5] KERESZTY Orsolya, Társadalmi nem az oktatásban – Kezdeményezések Magyarországon. In szerk. KENDE Anna: Pszichológia és feminizmus: Hogyan alakította át a pszichológia elméleteit, kutatási kérdéseit és módszereit a társadalmi nem kutatás. Budapest: L’Harmattan, 2006. 301.

[6] APPLE, M. W., & CHRISTIAN-SMITH, L. K. (szerk.). The Politics of the Textbook, New York and London, Routledge, 1991

[7] WEINER, G., Learning from Feminism: Education, Pedagogy and Praktice, idézi: KERESZTY Orsolya, Társadalmi nem az oktatásban – Kezdeményezések Magyarországon. In szerk. Kende Anna: Pszichológia és feminizmus: Hogyan alakította át a pszichológia elméleteit, kutatási kérdéseit és módszereit a társadalmi nem kutatás. Budapest: L’Harmattan, 2006. 297-313, 300., KERESZTY Orsolya, A társadalmi nem (gender), mint a kutatás tárgya a pedagógiában. Educatio 2007/4. 637-649.o.

[8] KERESZTY Orsolya, Társadalmi nem az oktatásban – Kezdeményezések Magyarországon. In szerk. KENDE Anna: Pszichológia és feminizmus: Hogyan alakította át a pszichológia elméleteit, kutatási kérdéseit és módszereit a társadalmi nem kutatás. Budapest: L’Harmattan, 2006. 301.

[9] BOLEMANT, Lilla, Genderérzékeny oktatás és a nőírók szerepe a középiskolai magyar irodalom tankönyvekben, Oktatás a tudományban – tudomány az oktatásban, Egyetemi Konferenciakötet, Nitra, 2011.

[10] LASSÚ Zsuzsa, Hagyományos és női szerepek az iskolában. [Szabadpart, 9. http//www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam9/lassu.html – 2010. február] [11] – [12] MINAROVIČOVÁ, K., Čo sa v škole o nerovnosti naučíš. Rodové stereotypy v správaní a postojoch učiteľov a učiteliek. In: Juráňová, J., Cviková, J., Ružový a modrý svet. Rodové stereotypy a ich dôsledky, Aspekt, 2003.

[13] MRVA Marianna, BOLEMANT, Lilla, Lányok és fiúk az iskolában. A lányok és a fiúk iskolai teljesítménye és a genderpedagógia lehetőségei. In: Szerk. Bolemant Lilla, Nőképek kisebbségben. Tanulmányok a kisebbségben (is) élő nőkről, Phoenix Polgári Társulás, Pozsony, 2013.

[14] FREDERIKS, J. A., ECCLES, J. A., Children´s competence and value beliefs from childhood through adolescence: growt trajektories in two male-sex-type domains. Developmental psychology Vol. 38 No. 4., idézi: MRVA Marianna, BOLEMANT, Lilla, Lányok és fiúk az iskolában. A lányok és a fiúk iskolai teljesítménye és a genderpedagógia lehetőségei. In: Szerk. Bolemant Lilla, Nőképek kisebbségben. Tanulmányok a kisebbségben (is) élő nőkről, Phoenix Polgári Társulás, Pozsony, 2013.

[15] MRVA Marianna, BOLEMANT, Lilla, Lányok és fiúk az iskolában. A lányok és a fiúk iskolai teljesítménye és a genderpedagógia lehetőségei. In: Szerk. Bolemant Lilla, Nőképek kisebbségben. Tanulmányok a kisebbségben (is) élő nőkről, Phoenix Polgári Társulás, Pozsony, 2013.

[16] BALÁZSI Ildikó, LAK Ágnes Rozina, SZABÓ Vilmos, VADÁSZ Csaba, Országos kompetenciamérés, Jelentés, Oktatási Hivatal, Budapest, 2013

[17] BALÁZSI Ildikó, LAK Ágnes Rozina, SZABÓ Vilmos, VADÁSZ Csaba, Országos kompetenciamérés, Jelentés, Oktatási Hivatal, Budapest, 2013

[18] HELDOVÁ, Daniela, KOVÁČOVÁ, Jana, GALÁDOVÁ, Andrea, Výsledky štúdie OECD PISA 2009 zaostrené na čitateľskú gramotnosť. Tematická správa, NÚCEM, Bratislava, 2013,

[19] THUN Éva, Hagyományos pedagógia – feminista pedagógia. Educatio 1996/3. 404-416.o.

[20] HELDOVÁ, Daniela, KOVÁČOVÁ, Jana, GALÁDOVÁ, Andrea, Výsledky štúdie OECD PISA 2009 zaostrené na čitateľskú gramotnosť. Tematická správa, NÚCEM, Bratislava, 2013,

[21] MRVA, Marianna Správa zo štatistického spracovania testu zo slovenského jazyka a slovenskej literatúry, Testovanie 9, Núcem, Bratislava 2014, KOSTOLANSKÁ, Jana, Správa zo štatistického spracovania testu zo slovenského jazyka a literatúry, Testovanie 9, Núcem, Bratislava 2014, Ivan ILLAVSKÝ, Správa zo štatistického spracovania testu z maďarského jazyka a literatúry, Núcem, Bratislava 2014, FICEK, Tomáš, Správa zo štatistického spracovania testu z matematiky, Testovanie 9, 2914, Núcem, Bratislava 2014

[22] MRVA Marianna: Správa zo štatistického spracovania pilotného testu Matematiky pre 8. ročník ZŠ, ISCED2, 2014, KUDÁCSEKOVÁ, Marta: Správa zo štatistického spracovania testu Matematická gramotnosť pre 8. ročník, ISCED 2, 2014, JÁNOŠÍKOVÁ, Elena: Správa zo štatistického spracovania testu Slovenský jazyk a literatúra pre 8. ročník, ISCED 2, 2014

[23] ALFÖLDYOVÁ, Ingrid, Testovanie 5 – 2013. Priebeh, výsledky, analýzy. Núcem Bratislava, 2014, ttp://www.nucem.sk/documents/46/testovanie_5_2013/Spr%C3%A1va_T5-2013_final_18marec2014_OK.pdf

[24] MRVA Marianna, BOLEMANT, Lilla, Lányok és fiúk az iskolában. A lányok és a fiúk iskolai teljesítménye és a genderpedagógia lehetőségei. In.: szerk. BOLEMANT Lilla, Nőképek kisebbségben. Tanulmányok a kisebbségben (is) élő nőkről, Phoenix Polgári Társulás, Pozsony, 2013. 62.

[25] THUN Éva, Hagyományos pedagógia – feminista pedagógia. Educatio 1996/3. 404-416.o.

 

0 Hozzászólás
Szólj hozzá!

19. századi történet anyai szerep barátság bolemant lilla Bolgár Kati elvárások előítélet eredményesség erőszak férfi gender studies gombaszög irodalom iskola Janković Nóra kalandregény karierr konferencia kutatás könyv magatartás nevelés nőirodalom OSF Phoenix Equality politika projekt párkapcsolat regény szerelem szerepvállalás sztereotípia szülő gyerek kapcsolat tanácsadás testi változások tudomány tudás tévhit történelem viselkedés workshop zaklatás értékelés önbizalom önismeret