A rejtett tanterv

A rejtett tanterv   / Skrytý študijný plán / The hidden study plan

Társadalmi nemek tudománya – új tantárgy a nyitrai egyetemen

Az iskolában pontosan megtervezett módon folyik az oktatás. A tanterv, a tanmenet, a tanóra mind-mind pontos rendszerben működik. A tanulók pontosan tudják, hogy a matematika órán mit várnak el tőlük: meg kell tanulniuk a feladott matematika anyagot. A nyelvtan órán nem a földrajzkönyvet használják. Ez ilyen egyszerű.

Van azonban egy olyan vetülete is az iskolai szocializációnak, amit rejtett tantervnek neveznek.

A rejtett tanterv olyan élmények és tapasztalatok sajátos együttese, amelyet a gyermek az iskolában eltöltött évek során spontán tanulás révén sajátít el. Az iskolarendszer, az iskola által közvetített értékek és a társadalmi környezet ellentmondásai jelentősen hozzájárulnak ennek a

jelenségnek a működéséhez.

A rejtett tanterv általában nem szándékosan kerül bele a tananyagba, viszont azzal, amit az iskola, a tanár, a nevelő közvetít szándékosan is hatással van a gyerek gondolkodásmódjára, értékítéletének kialakítására. Ezeknek az ismereteknek az összességét másodlagos tudásnak is nevezhetjük, hiszen az iskola előírt követelményrendszerébe nem kerül be, mégis valahonnan mindenki a birtokában van, vagy terjeszti.

Mit jelent ez? Az iskolában eltöltött évek alatt elsajátítunk olyan dolgokat, amelyek nem a tanterv részei, tehát viselkedési normákat, értékrendi normákat. Megtanuljunk, mikor szólalhatunk meg az órán, hogy jelentkezni kell, nem szabad puskázni, súgni, az elvárásoknak megfelelően kell viselkedni.

Gondban vagyunk, ha az otthonról hozott véleményünk nincs összhangban az iskola vagy a tanár véleményével. Mondjuk szabadabban gondolkodunk, elismerjük a másságot. Ha az elképzeléseink nem egyeznek az elvártakkal, ellentétbe kerülhetünk a tanárokkal, az iskolával, vagy saját magunkkal. Például ha lányként a kézimunka óra helyett inkább focizni szeretnénk, ha fiúként nem szeretnénk részt venni a verekedésekben. Vagy lányként matematikai pályára készülnénk, de a tanár kijelenti, hogy a matematika lányoknak nem való. A fiúkat pedig azért intik, ha kifejezik az érzéseiket – akkor rögtön lányos viselkedésüket róják fel nekik.

A rejtett tanterv segítségével észrevétlenül, nem tudatosan alkalmazkodunk a körülöttünk lévő világhoz, és ezzel együtt sztereotip véleményre, előítéletekre is szert teszünk.

Véleményünk alakul ki például arról, hogy mit nevezünk nőiesnek és férfiasnak.

Milyennek kellene lennünk mint nőknek és férfiaknak? Megegyezik az elképzelésünk azzal, amit elvárnak tőlünk? Vagy van egyáltalán saját elképzelésünk? Mi az, amit mi szeretnénk, és mi az, amit belénk neveltek pici korunktól kezdve?

Az iskolában olyan viselkedési mintákat közvetítenek felénk, amelyeket az úgynevezett nőies és férfias viselkedéssel azonosítunk. A hagyományok, a sztereotípiák szerint a férfiak a világ aktív formálói, a nők pedig a passzív elfogadók, a férfi aktív, erős, felelősségteljes, határozott, célratörő, a nő passzív, alkalmazkodó, gondoskodó, irányításra szoruló, határozatlan, gyenge.

A tankönyvek ugyan deklarálják az esélyegyenlőség fogalmát, de ennek ellentmondóan a nőket és a férfiakat sztereotipizált szerepeikben mutatják be. A nők általában a feleség és az anya szerepében jelennek meg, a szakmák közül a tanító néni, az egészségügyi nővér, az óvó néni szerepében jelennek meg, a fiúk pedig a „társadalmilag fontos” szerepekben: orvos, műszerész, mérnök, úrhajós.

Miért káros mindez?

Mert nem engedi kibontakozni a gyerekek adottságait, tehetségét, a nemi sztereotípiáknak megfelelő határok közé szorítja őket, és gátolja azt, hogy a számukra megfelelő szakmában vagy területen érvényesülhesenek.

Mi a megoldás?

A tanulási-tanítási folyamat legyen interaktív, kooperatív, demokratikus és egyéni alkotó erővel ruházza fel a tanulót saját helyzete értékeléséhez, megértéséhez.

Szükség van a tananyag tartalmi változására: a lányok és a fiúk azonosulni tudjanak a tananyagban előforduló férfi- és nőképekkel, amelyek saját igényeiknek és elképzeléseiknek megfelelnek.

A pedagógus fordítson figyelmet arra, hogy a fiúk és a lányok az iskolai munka során kölcsönösen támogassák egymást.

A pedagógusok legyenek tisztában a sztereotípiák működésével, csak így tudják megvalósítani azt, hogy egyenrangúként kezeljék a diákokat.

A nemi szerepek és sztereotípiák ismeretével rendelkező tanítási kompetencia segítségével elérhető, hogy a lányok és fiúk megtarthassák és erősíthessék individuális képességeiket