Szépségkultusz

A fiatal lányok különös dilemma előtt állnak tizenéves korukban: testük önértékelésük középpontjává válik, a test szépsége önbizalmuk fontos eleme lesz, egyúttal azonban elbizonytalanítja és megzavarja őket. Ez az a dilemma, kétely, amely önbizalmuk csökkenéséhez vezet.

A tinédzserkor elérésével a lányok önbizalmát nem növelik az iskolai eredmények, saját erejük már nem elég arra, hogy pozitív képet kapjanak magukról. A nővé érés a lányokat a szépségeszménnyel állítja szembe, amely a nőiség eszménye is egyben, de elérhetetlen. A nő önértéklése függővé válik a férfiak elismerésétől. Nagyon plasztikusan érzékelteti a fiatal nők függőségét a férfitekintetektől és az ezzel összefüggő sebezhetőséget Simon Beauvoire francia szociológus A második nem című klasszikus feminista művében, amely az 1960-as években jelent meg.

„Az első testi változásokkal, főként melle növekedésével a fiatal lány sebezhetősége növekszik. Úgy érzi, testének nem parancsolhat, kicsúszik az irányítása alól. Ugyanabban a percben pedig a többiek tárgyként kezdik kezelni őt. Az utcán szemükkel követik, megjegyzéseket tesznek testéte. A továbbiakban a lány valamiféle pozitívumot is szerez ezekből a tekintetekből, úgy érzi magát, mint egy tiktokzatos tárgy, a vágy tárgya.

Ez az öröm azonban nem tiszta: Büszkeségében, hogy magára vonja a férfiak figyelmét, csodálatot vált ki, lázad az ellen, hogy lassan bekerítik. Pubertáskorában megtanult szégyenkezni. És a szégyen összekapcsolódik a kokettálással és a hiúsággal. A férfiak tekintete hízeleg neki, egyúttal sérti. A tekintetek mindig túl mélyre hatolnak. Hogy a lányok elkerüljék ezt a sebezhetőséget, a következő fázisban mesterséges szépséggel védekeznek: Az arcuk is álarccá válik. Az eredmény: A tekintet már nem éri el őket, hanem visszaverődik. A test már nem él, hanem vár. De ez a védelem sem tökéletes. Bármilyen szép legyen is a lány, sosem lehet teljesen biztos önmagában. Nem lehet biztonsággal büszke a testére, míg hiúságát nem erősítik meg a férfiak. És éppen ettől retteg, fél a szeretőjétől, a férjétől, a barátjától…

Ez a viselkedési forma azokra a nőkre jellemző, akik kiábrándultak, iskolai végzettségük nincs vagy nem megfelelő számukra, s nem látnak más lehetőséget maguk előtt, mint a partnertől való függőséget, tehát a társadalmi értékelést is férjükön, partnerükön át látják elérhetőnek. ĺgy testük válik alaptőkéjükké, a divatos öltözködés, a make-up, testük ápolása egyetlen esélyük. Ezáltal személyes hatalmuk van a férfiak felett, akiket a szépség elvakít. Ez a hatalom azonban nagyon törékeny: A szépség utópiája elérhetetlen.