Kedves Andrea!

A volt férjemmel egy nyári kiránduláson ismerkedtem meg. Mindketten más-más társasutazással érkeztünk meg a nyaralásra. Szerelem volt első látásra, és ugyanilyen gyorsan lett belőle házasság is. Férjemmel nálunk, szüleim házában kezdtük a közös életet. Ő ugyanis külföldi volt és egyszerűbbnek látszott, ha hozzánk költözünk. Annak idején nekem volt munkám, neki nem. Úgy terveztük, hogy idővel talál munkát, és berendezkedünk.

Hosszú évek teltek el, mialatt én végig reménykedtem, terveztem, hogy gyerekeink lesznek, saját otthonunk. Nem vettem észre, vagy inkább nem akartam észrevenni, hogy a férjem sokat jár haza a szüleihez, ahová engem nem hív. Nem talál és nem is keres munkát, arra hivatkozva, hogy otthon, a szülei városában egy üzletet tervez beindítani. Közben az én fizetésemből éltünk, illetve a szüleim segítségével tudtunk létezni. Természetesen szó sem lehetett semmiféle családi kiadásról, esetleg új bútorról, autóról, tehát semmit sem engedhettünk meg magunknak, sőt az ő hazautazásait is én finanszíroztam abban a hitben, hogy elkezd pénzt keresni, beindítja az emlegetett vállalkozását. Azt, hogy gyerekünk legyen, meg sem említhettem, pedig nagyon vágytam rá! Közben, visszagondolva erre az időszakra, nagyon gyakran becsmérelt engem, megalázott. Kövérnek nevezett, csúnyának, ápolatlannak. Lehetetlennek, aki nem tud még normálisan kinézni sem, főzni és rendet tartani sem. Amikor próbáltam kérdezni az ő esetleges bevételeiről, durván kioktatott, hogy én nem érthetek az üzletépítéshez, ha évek óta egy munkahelyem van, ez is a lehetetlenségemet igazolja. Egyszóval nem volt önbecsülésem, elbizonytalanodtam és egyre jobban szégyelltem magamat a szüleim, a rokonság és a barátaim előtt, akikkel szemben évekig védelmembe vettem a férjemet.

Nem sokkal ezután bejelentette, hogy tartsam rendben a lakást, fizessek rendesen mindent, ő fél évre hazaköltözik, ne is hívjam őt. Tudni akartam mi történik, magyarázatot követeltem, amikor is a válaszadás helyett váratlanul rám támadt és kegyetlenül megvert. Ott, a földön feküdve, megalázva valami megtört bennem.

Eltelt még másfél év, amikor végleg eldöntöttem, beadom a válókeresetet. Azt az egyetlen TV készüléket, amit a férjem annak idején a házasságba hozott nagy hanggal, kiabálva követelte vissza magának, és minden közös vagyonunk fele értékét hozzá. Csalódott voltam és fájdalommal teli. Elfecsérelt évek, szeretetlenség, bánat és üresség maradt bennem.

Ennek már lassan öt éve. Sajnos, azóta nem tudok új partnert találni. Bizonytalan vagyok, nem tudom elhinni, hogy valakinek tetszhetek, valakinek jó lehetek. Minden alkalommal eszembe jutnak a megalázó szavak, gúnyos megjegyzések a testemre, az alakomra, az érzéseimre és ettől nem tudok szabadulni. Nagyon vágyom egy megértő partnerre, de igazából én nem adok esélyt senkinek. Volt néhány ígérkező kapcsolat, de csak a mérlegelésnél maradtam, igazából senkivel sem tudok intim kapcsolatot elképzelni. Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudok ebből a helyzetből kikerülni!

Ica

 

Kedves Ica!

Levelében nem ír arról, hogyan alakult az élete a válás után. Maradt a szülei házában és a munkahelyén? Változtatott valamit az életében? Valakivel beszélgetett az elmúlt időszakról? A válásról és a mostani kétségeiről? Amennyiben a válasza nemleges, akkor azt javaslom tegye meg a saját érdekében. Sokszor, az Ön helyzetében is lehetséges, hogy nehéznek tűnik egy ilyen beszélgetés elindítása. Rokonainknak, családtagjainknak nem szívesen beszélünk a magánéletünkről, olyankor pedig, ha úgy érezzük, kudarcot vallottunk, nem álltuk meg a helyünket és mi tehetünk mindenről, ami történt velünk, szégyeljük magunkat, nos olyankor még nehezebben megy a beszélgetés.

Éppen ezért próbáljon meg szakemberhez fordulni. A szakember nem lesz részrehajló, a történésekre kívülről tud nézni, és megfelelő kérdésekkel meg tudja Önnek világítani azokat a nehéz helyzeteket, történéseket, amelyek a mai napig fogságukban tartják Önt. Ön a levelével már tulajdonképpen megtette az első lépést ahhoz, hogy megoldást találjon a problémájára. Azt is tudatosítania kell, hogy az évek alatt kialakult helyzetet, lelki állapotot nem lehet egyetlen alkalommal a helyére tenni. Azon is dolgoznia kell (és senki másnak, csak és csakis Önnek személyesen), hogy  az önbecsülése a helyére kerüljön, hogy olyan életet éljen, ami Önnek megfelel, amire vágyik.

Az álmokat be tudjuk teljesíteni, de kell hozzá cél, elszántság és kitartás. Első elvégzendő feladatként kérem írjon össze 10 célt, és hozzá határidőket, amit a legközelebbi időszakban el fog érni. (Az „el szeretném érni“ kifejezés helytelen, csakis az „el fogom, el akarom érni“ kifejezést használja!). A célok és a határidők mellé sorolja fel 3 pontban, mit fog azért tenni, hogy elérje a célt. A célok alá zárójelbe írja oda az ebből következő távolabbi célt!

A lap aljára írja oda azt a saját ellenőrzési módszerét, amivel saját magát, a feladatok teljesítését ellenőrizni, követni fogja.  Sok sikert kívánok a munkához és az eltervezett célok beteljesüléséhez!

Szeretettel üdvözli

Andrea