-
Irodalomterápia Gombaszögön
Könyvfitnesz – önismereterősítés az irodalomterápia eszközeivel Az irodalomterápia mint művészetterápiás módszer segít közelebb kerülni önmagadhoz. Egy irodalmi alkotáson keresztül megtanulod megélni és felvállalni érzelmeidet, oldódhat a szorongásod, új lehetőségekre lelhetsz saját életedben. 2019. július 20-án egy izgalmas foglalkozást tartott Bolemant Lilla irodalomterapeuta és Vica Peniašková pszichológus a Tandem sátorban az irodalomterápia iránt érdeklődőknek. A foglalkozások lényege, hogy elolvasunk egy rövid irodalmi művet, de nem műelemzést végzünk, mint az irodalom órán, hanem a résztvevők személyes élményeitek lesznek a fontosak, így jutunk el azokhoz a témákhoz, melyek foglalkoztatják őket, és így vihetnek haza olyan új lehetőségeket és megoldásokat, amelyekre eddig talán nem is gondoltak. A téma a szerelem volt, ehhez pedig két…
-
Szucsich Mária, a kalóz író
Egy író-alkotó pár élete a viharos huszadik században „Dalmát kalózok leszármazottai vagyunk, akinek az Adriai tenger egyik szigetén van a temetőhelyük – mesélte büszkén nagyanyám, amikor a családja szóba került. Fiatal lányként már írásai jelentek meg a pécsi lapokban, Dalmata álnév alatt.” Szucsich Mária unokájával, dr. Barta Erzsébettel budai otthonában beszélgettem. „Szucsich Mária neve alig több mint széljegyzet az irodalomtörténet margóján.” – írja Bárczi Zsófia az írónő Tavasztól télig című regénye kapcsán. A regény egy tízéves kislány naplója, aki kishivatalnoki sorba süllyedt, elszegényedő családja történetének és saját életének egy szeletét írja le áprilistól a következő év februárjáig. „Csak egyet nem értek, hogy érdemes-e ezért a sok kellemetlenségért élni?” –…
-
Titkokba zárva-részlet: Bolgár Kati
„A kastély fogadószobáiban csak úgy zsongott a cselédség, mindenkinek volt valami fontos dolga: ki a kilincset fényesítette, ki a nehéz bordó kárpitokat portalanította, néhány fiatal inas fonott ládákban a drága családi étkészletet hordta be az ebédlőbe. A cselédlányok a kert rózsáit rendezték a vázákba, az istállók személyzete pedig a kastély udvarán és kertjében szorgoskodott. Emilia a szobája ablakából nézte a sürgölődést, karjában aludt néhány napos kislánya. Mindez az ő tiszteletére készül, holnap lesz Isabella keresztelője. Nem hívtak nagy vendégsereget, csak a gyermek keresztszülei, Matilde és Francesco, a picit keresztelő Damiano atya és édesanyja, aki elfogadta meghívásukat, illetve akinek Emilia a legjobban örül, Enrico és két titokzatos vendége ülik majd körül…
-
A főszereplő a szerző kedvence? — Bolgár Kati írása
Alig egy hónap, és a Titkokba zárva szereplőinek rejtélyeiről lehull a lepel. A magamfajta lámpalázas szerzőnek már kavarognak a gondolatok a fejében: hányan lesznek kíváncsiak Emilia történetének folytatására, elégedettek lesznek-e az olvasók a cselekmény előrehaladásával, a hősök sorsának alakulásával. Vajon mit fognak kérdezni? Ennél persze jobban foglalkoztat az, hogy mit fogok válaszolni. Hát már csak meg tudom felelni a regényre vonatkozó kérdéseket, hiszen én vagyok a szerző! Ki más ismerné jobban a szereplőket, mint én?! Na igen, a szereplők. Mit is tudnék elmondani róluk? Ki a kedvencem? A szerzőnőnek nyilván a főszereplőnő. Emilia di Crescenzi. Az olvasó meg fog lepődni, de nem vagyok a hölgy rajongója. Sőt, épp az ő…
Ezeket is érdemes megnézni
Hol vannak a lányok a tantervben?
A nők, a művészet és a tudomány…
Női barátság – van ilyen?
-
Titkos korrektúra… Bolgár Kati írása
Lassan vége a nyárnak, s bár idén a nyaralás újra kimaradt a programpontok közül, nem maradtam olaszországi élmények nélkül. Nem, nem útikönyveket lapozgattam, régi fotókat sem nézegettem nosztalgiázva. Korrektúráztam. Méghozzá a saját regényemet (a Krinolinba zárva folytatását), s ez egy elég hálátlan feladat. Miért is? Az ember szembesül a saját tökéletlenségével. Nem, a negyedik regény megírása után sem vagyok tévedhetetlen. Sőt, azt vettem észre, hova tovább, annál több kivetnivalót találok a saját írásaimban. Persze, a lónak négy lába van… Csak ő nem ír regényt-szerencsére. Az elütéseken, szóismétléseken, apróbb stilisztikai hibákon természetesen nem akadok fenn, ezek az alkotómunka velejárói, s én azok közé a szerzők közé tartozom, akik az utolsó pont…
Ezeket is érdemes megnézni
Várakozás…. Krinolinba zárva
Egy rejtélyes napló a múltból…
„Az élet királynője”
-
Kusza papírlapok… Janković Nóra írása
Asztalom mellett papírlapok kusza összevisszaságban. Nem tegnap, nem a múlt héten, de nem is a múlt hónapban kerültek oda. Néha kezembe veszem őket, tanácstalanul, elbátortalanodva, töprengve, miközben érzem papírlapokat szorító ujjaim csontjainak, ízületeinek, porcainak feszülését, ahogy próbálnak ellenállni az ellenállhatatlannak, az elfolyó idő feszítő erejének. Döntenem kellene, de döntésképtelenné váltam. Merre tovább? Nem tudom. Amikor az Árnyékok illatát írtam, még megingathatatlanul hittem, igenis, nekünk, Nőknek, akiknek bizonyítottan génjeikben a gondoskodás, életfeladatunk a szeretett férfi „megmentése”. Az önsorsrontástól, a káros szenvedélyektől, a saját tehetetlenségétől, vagy éppen a mama hoteltól. Csakhogy megéri feladni önmagunkat, életünket, mindennapjainkat, feláldozni személyes életidőnket és boldogságunkat egy férfiért?! Talán egy Férfiért igen! Csak éppen Férfiembert találni…
-
Nyár, ikrek, rejtélyek… Bolgár Kati írása
Tavaly, amikor a Havas ikrek történetét befejeztem, úgy gondoltam, ez csak egy kis kitérő volt az ifjúsági regény műfajába, az én világom a női regény. Ezt akartam hinni, hisz biztosan jobban értek a női lélek rejtelmeihez, mint a kiskamaszos családok mindennapjaihoz. Aztán kiderült, ebben is tévedtem. Na, nem én magam jöttem erre rá, hanem az olvasók visszajelzései döbbentettek rá. Persze, a saját diákjaim biztosan elfogultak, a kollégáim gyerekei is elfogultak… de teljesen ismeretlenek is gratuláltak, s szinte követelték, írjak még ifjúsági regényt. (Részlet a Kincsesnaplóból, aminek a folytatása hamarosan következik) Több nagyszünetes folyosói ügyelet telt el azzal, hogy a hetedikesek szó szerint kedvesen „nyaggattak”, mindenképpen legyen folytatás. Néhány nappal ezelőtt…
Ezeket is érdemes megnézni
A nők, a művészet és a tudomány… [2. rész]
A tudós nőkről
Női barátság – van ilyen?
-
Krinolin-gondolatok. Catalina Bianchi írása
Annak idején, a Krinolinba zárva című regényem írásának címadási szakaszában bizony megküzdöttem a feladattal. Az írói munka legnehezebbjének tartom a címadást. Mindenképpen szerettem volna, ha egy tipikusan a korra jellemző női ruhadarab belekerül a címbe: kalap, fátyol, fűző… s végül jött a krinolin, mint a korszak valóban leglátványosabb divatcikke, amely a szó szoros értelmében és képletesen is bezárva tartotta a női testet és lelket. Ötletesnek, kifejezőnek találtam a véglegesített címet. A regény megjelenése után azonban, mikor az egyik gimnazista osztályban eldicsekedtem a nagy hírrel, s elárultam a címet is, értetlen tekintetekkel találtam magam szemben. Tanárnő, az egy város? A találékonyabbak I-padjük keresőjének segítségével próbáltak okosabbak lenni, s elkerekedett szemekkel…
Ezeket is érdemes megnézni
Krinolinba zárva
Egy rejtélyes napló a múltból…
A nők, a művészet és a tudomány…
-
Ajándékkönyv lányoknak!
Kevesen tudják, de a lányok hosszú évtizedek óta jobb eredményeket érnek el az iskolai tanulmányaik során, mint a fiúk. Hogy lehet ez? Hiszen az iskolarendszer, a tanítási módszer, a tanterv, a tananyag, az egész komplex rendszer a fiú tanulókra épült a kezdetektől. Tudjuk jól, hogy a lányok egészen a 19. századig a nem igazán járhattak iskolába, felsőbb fokú tanulmányokat pedig csak a 19. század végétől végezhettek, akkor sem tömegesen, mert csak kevesen engedhették meg maguknak, és csak kiváló eredménnyel vették fel őket, sokkal szigorúbb elbírálásban részesültek, mint a fiúk. És csak bizonyos szakokat nyitottak meg előttük, elsőnek a tanítóképzőt. Miután onnan kikerültek, kezdődött a nehéz kenyérkereset, először csak lányiskolákban alkalmaztak…
Ezeket is érdemes megnézni
Női barátság – van ilyen?
Camille Claudel – Az elfelejtett tehetség
Nyár, ikrek, rejtélyek… Bolgár Kati írása
-
Újra krinolinban… Catalina Bianchi írása
Nem, nem, szerencsére a 2017-es ősz divatkollekcióinak nem része a krinolin, sem Párizs, sem Róma utcáit nem árasztották el az abroncsszoknyás hölgyek, viszont a 21. századi szerző, vagyis én, néhány hete úgy érzem, ebben a cseppet sem kényelmes egykori ruhadarabban vonszolom magam.A Krinolinba zárva c. regényem első olvasói néhány napon belül jelezték ama kérésüket, hogy mindenképp szeretnék olvasni a folytatást, s annak ellenére, hogy ők már elképzelték a lelküknek épp legmegfelelőbb befejezést, azért mégis kíváncsiak arra, hogyan képzelem én, a történet szülőanyja Emilia és Marco házasságának további napjait.Ugyanezzel a kéréssel találkoztam a könyvbemutatókon is, hát mit tehet ilyenkor a szerző? Teljesíti olvasói kívánságát. És elkezdődött az ötletelés, a koncepció kidolgozása.…
Ezeket is érdemes megnézni
A főszereplő a szerző kedvence? — Bolgár Kati írása
Nyár, ikrek, rejtélyek… Bolgár Kati írása
A tudós nőkről
